Biztos kéz, biztos ízlés – Vadász Györgyre emlékezünk

Képző

A szó szoros értelmében építőművész volt. Sokrétű életművének alapja, hogy a képzőművészet és az építészet szerves együttélését tekintette eszménynek. A zenei, képzőművészi és költői tehetséggel egyaránt megáldott Vadász biztos kézzel és ízléssel dolgozott, és akár modern városközpontot, akár családi házat vagy emlékhelyet tervezett, maradandót alkotott.

Szentendre, 2014. november 28.
A Nemzet Művésze díjjal idén kitüntetett Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész otthonában, Szentendrén 2014. november 28-án.
MTI Fotó: Marjai János
Vadász György építész szentendei otthonában 2014-ben. Fotó: Marjai János / MTI

1933-ban született Budapesten. Édesapja, Vadász Mihály szintén építész, a magyarországi Bauhaus kiváló mestere volt. 1957-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskoláját is elvégezte. Már korai, modern stílusú tervezéseit is sajátos felfogás jellemezte: az épületek merev struktúráit a tömegek élénk megmozgatásával, ritmikus tagolásával oldotta és festői elemekkel gazdagította. A modernizmus mozgalmassá válásának szép példája a budapesti Jókai térre tervezett MEDOSZ-vendégház, amelynek a felületek ritmikus megtörésével izgalmas homlokzatot tervezett.

Medosz vendégház fortepan.jpg
A MEDOSZ-vendégház a Jókai téren (1975–79, Mészáros Endrével). Fotó: Fortepan / Középületépítő Vállalat

Semmilyen stílusirányzatba nem akart illeszkedni: az építészeti táj érdekelte, vagyis az, ahogyan a természet és az építészet egymáshoz viszonyul. Ez a szemléletmódja elsősorban a modern városközpontok tervezésében érhető tetten. Zalaegerszegen és Baján mozgalmas homlokzatú épületegyütteseket alkotott, és a táj adottságaira is tekintettel volt. Egyedi tervezései, akár családi házról, akár zártsorú, városképbe illeszkedő épületekről van szó, izgalmas megjelenésűek, és harmonikusan illeszkednek a környezetükbe. Palladio, a reneszánsz olasz építőmester előtti tisztelgésnek szánt, Székesfehérvárra tervezett polgárháza a modern, de környezetébe simuló építészet kiváló példája.

Polgárházak Székesfehérvár.jpg
Polgárházak, Székesfehérvár (1994). Fotó: Kovács Dániel / Wikipedia

Legmonumentálisabb alkotása a Gellért-hegyi víztározó épülete, amelynek „egymásra dobált” betonkockái egyszerre tűnnek ki és igazodnak szervesen a hegy vonulatához.

Gruber József víztározó Fortepan.jpg
A Gellért-hegyi Gruber József víztároló (1975–81, Széll Andrással). Fotó: Domonkos Endre / Fortepan / Főmterv

Művészi gondolkodásmódjának, reneszánsz karakterének legfőbb bizonyítéka a szobrokhoz, emlékhelyekhez kapcsolódó térépítészete. A mohácsi és a muhi csatamezőn, az általa megtervezett emlékhelyeken érzékelhető a magyarság veszteségének óriási mértéke. A körkörösen megkomponált tereken, az egyenes és megdőlt kopjafák, faragott szobrok, a kimagasló kereszten lógó lélekharang látványával szembesülve szinte hallani véljük a bekerített magyar seregek reménytelen segélykiáltásait.

Muhi csata emlékműve MTI.jpg
A muhi csata emlékműve (1991, Váncza Lászlóval és Kiss Sándorral). Fotó: MTVA Bizományosi / Oláh Tibor

„A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.”

A Kossuth téri József Attila-emlékmű megtervezése Vadász kiváló lélek- és emberismeretéről tanúskodik. A költő szobrát A Dunánál című versének kezdősorait megidézve helyezte a folyópartra. A Dunát figyelő szoboralak elgondolkodó, hétköznapi emberként jelenik meg, így a mai szemlélő egész közelinek, lelki rokonának érezheti.

József Attila szobor shutterstock.jpg
A Dunánál – József Attila szobra (1980/2013, szobrász: Marton László). Fotó: Chris Lawrence / Shutterstock

A mezőtúri Dózsa György-emlékmű kiválóan jeleníti meg a parasztfelkelés eleve bukásra ítélt voltát: a tüzes vastrónon ülő parasztvezér mögött a felkelést leverők túlerejét szimbolizáló óriási kőtömbök magasodnak.

Dózsa György emlékműve Fortepan.jpg
Dózsa György emlékműve Mezőtúron (1973, szobrász: Marton László). Fotó: Péterffy István / Fortepan

Vadász munkásságának egyik legkiemelkedőbb alkotása a hannoveri világkiállításra tervezett pavilon. A hatalmas, hajó formájú épület a rendszerváltás utáni vágyat: a magyarság Nyugat felé irányultságát, az áthajózás célját és feladatát testesíti meg, és az általa annyira szeretett és sokszor idézett Nagy László versének kérdését juttatja eszünkbe: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”

Hannover Expo2000 Magyar pavilon Wiki.jpg
A Hannoveri Expo magyar pavilonja (1999–2000, Basa Péterrel és Fernezelyi Gergellyel). Fotó: Frans van Nes / Wikipedia

Vadász hosszú pályája során újra meg újra átvitte. A derűs karakterű, szerteágazó érdeklődésű és tehetségű, ötletekből kifogyhatatlan művész pályáját többek között Kossuth- és Prima Primissima díjjal, valamint a Nemzet Művésze címmel ismerték el.

Életének 92. évében, március 3-án hunyt el.