A temetésen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter.
„Katalin nővérünk hosszú életet kapott ajándékba a Mindenhatótól. De újra és újra felbukkant ezen az úton a készület a végső találkozásra – mondta a temetési szertartáson Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, metropolita, aki hozzátette: az Istenbe vetett hit és az emberek iránti segítő szeretet egész élete során jellemezte Dávid Katalint. Először az üldözött zsidókat mentette 1944-ben, amiért később megkapta a Világ Igaza címet. A negyvenes évek végétől pedig már az üldözött papokat és szerzeteseket kellett menteni, segíteni. Katalin asszony 1951-től 1966-ig vezette a Művészettörténeti Dokumentációs Központot. Ez volt akkoriban a korszerű művészettörténeti kutatások hazai bázisa. Ide fogadott be, itt alkalmazott sok papot és szerzetest, akik a hatóságok tilalma miatt nem gyakorolhatták hivatásukat. „Sok publikáció és elismerés között nyitott szívű, figyelmes résztvevője volt a legutóbbi évtizedeknek is. Nagy örömmel láttuk őt a Szent István Akadémia ülésein. Még a 2021-es budapesti Eucharisztikus Világkongresszust is érdeklődéssel és lelki ráhangolódással követte” – idézte fel dr. Erdő Péter.
A szertartás végén Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke felidézte az elhunyt és Makovecz Imre barátságát, majd e szavakkal búcsúzott a Széchenyi-díjas akadémikustól: „Dávid Katalin a kortárs magyar tudományos és művészeti élet egyik legnagyobb egyénisége volt. Életpályája, amely egy teljes évszázadot ívelt át, hűen tükrözte a magyar történelem utóbbi száz évének minden fordulópontját.”
A trianoni békediktátum következtében Kolozsvárról Szegedre áttelepülni kényszerült, mélyen hívő, tudós családba született. Már diákévei alatt kitűnt elkötelezett humanizmusával, hitével és szervezőkészségével. A Mária Kongregáció szegedi elnökeként katolikus szociális programot hirdetett a szegények és kisemmizettek megsegítésére. A háború idején, fiatal egyetemistaként társaival együtt üldözötteket mentett.
Diplomáját éppen a fordulat évében szerezte, s mivel keresztény, szakrális ikonográfiával foglalkozott, klerikális reakció vádja miatt eltávolították a Szépművészeti Múzeumból. A hatalom keze nem sokkal később ismét elérte, amikor az általa vezetett művészettörténeti kutatóintézet éléről, koncepciós perben – vatikáni összeesküvéssel és jezsuita szervezkedéssel vádolva – ismét elmozdították. Hosszú időre szilenciumra kárhoztatták, az általa írt vagy szerkesztett művekről egyszerűen levették, lehagyták a nevét.
A nehéz, megpróbáltatásokkal teli évek, évtizedek kapcsán Dávid Katalin azt vallotta: „a fontos dolog: életben kell maradni! Az én generációm igazi erénye, hogy a létben tudott maradni”. Később aztán, lassan és fokozatosan a konszolidációra kényszerülő szocialista hatalom egyre nagyobb szellemi mozgásteret kellett, hogy engedjen a számára. Vagy sokkal inkább: páratlan tehetsége és elhivatottsága tört utat magának. 1969-től a az Egyházi Gyűjtemények Szaktanácsadói Testületét vezette. Szakértő munkásságának köszönhetően sorban nyíltak, illetve újultak meg az egyházi és felekezeti múzeumok, gyűjtemények, kincstárak: az esztergomi Keresztény Múzeumtól a kalocsai kincstáron keresztül, a sárospataki és pápai református gyűjteményeken át a budapesti zsidó múzeumig.
Itthoni vezéralakja lett a Szent Korona hazahozatalának. Ő volt az, aki elérte, hogy a Szent Korona ne leltári számmal ellátott múzeumi kiállítási tárgy legyen, hanem a Parlament vegye át, az őt megillető módon. Publikációit éppúgy lehetetlen volna röviden felsorolni, mint díjait, elismeréseit. A hazai művészeti és tudományos élet egyik legnagyobb szervező egyénisége, megkerülhetetlen, nagy formátumú személyisége volt.
Az elnöki gyászbeszédet követően Juhász Judit, az MMA szóvivője Mezei Gábort, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját kérte emlékezésre, aki a barátok nevében elmondta: Dávid Katalin számára minden háborúskodás, minden bosszú, minden ellenségeskedés idegen, elfogadhatatlan volt. Azokat sem tudta volna gyűlölni, akik ellenségei voltak. Egy jó ügy érdekében bárkivel együtt tudott működni, azt vallotta, hogy a harag soha sem uralhatja a tetteinket, csak a megértés, a hit és a szeretet lehet minden cselekedetünk alapja. Ez a magatartás vívta ki számára azt a tiszteletet, amely pályafutása alatt mindvégig elkísérte. „Segítsége, törődése, szeretete nélkül kiszolgáltatottabbak, szegényebbek lettünk. Igen, véget ért egy korszak” – mondta a Kossuth-díjas belsőépítész.
A megemlékezések sorát Hídvégi Áron Arnold, Dávid Katalin unokájának gondolatai zárták, aki felidézte, hogy egyetemistaként nagymamája gyakran elvitte magával a Magyar Művészeti Akadémia hőskorában a Kecske utcai összejövetelekre. Ott szívhatta magába a művészet levegőjét, átérezhette, ahogyan a legnagyobbak között lehetett. Dávid Katalin a fiatalabb generációkkal is zseniálisan tudta megszerettetni a művészetet, a politikát és természetesen az egyházat – emlékezett vissza az unoka a család nevében a Dávid Katalintól kapott nagyszülői szellemi örökségre.
A jelenlévők Maczkó Mária, az MMA köztestületi tagjának énekével emlékezhettek az elhunytra.
Dávid Katalin 2023. szeptember 22-én hunyt el, pályáját ebben a cikkünkben mutattuk be.
A nyitóképen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutat be gyászmisét Dávid Katalin Széchenyi-nagydíjas művészettörténész, teológus, művészeti író temetésén a Fiumei úti Sírkertben 2023. október 9-én. Fotó: Lakatos Péter / MTI
