Kellemes nyáridőben böngészhetett az idei könyvhét közönsége a Vörösmarty téren, emellett dedikáltathatott és hallgathatta a félóránként egymást váltó beszélgetéseket is jeles íróinkkal azok frissen megjelent könyveiről.
Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, grafikusművész, író elmondása szerint a Lékiratok cím egy jégpáncélt feltételez, ami a múltat borítja, s ezt kísérelte meg feltörni. Édesapját, aki korábban Magyar Nemzeti Bank államközi osztályát vezette, 1950-ben letartóztatták, évekre börtönbe zárták úgy, hogy nem is hallottak felőle. A családot kitelepítették. A szerző elmondta: ezekre a tragédiákra nehéz emlékezni, mégis ezért fogott bele, hogy az ártatlanul szenvedett apát e könyvével is kárpótolja. Steiner Ágota, az író beszélgetőtársa, a Helikon kiadó szerkesztője ugyanabban a házban lakott, s visszaemlékezett arra a napra, amikor a két emelettel feljebb lakó Jankovics család lakását lezárták, és holmijaik az ajtó előtt hevertek. Felidézte az általa ismert, polgári körülmények között élő, művelt és elegáns családot, akikkel jó barátságban volt még gyerekként. A Lékiratok cím úgy véli, az emlékiratok kifejezésre is utal töredékesen.
Jankovics Marcell másik célja visszaemlékező prózájával, hogy felelevenítse azt a polgári életmódot, kultúrát, amelyben gyerekként még része lehetett. Legnevesebb családtagjának az író Meszlényi Jenőt, szépapját tartja, aki Kossuth Lajos sógora, Görgey Artúr testőrtársa volt. Másik családi példaképe nagyapja, akit szintén Jankovics Marcellnek hívtak, s aki által Kossuth kézfogását is őrzi, mert nagyapja még kezet foghatott Kossuthtal Torinóban. A szellemi tekintetben példakép nagyapa jogot tanult, Eötvös Loránd és Zsigmondi Vilmos mellett neves magyar hegymászóként is kitűnt. Húsz esztendő Pozsonyban című könyvében a Felvidék 1919 utáni történetét írta tovább, mondhatjuk Márai után, aki eljött a területről. Az unoka könyvében így a privát szálak összefonódnak a történelemmel, s megtudhatjuk, hogy 1945-ben, az ostrom után újjáépítendő lakásukban a kis Marcell engedélyt kapott, hogy a rendbetételre váró falakra rajzoljon. Az akkori népszerű lap, a Szabad száj utáni karikatúrák olyan jól sikerültek, hogy négy és fél évesen eldőlt a pályája, tehetséges rajzolóként.
Jókai Anna Kossuth nagydíjas író élőbeszédben is igazi jó mesélő. Könyvének címéről elmondta, A mérleg nyelve azt a krisztusi bölcs mosolyt jelenti, ami kétezer éve megérkezett világunkba, s tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz ? nem pedig politikai pártra utal, mint azt egy tájékozatlan újságíró feltételezte. Az első kötet szellemi arcképcsarnok, olyan esszék a világ- és magyar irodalomról, amelyek egy gondolatközösséget hordoznak. Az írónő nagy gondot fordít a pályájukon induló művészekre, festőkre, a kortársak mellett fontosnak tartja a Hamvas Béla-Várkonyi Nándor-Kodolányi János szellemi triászt. E három dunántúli kötődésű író a pannon napsütésben hozta létre életművét, amely máig szellemi üzenet a világnak a valódi értékről, s fontos lenne középiskolában is tanítani őket.
A mérleg nyelve második kötete azoknak a gondolati rendszereknek a feldolgozása, amelyek az írónő világlátását tükrözik. Tanulmányaiban ad életünk súlyos kérdéseire ad választ. Az írónő spirituális realizmusként jellemezte írásait, mert az anyagi világban létezünk, ehhez az erőt viszont felfelé tekintve nyerjük, Weöres Sándort idézve: ?Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.? E prózagyűjtemény meditatív írásait esti olvasmánynak ajánlotta Jókai Anna, amelyből akár egyszerre két-három oldalt is elég elolvasnunk. Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője a nemrég 25. kiadást megért Ne féljetek című könyvéről beszélgetett még az írónővel, felidézve a könyv születését, népszerűségét.
Csanda Mária
