(MTI) - A tudományos tanácskozáson résztvevő történészek a legújabb kutatásaik tükrében mutatják be Széchenyit, a katonát, akinek a karrierje a hadseregben kezdődött - mondta el Csorba László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki A huszártiszt Széchenyi Nápolytól Tolentinóig címmel ad elő a konferencián.
Széchenyi mindig katona akart lenni, pályafutását azonban a körülötte levő besúgói hálózat akadályozta. Ám 17 évesen, amikor a Monarchiát Napóleon seregei veszélyeztették, bevonult a hadseregbe és főhadnagyi rangban részt vett a magyar nemzeti felkelés vezérkarában az 1809-es győri csatában, amelyben a Napóleon vezette francia sereg legyőzte a magyar nemesi felkelőket.
Széchenyi István 1813-ban a szövetségesek oldalán részt vett a lipcsei csatában, amelyet a népek csatájának is neveznek, ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete. 1814-ben a szövetséges haderő oldalán eljutott Párizsig, Napóleont megbuktatták és Elba szigetére száműzték. Széchenyi ekkor visszatért Bécsbe, ahonnan az udvar - magánéleti fordulata miatt - Nápolyba küldte. Amikor Napóleon visszatért a száműzetésből és a nápolyiak hozzá csatlakoztak, Széchenyi is visszatért az osztrák seregbe és az 5. huszárezredben harcolt ellenük Dél-Itáliában - részletezte a történész.
Széchenyi több érdemrendet is kapott vitézségéért, de a hőn vágyott őrnagyi előléptetés elmaradt, ahogy Ács Tibor hadtörténész Katonaként is magyar című könyvében kifejti. Ez visszavezethető politikai kijelentéseire és magyarságának hangoztatására, így 1826-ban végleg leszerelt - foglalta össze Csorba László.
A történész összegzése szerint Széchenyi életében a katonaság nagy jelentőségű volt, mert ott vált felnőtté, ott tanulta meg a parancskiadást, a fegyelmet és a stratégiai tervezést.
Ezzel a tanácskozással a Holló József altábornagy vezette Hadtörténeti Intézet és Múzeum a Széchenyi évforduló legfontosabb konferenciáját rendezi meg - tette hozzá Csorba László.
