Az 1924-ben épült villában, a II. kerület Csalán utca 29. szám alatt 1981-ben létesült emlékház, a nagy zeneszerző születésének századik évfordulójára. Egykor a Bartók család még nem tulajdonosa, csak bérlője volt a háznak, ahol két szintet laktak, a második emeleti és az első emeleti részt. Ez utóbbi szint ma koncertteremnek van berendezve, bár annak idején ez is a lakás része volt.
A zeneszerző családjával, volt tanítványával, az 1923-ban nőül vett második feleségével, Pásztory Dittával, és tőle született második fiával, ? aki 91 évesen ma is él az Egyesült Államokban ? Bartók Péterrel élt itt. Akkor ez a környék még külvárosi résznek számított, Bartóknak is kicsit gyalogolnia kellett, ha a 61-es villamossal be akart jutni a városba. Kimondottan a csendes nyugodt alkotói környezet kedvéért költözött ide, ebbe a miliőbe, ahol akkor még jórészt nyaralóházak álltak.
Gyakori vendége volt a háznak Kodály Zoltán, a zseniális kolléga, hiszen ha Bartók Béla neve és gyűjtése szóba kerül, elválaszthatatlan mellőle Kodály Zoltán, aki nem csak gyűjtőtársa, de hűséges, jó barátja is volt. Bár Bartók nem igazán engedett be kívülállókat, Kodályon kívül sok kortárs művészbarátja is szívesen látott vendég volt itt egykoron. A villa emlékszobáiban a Bartók által ténylegesen használt bútorok, eszközök, vannak kiállítva. A kiállítási részhez csatlakozik a 2006-ban kiállítótérként megnyitott padlástér is, ahol szintén a hozzá köthető tárgyak találhatók a vitrinekben.
Az első emeleti szinten jelentős belsőépítészeti kialakítást végrehajtva, Bartók egykori lakó és gyakorlóhelyéből mára egy több mint 120 férőhelyes koncerttermet sikerült kialakítani. Itt az évente több mint nyolcvan zenei esemény hallgatói elsősorban a zongorajátékkal, a jórészt Bartókhoz kötött darabok interpretálásával ismerkedhetnek meg. Ez a szerencsés összefonódás lehetővé teszi, hogy a nagy zeneszerzőnek ne csak tárgyi emlékeit, megőrzött személyes eszközeit ismerje meg a múzeumlátogató, de hallja felcsendülni a dallamokat is a zongorán, s a hetven éve halott szerző a zene nyelvén ma is átadhassa azokat az üzeneteket, melyért egykor a művei íródtak.
A második emeleti szint és a padlástér is már a tárgyak birodalma, itt három helyiségben találjuk a Bartók relikviákat. Ezekből két szoba hálóhelyként, a harmadik pedig, dolgozószobaként funkcionált egykoron. Az első szobában találhatók a kézzel faragott, gyönyörű kalotaszegi bútorok, étkezőasztal a hozzá tartozó székekkel, és a tálalószekrény, melyek rendelésre készültek Péntek Gyugyi György körösfői asztalosmesternél. Az ablakoknál lógó függönyök utánzatai az eredetinek, de a fali polcokon sorakozó cserépedények szintén a zeneszerző saját gyűjtésű, és általa használt tárgyai voltak egykoron. Ha körülnéz a szobában az ember, minden tárgy Erdélyt idézi, mert bár Bartók a Partiumban, Nagyszentmiklóson született, ez a tájegység nagyon közel állt a szívéhez. A falon két érdekes fotó örökítette meg gyűjtőkörútja első 1906-os és utolsó, 1936-os törökországi állomását, hisz Bartók nem csak a Kárpát-medence népzenéjét gyűjtötte, de még Algériáét, az arab világét is. Összehasonlította népdalkincsünk zenei gyökerét a távoli országokéval, kutatta a hasonlóságokat. Természetesen azért legnagyobb számban a Kárpát-medence népdalkincsét igyekezett megmenteni az utókornak, több mint egy évtizedig, az első világháború végéig fonográfjával járta a vidéket. A korszak közlekedési lehetőségeit figyelembe, véve ez nem kis fáradozást, és nagy elhivatottságot igényelt tőle. Elsősorban a régi autentikus népdalokat gyűjtötte, hogy ezeket rögzítve, lekottázva és hanganyagban megőrizze.
1936 után, mivel iszonyodott mindenféle diktatúrától, már tervezte kiköltözését Amerikába, s édesanyja 1939-ben bekövetkezett halála után 1940. október 12-én végleg elhagyta Magyarországot. Amikor már úgy alakult a helyzet szeretett volna hazatérni, erre mindig is készült, rengeteg holmiját hagyta hátra itthon, de 1945. szeptember 26-án bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Sajnos abban a tudatban halt meg, és elképzelhető hogy ez mekkora tragédiát jelentett számára, hogy az az óriási gyűjtemény, az a felbecsülhetetlen népzenei kincs melyek megmentéséért annyit fáradozott, bombatámadás során megsemmisült. Utóbb kiderült, hogy ez szerencsére tévedés volt, gyűjtései összességében mintegy tízezer dal és hangszeres darab épségben megmaradtak. A második szobában a bútoroké a főszerep, szépen festett kalotaszegi szekrényeket láthatunk, a falakon pedig, azokat a fényképeket, melyek visszaidézik a múltat.
A harmadik kis szoba, mely használati célját tekintve tán a legérdekesebb, hisz ez szolgált komponálásra, itt született meg sok remekműve a mesternek. Középen áll a felújított eredeti Bösendorfer ? ebből három is volt egykor a házban ? zongora, ezen alkotta meg többek között a Mikrokozmosz című mű nagy részét, az V. és VI. vonósnégyest és a Kontrasztokat. Szintén itt van kiállítva Bartók gyönyörű íróasztala, rajta a fonográfjával, mellette állnak azok a kényelmes bőrfoteljei, melyekben munka közben megpihent. A falon függ fiatalkori képe, egy állványon pedig, Csorba Géza szobrászművész által alkotott fejszobra látható.
A legfelső kiállítói szint a padlás, mely ma már 2006 óta a múzeum kiállítási része. A vitrinekben Bartók által gyűjtött népművészeti tárgyak, hangszerek találhatók. Ezeknél talán még érdekesebbek azok a kiállított emlékek, melyek Bartók személyes relikviái. Láthatók viseletei, kitüntetései, mindennap használt tárgyai. Az az úti pelerin melyben általában utazott, kényelmes bőrszandálja, 1904-ből való Bocskai kabátja. Egy ritka kiállítási darab, egy cigarettacsikk is látható az egyik vitrinben. Ez kalandos utón jutott ide, hisz közel hét évtizedig pihent a Bösendorfer zongorában, s csak a 2006-os felújítás során találták meg. Ez a majdnem végigszívott csonk legutoljára minden bizonnyal Bartók szájában fityegett, s egy véletlen folytán eshetett bele a hangszerbe.
Látványosak a kapott kitüntetései, ezek közül legmagasabb a Kossuth díj, melyet az elsők között, poszthumusz kapott meg 1948-ban. De látható itt a nagyon nagy elismerésnek számító Gregus-díj mellett két román kitüntetés, és a Corvinus-díj, ami a Corvin lánc elődje 1930-ból. A Columbia egyetem 1941-ben díszdoktorrá avatta, ennek is itt vannak a kellékei. 1922-ben kapta meg a magas katonai kitüntetést, a Signum Laudist, melyet személyesen Horthy Miklós adott át a Zeneakadémia alapításának 50. évfordulója alkalmából. Még egy érdekes személyes emlék látható egy dobozban, az az 1848-as szabadságharcból származó kardbojt töredék, amit nagybátyjától kapott 15. születésnapjára, egy szívhez szóló levél kíséretében a fiatal Bartók.
Bartók nagyon erős dohányos volt, alkotás, vagy gyakorló zongorajáték közben állandóan szájában lógott a cigaretta. Saját maga sodorta cigarettáit, ezért egy holland fapapucsban tartotta a sodrásra váró dohányát. Ez a fapapucs is a vitrinben található. Mellette összehajtogatható papír útisakk, és egy labirintusjáték, hisz a zeneszerzőknek nagyon fontos a logikai készség állandó karbantartása, fejlesztése. A felső polcon egész sor szemüvege látható élete különböző szakaszaiból, alattuk tollak, ceruzák. Köztük az a praktikus fémvillás hatágú rajzeszköz, melyet tintába mártva, gyorsan meg tudta húzni a kottavonalakat, ha hangokat kellett lejegyeznie.
Az utolsó tárlóban Bartóknak tán kevéssé ismert, de annál érdekesebb, természettudományok iránti vonzódásának az emlékei láthatók. Már gyermekkorától érdekelte a természet, és később is tudományos alapossággal gyűjtötte és rendszerezte a legkülönfélébb kagylókat, ásványokat, növényeket, de elsősorban a rovarokat. Ennek a gyűjtési szenvedélynek a kialakulásához talán az a kiskorában kapott, hosszan elhúzódó, 6. életévéig tartó bőrbetegsége is hozzájárult, mely akadályozta abban, hogy gyermeki közösségbe járjon, s ezért a környező természet kötötte le a figyelmét. Az ekkor kialakult vonzalom egész életében kitartott, sőt a rovargyűjtése ihlette ? a név is utalás rá ? a Mikrokozmosz partitúráit, ezeket a hat fejezetből álló, zongorára írt, a kezdetektől a virtuozitásig ívelő tanulógyakorlatokat. Hobbija miatt tréfásan bogarasnak is titulálták, de valójában Bartók egy igazi polihisztor volt, aki zenei zsenialitása mellett több nyelven beszélt, a magyaron kívül értett szlovákul és románul, beszélt angolul, németül, franciául, olvasott olaszul és spanyolul is, sőt a gyűjtés kedvéért még arabul és törökül is tanult.
Ha Bartókot kérdeznénk, a zenetudós, ? hisz a Zeneakadémia tanára, a Tudományos Akadémia tagja is volt, a zeneszerző, a zongoraművész, és a népzenegyűjtő, megtisztelő címek közül melyiket értékeli magára nézve a legtöbbre, minden bizonnyal erre a legutóbbi tevékenységére lenne a legbüszkébb. Annak tudatában volt, hogy mint komponista messze megelőzte korát, s hogy művei jelentős részét csak az utókor fogja igazán helyén kezelni. Sajnos mind a mai napig külföldön nagyobb elismerést kap, mint hazájában, ezzel mindmáig adós társadalmunk.
Talán ennek a szépen felújított emlékháznak a meglátogatása, a színvonalas kiállítás végignézése, a zongora gyönyörű hangjával betöltött kis koncertteremben megvalósuló muzikális élmény a magyar látogatót is rádöbbenti arra, ki is volt emberileg, mennyire ragaszkodott magyarságához, és milyen nagyot is alkotott zenei területen, a világszerte méltán csodált zseniális Bartók Béla.
Tölgyesi Tibor
