Állítólag kétszer látták feldúltnak életében. Egyszer, amikor miatta párbajoztak, másodszor pedig, amikor a Tanácsköztársaság népbiztosai 1919 tavaszán államosították „a burzsoá Budapest rothadó pompájának, a gazdagok és metreszek romlott erkölcsének fényes kirakatát”, a Gerbeaud-t. Kereken száz éve, hogy nincs köztünk Émile Gerbeaud, aki nemzetközi hírnevet szerzett a magyar cukrász- és édesiparnak.

Rá emlékezik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállítása. Művészeti alkotásokon és családi fotókon keresztül rajzolódik ki a cukrászmester alakja, személyisége. A kiállítás egyik jelentős momentuma a Glatter Gyula által 1917-ben festett portré, amelyről egy tiszteletreméltó, elegáns úr tekint ránk. Pontos rajz ez Gerbeaud-ról, a svájci származású cukrászról, aki igazi mintapolgár volt. Nem keringtek róla pletykák, nem ivott, nem kártyázott, a nőket sem hajtotta. Egész életében dolgozott, onnantól kezdve, hogy 17 évesen belépett apja genfi üzemébe. A kor legdivatosabb cukrászdáiban tanulta ki a mesterséget, majd 1879-ben Saint-Étienne-ben megnyitotta első saját üzletét.

A kiállítás másik fontos műalkotása Stróbl Alajos mellszobra, amelyet 1918-ban mintázott a cukrászról. Ezen a művön ugyanaz a kifinomult elegancia köszön vissza, mint a festményen. A tárlat különlegessége az a két fotó is, amelyeken a Stróbl-műhely belső részletei tárulnak elénk. Az egyiken a szobrász a Gerbeaud-házaspár mellszobraival, a másikon Émile Gerbeaud-val és az elkészült művel látható. 

Stróbl Alajos: Gerbeaud Emil mellszobra

De van még fotó bőven ezen a kiállításon, főleg családi képek. Láthatók teljes alakos portrék a házaspárról, egy 1879-es képen pedig a cukrász lányai, Gabrielle, Marcelle, Erzsébet, Ilona, Margit pózolnak. 

Szépen emlékezik az 1935-ös kép Ramseyer Eszterről, aki akkor már Gerbeaud özvegyeként néz a kamerába. A kiállítás az ő szerepével is részletesen foglalkozik, hiszen Ramseyer Eszter több volt, mint egy híres cukrászmester hátországa. Ő maga is egy svájci cukrász, csokoládégyáros sarja volt, aki később férje támogatása mellett a vállalkozás vezetésében is részt vett. Remek üzletasszonynak bizonyult: betanította az alkalmazottakat, intézte az ügyeiket, majd férje halála után egészen 1940-ig vezette a Gerbeaud cukrászdát.

Gerbeaud Emil felesége, Ramseyer Eszter 1935-ben

Fontosságát mutatja az 1909-es, Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete által szervezett ünnepség is, amelyen Gerbeaud mellett az ő munkásságát is elismerték. A kiállításon szerepel az a különleges emlékplakett, amelyet erre az alkalomra készített Fémes Beck Vilmos. Erről az eseményről készült egy kiadvány is, a Gerbeaud Emil és neje, Ramseyer Eszter ünneplése, amely szintén látható a tárlaton. 

Aztán a vitrineket bogarászva az egyik képen a Kugler család tűnik fel. Kugler Frigyes neve kevésbé lehet ismerős. Az ő nevét nem viseli nagy hírű cukrászda, pedig a Gerbeaud eredetileg az övé volt. 1858-ban alapított cukrászdát Pesten, amit 1870-ben költöztetett a Gizella (a mai Vörösmarty) térre. 

Üzletét 1884-től a Párizsban „talált”, tehetséges cukrásszal, Gerbeaud-val együtt vezette, aki a mester 1905-ös halála után megörökölte az egész bizniszt. Kugler neve egyébként sokáig nem kopott ki  a cégből. A kiállított desszertes dobozok logóján még a Kugler Henrik utóda Gerbeaud felirat szerepel.

Gerbeaud fejlesztette tökélyre a vállalkozást. 1906-ban már négy telephelye volt. A Gizella téri üzlet mellett volt még a IV. kerületben is egy cukrászata és egy csokoládégyára, a Városligetben pedig Gerbeaud Emil „Royal” pavilonja várta az előkelő vendégeket. A kiadott jelentésekből is látszik, hogy az üzlet aranykor egészen a Nagy Háborúig tartott. Távoli tájakra is eljutottak a cukrász által fejlesztett desszertek, a párizsi krémes és vajas sütemények, a zserbó szelet, a konyakos meggy és a macskanyelv.

Nemcsak a termékei voltak különlegesek, hanem azok borítása is. A művészi igényességgel megalkotott, neves iparművészek által tervezett desszertes dobozaikból és csomagolóanyagaikból páratlan válogatást láthatunk a vitrinekben. Van itt árvácskás tetejű, az állatkertet népszerűsítő, hímzett motívumokkal díszített vagy kínai stílusban elkészített doboz is. Virágmintás, népi motívumos, jelenetes és ékszerdobozhoz hasonlító csomagolásokat is találunk itt.

A kiállítás utolsó egysége Émile Gerbeaud halálával és a cég utóéletével foglalkozik. A hivatalos gyászjelentés mellett két kis méretű festmény áll, amely a cukrász 1919. november 10-i temetéséről tudósít. Az alkotó Weisz F., Gerbeaud-ék egyik cukrásza, aki a Fiumei úti temető ravatalozó háza előtti és a kőkeresztnél álló óriási tömeget hangsúlyozta képein.

Láthatók még a Gerbeaud cég által kiállított részvények, valamint újabb dobozok, egy míves kétkarú kínáló és egy desszertes tányér, amelyeken Kugler Henrik nevét az Anno 1858 felirat váltotta fel.

A kiállítás április 5-ig látogatható.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A nyitóképen a Vörösmarty (Gizella) tér, szemben a Gerbeaud-ház 1894 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.018