A Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága által szervezett rendezvényen beszédet mondott Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtiktára is.

A XX. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán volt ember- és istenellenes. E diktatúrák túlélői megtapasztalták, hogy a legembertelenebb tettekre is képesek azok, akik istentelen világot akarnak teremteni.

Dr. Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár kifejtette: az igazságosság rendjének helyreállítását az szolgálja, ha hasonló gyakorisággal és hasonló mértékű gyásszal emlékezünk az erőszakos halált, kínzást, üldöztetést, kirekesztést és bármilyen egyéb sérelmet szenvedett ártatlan áldozatokra, valamint a velük szolidáris segítőkre és embermentőkre.

Az emlékezetpolitika eszközével ugyanakkor jelentős mértékben hozzá tudunk járulni a magyar közösségek identitásának megerősítéséhez, egészséges önbecsülésének kimunkálásához, ezáltal lelki egészségének megőrzéséhez is. Éppen ezért szükséges, hogy az 1944-45-ben a szovjet csapatok által megszállt országból és a történelmi Magyarországról elhurcolt, mintegy 800.000 magyar állampolgárra soha ne szűnjünk meg emlékezni.

1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként csaknem 800 ezer embert hurcoltak el hazánkból a Szovjetunióba többéves kényszermunkára, illetve 5-25 éves száműzetésre. A GULAG rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján politikai foglyok és ártatlan, utcáról elhajtott emberek tízezrei kerültek. A túlélők első csoportja csaknem egy teljes évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett vissza Magyarországra. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává.

Forrás: EMMI