Honnan jött az ötlet, hogy egy hollywoodi filmcímet adjanak egy honfoglalás kori magyar temetőkről szóló kiállításnak?

1986 és 1990 között Révész László kollégám a Bodrogközben található Karos község határában tárta fel azt a két temetőt, melyek a mai napig a leggazdagabb honfoglalás kori temetőink. A sírok és a sírokban talált leletanyag elemzése során kiderült, hogy mindkét temetőben jelentős férfitöbblettel számolhatunk, az eltemetetteknek több mint 60 százaléka férfi, ráadásul ezek mind fegyveresek voltak. A temetőkben előkerült három olyan sír is, melyek ? a mellettük talált rangjelző tárgyak alapján ? e közösségek vezetői lehettek. A feltárt sírok régészeti elemzése alapján valószínűsíteni lehetett, hogy az itt eltemetett emberek egy válogatott közösség tagjai voltak. Hasonló összetételű temetők elsősorban a Felső-Tisza vidéken fordulnak még elő. Révész László régész úgy gondolta, e vidéken lehetett a korai fejedelmi központ, e temetőkben pedig a fejedelmi kíséret válogatott harcosai és családtagjai nyughatnak. A karosi temetőkben talált harcosok lehettek a kalandozó hadjáratok résztvevői, a három vezéri sírban talált ember pedig maguknak a hadjáratoknak a vezetői. Innen az Elit Alakulat-elnevezés. Természetesen minden hasonlat sántít, nem szükséges mindenben párhuzamot vonni a Karos határában eltemetettek és egy második világháborús katonai egység között. Azt akartuk szemléltetni, hogy itt egy válogatott közösség tagjairól van szó.

elit_idolabor_pusztait

 

A tárlatot a látogató háromféle szerepben járhatja végig: a régész, a laboráns, majd a klasszikus látogatói szerep. Alapkoncepció volt, hogy felborítsák a szokást, hogy aki betér, ne csak nézze a kiállított tárgyakat, hanem helyette egy élményt vigyen haza?

Több kollégám is mondta már, hogy a Karoson előkerült régészeti leletek bemutatása könnyű feladat, hiszen a magyar honfoglalás emblematikus régészeti leleteit találták itt. A vezéri sírok napkorong jelképével díszített készenléti íjtegezét, az aranyozott ezüst veretes szablyákat, az aranyozott ezüst veretekkel díszített öveket, a huszonkilences sír halottjának tarsolylemezét, vagy a negyvenhetes számú sírban fekvő nő ezüst hajfonatkorongjait minden magyar és nyugat-európai kiállításra kölcsönkérik, ahol a 10. század világát akarják bemutatni. Kiváló ötvösmunka mindegyik. Valóban, különösebb installáció nélkül is gyönyörű kiállítást lehet készteni a leletek felhasználásával, ugyanakkor minden tárgy mögött van egy vagy több történet, illetve a tárgyak és a sírokba eltemetett emberek között felrajzolható egy olyan kapcsolatrendszer is, ami legalább olyan érdekes lehet, mint a tárgyak szépsége.

 

A régészetben nem csak az az izgalmas, hogy a spakli és az ecset segítségével a sírok feltárása során kibontakozik egy ismeretlen világ, hanem az is, hogy ? a munka következő fázisában ? a rendelkezésünkre álló leletek és az ásatáson szerzett információk alapján megpróbáljuk megkeresni az adott világ szabályait, rendszerét. Olyan, mint amikor villámlik, és megpróbáljuk megmagyarázni az okát. Ha sikerül valami számunkra elfogadható magyarázatot adni ? haragszanak az istenek, vagy egy fizikai folyamat zajlott le ? megnyugszunk és örülünk. A kiállításnak ezzel a rétegével ugyanez volt a célunk: keresse meg a látogató maga a rendszert a kiásott sírok és leletek világban. Olyan, mint egy mostani szabadulós játék, de nem zárjuk rá az ajtót a látogatóra. Ha valaki csak a szép leletekre kíváncsi, fél óra alatt végigmehetne a kiállításon, ellenben a folytonosan egymásra utaló leletek miatt azonban még az is itt ragad, aki eredetileg nem így tervezte. Volt olyan vendégünk, aki a három kis teremben elhelyezett kiállításon négy órán át benn volt. Észre sem veszi az ember, de a végére elfárad. Ezért készítettük a harmadik termet, ami részben a pihenésé, részben az első két teremben tapasztalt dolgok játékos feldolgozásának, feloldásának a helye. Itt már olyan tevékenységek is helyet kaptak melyek az agynak egy teljesen más területét dolgoztatják meg, mint a középső terem laboratóriuma. A három terem témája tehát egymásból következik. Nem mi vagyunk az elsők Európában, akik egy régészeti kutatólaboratórium keretében mutatják be a leleteiket, a régészet módszereit. Talán a felfedezés öröme, a rend keresése, és a játék és pihenés arányainak megtalálása az, ami csak Az Elit Alakulatra jellemző.

elit_alakulat_kisstanne

 

Olvastam, hogy a közösségi média is szerepet játszik a kiállítás korai szakaszában. Fontos, hogy egy történelmi tárlatba a ma is bekerüljön valamilyen formában, és ezzel a látogató egyfajta fogódzót kapjon?

Igen, könnyebb úgy elindítani a látogatót a felfedezésre, hogy a saját világához is kapcsolhat olyan dolgokat, amelyeket többnyire most lát először. De van ennek a történetnek a mostani világunk számára egy másik szála is. Azok a régészeti módszerek, melyeket a látogató egy 1100 éves leletanyag bemutatása során megismer, alkalmasak akár a mostani világunkban való eligazodásra is. Térképet készítünk a temető sírjairól, a leletanyagot típusokba soroljuk, berajzoljuk a különböző lelettípusokat a sírok mellé, ezek előfordulását összevetjük a halott nemével, korával, temetőn belüli elhelyezkedésével, majd ezek alapján megpróbáljuk tagolni, értelmezhető csoportokra bontani a temetőt. Nézzük meg ma, ki, milyen autóval jár, hol lakik, milyen mobiltelefont használ, esetleg mit olvas. Ez alapján is lehet csoportokat alkotni egy városban. Persze, ennek a módszernek azért megvannak a korlátai is.

 

A díj indoklásánál kiemelték az egységes arculatot. Ahogy láttam, a három rész sajátos látványvilággal rendelkezik, mégis koherensen illeszkednek egymáshoz. Nehéz volt megteremteni ezt a légkört?

Ez a légkör Molnár Zsuzsa és Varjas Zsófia díszlettervezők munkájának eredménye. Révész László a szakmai forgatókönyvben leírta, hogy a leletanyag alapján mi az a történet, amit el kell mondanunk. A kiállítás kurátorának az volt a feladata, hogy kitalálja, mindezt hogyan élheti meg a látogató. Molnár Zsuzsáék pedig megrajzolták a formát. Három éve dolgozunk a kiállításon, az első forgatókönyvünket és a házilag barkácsolt látványtervünket nagyon sok kritika érte, így nem azt valósítottuk meg. A forgatókönyvet átdolgoztuk, és kerestünk olyan díszlettervezőt, akinek már van múzeumi tapasztalata. Egy régész nem érthet mindenhez, még ha úgy is gondolja néha.

elit_alakulat3

 

Ez az elismerés lehet egy jelzés arra nézve, hogy milyen egy ízig-vérig 21. századi kiállítás. Elképzelhető, hogy egy már meglévő kiállítást átalakítsanak ehhez hasonlóvá?

A Herman Ottó Múzeum Képtárát egy hónappal ez előtt kiegészítettük egy újabb kiállításrésszel, ahol a tárlat barokkhoz kapcsolódó elemeit emeltük ki, annotálva mai történetekkel. Itt egy már nyolc éve álló tárlat egy részéhez nyúltunk hozzá. A látogatót felfrissíti ez a bemutatás, hiszen elkezdtük a rendelkezésünkre álló műtárgyakat valamilyen szempont szerint tagolni, rendszerezni. Mint említettem, az ember szereti mindenben megkeresni a rendet, a rendszert. Ugyanakkor örülök annak is, hogy a képtár maradék 90 százaléka maradt az ami: egyedül lehetek képekkel, festőkkel anélkül, hogy valaki megmondaná, miről is kellene beszélgetnünk. Volterrában van egy etruszk kiállítás, amihez legalább harminc éve nem nyúltak hozzá, nincs múzeumpedagógia sem a kiállításhoz, pedig az már minden falusi múzeumban van. De az ott kiállított 600 etruszk urna akkor is csodálatos. Ha át nem is alakítjuk a már meglévő kiállításokat, de bizonyos vagyok benne, hogy az elkövetkező kiállításainkra hatással lesz az Elit Alakulat is. Mint ahogy fel lehetne sorolni az elmúlt 25 év azon kiállításait is, amelyekből mi is jócskán merítettünk.

 

A jövő kiállításainál az lesz a fősodor, hogy az Elit alakulathoz méltók legyenek, vagy akár meg is haladják?

Mindenféle kiállítás készül majd. Ha előkerül egy új régészeti lelet, vagy kapunk egy újabb festményt ajándékba, betesszük egy vitrinbe, vagy kiakasztjuk a falra, és az lesz majd a hónap műtárgya. Mert aki a múzeumnak ajándékozta, örömmel tölti el, hogy más számára is értékké vált az ő műtárgya. Ez egy nagyon békés dolog, ennek régóta megvan a helye a múzeumban. Ugyanakkor ma már nehéz lenne elhitetni a világgal, hogy csupán e tevékenység elég ahhoz, hogy múzeumokat tartsunk fenn. Számos olyan kutatásunk folyik most is, melyek eredményei fontosak lehetnek a mostani világunk számára is, számos olyan tárgyat és titkot őrzünk, melyek bemutatása segít megélni ezt a világot. Az, hogy milyen kiállítás születik, sokban függ attól, hogy ki, mennyire gondolkodhat szabadon, mennyire van lehetősége látni, hogy mások mit csinálnak, és mennyire látja azt, hogy az általa kezelt gyűjteményből mi az, ami fontos lehet mások számára is. Az Elit Alakulatnak az az előnye, hogy a bemutatott leletek a magyar régészeti örökség csúcs leletei közé tartoznak, és ez a része a kiállításnak soha sem fog elavulni. Több új kiállítás forgatókönyvén is dolgoznak a kollégáim, látom, hogy min gondolkodnak. Függetlenül attól, hogy mikor valósulnak meg a terveik, azt kell, hogy mondjam, már meg is haladták azt, amit az Elit Alakulattal kigondoltunk. Remélem lesz rá módunk, hogy ezt formába is öntsük.

 

Fotók: Miskolci Herman Ottó Múzeum

Bodor Máté