Jens Stoltenberg sítalpakon tette meg három honfitársával az utolsó öt kilométert a Déli-sarkig, ahol nem a jeges "semmi" várta, ahogy száz éve Amundsent, hanem egy jól kiépített amerikai állomás, a Scott-Amundsen. A bázison ott állomásozó kétszáz ember, tévéstábok, sarkvidéki utazók, kormányképviselők és turisták ünnepelték a Déli-sark meghódításának centenáriumát.
A Déli-sark a Föld forgástengelyének az a pontja, ahol az a déli földtekén a felszínt metszi. Itt futnak össze a délkörök, innen minden irányban észak van, és azonos távolságban fekszik az Egyenlítő. A Déli-sark az Antarktika közepén, 2804 méter magasságban található, az éves középhőmérséklet itt -49 Celsius-fok. Az "igazi" Déli-sarkot csak egy tábla és cövek jelöli, fotózási célokra néhány méterrel arrébb egy oszlopon álló gömb szolgál.
A déli sarkkört 1772-ben a brit James Cook szelte át elsőként, magát az Antarktikát 1820 januárjában az orosz szolgálatban álló Fabian von Bellinghausen, a brit Edward Bransfield és az amerikai Nathaniel Palmer is megpillantotta; elsőként a következő évben az amerikai John Davis szállt ott partra.
A hatodik kontinensen 1898-ban telelt át először egy expedíció ? igaz, nem önszántából, hanem mert hajója a jégbe fagyott. 1909-ben a brit Ernest Shackleton már csak 160 kilométerre volt a pólustól, amikor a szélsőséges körülmények miatt visszafordulásra kényszerült. Ugyanebben az évben az amerikai Robert Peary meghódította az Északi-sarkot, így szédületes versenyfutás kezdődött az utolsó "terra incognita", ismeretlen föld eléréséért.
A dicsőség végül minden idők legnagyobb sarkkutatójának, a norvég Roald Amundsennek adatott meg, aki először járt mindkét sarkon, és először hajózott végig az északkeleti és az északnyugati átjárón is. Amundsen eredetileg az Északi-sarkra készült, de Peary útjának hírére délnek vette az irányt. Ezt még legénységének is csak a nyílt tengeren árulta el, egyben szűkszavú táviratban tudatta döntését a vele egy időben partra szállt brit Robert Falcon Scott-tal.
A két vetélytárs látta egymás hajóját, amikor partra szálltak, és mindketten nagyjából egy időben, 1911 októberében indultak a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb, míg Scott a Shackleton által feltárt, de 110 kilométerrel hosszabb útvonalat választotta. Mint kiderült, Amundsen számított jobban, és ő volt a felkészültebb, ráadásul az időjárással is szerencsésebb volt. Menet közben élelmiszer- és tüzelőraktárakat létesített, majd a Központi-Antarktisz fennsíkjára feljutva ? és a depókig vezető visszaúton is ? a felesleges kutyák húsával táplálkoztak.
A Déli-sarkot 1911. december 14-én (egy hónappal Scotték előtt) érték el, és 99 nap, valamint 2800 kilométer megtétele után 1912. január 25-én az expedíció minden tagja épségben érte el a bázist. Scotték sorsa tragikusan alakult: amikor iszonyatos szenvedések után 1912. január 18-án elérték a pólust, az Amundsen által kitűzött norvég zászló várta őket. Becsületből ők is kitűzték a brit lobogót, de a visszautat nem bírták, és alig 18 kilométerre raktáruktól odavesztek. A tetemek mellett feküdt Scott utolsó feljegyzése, amelyben a feleségemet szót özvegyemre javította. A dráma hatalmas feltűnést keltett ? nagyobbat, mint Amundsenék sikere ?, és Scotték halálukban is a Déli-sark hősei lettek.
