Emléktábla a katonákért

Egyéb

dsc_6874_2__copy__600x414.png
Dr. Hóvári János

Dr. Hóvári János kiemelte: Veszprém magyar kézben nem csupán egy vár volt, hanem az országrész védőbástyája is. Kitért arra, hogy a veszprémi katonák nemcsak a török korban, hanem 1956-ban is megmutatták bátorságukat, mikor felvették a harcot a szovjet hadsereggel. Párhuzamot vonva a két kor között kijelentette: győzelemre sem nekik, sem Zrínyi Miklósnak és embereinek nem volt esélyük, mégis küzdöttek, mert tudták, hogy a harc nemcsak a győzelemről, hanem a becsületről is szól.

Őseinknek azonban nemcsak becsületük, hanem sikereik is voltak ? utalt az emlékbizottság elnöke Hunyadi Jánosra, akit a magyar történelem világtörténeti személyiségének nevezett, valamint szólt a nagy tragédiák árnyékában történt 16. századi győzelmekről is. Mint mondta: bár 1566-ban Gyula és Szigetvár elesett, Veszprémet és számos más várat a Közép-Dunántúlon azonban visszafoglaltak a magyar és a hazánkba érkező külföldi csapatok.

Diénes Attila szobrászművész alkotását Hóvári János Porga Gyula veszprémi polgármesterrel közösen leplezte le. A Hősök kapuja melletti középkori várfalon elhelyezett bronz dombormű a vár sziluettje előtt vágtató lovast ábrázol. Az emléktáblát a városi önkormányzat és a ?Zrínyi Miklós?Szigetvár 1566? Emlékbizottság a vár 1566. június 30-ai, első visszafoglalásának 450. évfordulója alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával állíttatta.

?Büszkék vagyunk arra, hogy a város ezeréves történelemre tekint vissza. Gizella hagyatékáról igen gyakran esik szó, számos más korszakot is gyakran emlegetnek azonban a városban? ? mondta el Porga Gyula veszprémi polgármester. ?A város nagy aranykorszakát jelentette a polgárosodás időszaka, hétvégén emlékeztünk meg a száz éve alapított zeneiskoláról, de arról is sokat tudunk, hogy több mint 300 évvel ezelőtt, a török hódításokat követően iskolát alapítottak a városban, hogy visszacsábítsák a lakosságot. Kevésbé ismert azonban a török kor, amikor határvárosként Veszprémet folyamatos csatározások közepén találjuk, pedig rendelkezésre áll forrás a törökkori Veszprémről? ? fejtette ki véleményét.

Az avatás előtt a veszprémi városházán Dr. Fodor Pál történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója tartott előadást a török kori Veszprémről. ?A török hódítás nemcsak a magyarok ügye, hanem a globális történelem része, meghatározó esemény volt a régióban, amely mindent átalakított. Az Oszmán Birodalom a bizáncit váltotta fel, és a Közel-Kelettől egészen Magyarország déli határáig meghódította Európát? ? mondta a professzor. Természetesen a különböző források különbözőképpen magyarázzák a hódításokat. Vannak olyanok, akik szerint vallási alapokon nyugodott az Oszmán Birodalom előretörése, amely a területek meghódítása után ugyanott békés átmenetet, sőt vallási türelmet hozott el. Mások számára a teljes katasztrófát jelentette a terjeszkedés: a szerbek és a bolgárok esetében például megakadt a természetes, organikus fejlődés. ?Hozzánk hasonlóan élték meg a helyzetet a horvátok, a források ugyanis állandó területi veszteségről számolnak be, holott végeredményben a török hódítás következtében terjedt ki Horvátország határa a partvonalról Magyarország felé? ? mondta el előadásában Dr. Fodor Pál.

dsc_6820_2__copy__600x399.png
Dr. Fodor Pál

Magyarország jelentőségét mutatja, hogy Szulejmán szultán 13, személyesen vezetett hadjáratából hatot hazánk ellen vezetett. A 16?17. században széttörték a Buda központú országot, megerősítve ezzel a környező népeket, városokat. Ekkor emelkedett ki Bécs és Pozsony, amelyek egy-egy ország fővárosaivá váltak a török hódítást követően, ahogy az egykori Nándorfehérvár, azaz Belgrád is. Sajnálatos módon a magyar ellenállás csak részleges eredményeket hozott, sőt az 1520-as évek elejére széttörték a kettős végvári rendszert. Nándorfehérvárt 1521-ben, Mohácsot 1526-ban foglalták el, látható tehát, hogy 1566-ig, vagyis Szigetvár török ostromáig több nagy hullámban álltak neki az oszmán fennhatóság kialakításának. Buda 1541-es elfoglalásával indult a belsőbb régiók bekebelezése, majd létrejött a török hódoltság kontúrja. A helyi török erők egyfajta hálózatot alakítottak ki, amelynek eredményeként 1552-re 25?27 ezer katona állomásozott a Temesvár és Buda közötti vidéken, és ekkor került török fennhatóság alá Veszprém is.

Ezt követően a magyarországi hadmozdulatok részeként a Budán székelő pasa, hogy megsegítse a délről Temesvár elfoglalására törő seregeket, maga is háborút indított a Habsburg?magyar erők lekötésére. Így került sor Veszprém ostromára, majd a nógrádi várak elfoglalására ? magyarázta Dr. Fodor Pál. Ezt követően Szolnokon egyesült a két sereg és indult Eger ellen. ?A szervezetlenség és a személyes érdek alaposan belejátszott a város elestébe, hiszen a kinevezett kapitányt a helyi vezető, féltve a tizedeket, nem engedte be a várba? ? mesélte el a professzor. Az ostrom közben a legtöbben elszöktek, lázongás tört ki, a várat így az elvonulás fejében adták át, bár a kivonulók többségét a török erők levágták. Ezzel Veszprém 1566-ig a török rendszer részévé vált, így az egész bakonyi védelmen nagy rést ütöttek a török erők.

Veszprém 1558-ig működött önálló török közigazgatási egységként, és csupán a Magyaróvárnál, Miksa főherceg vezetésével összegyűlt csaknem százezres sereg tudta felszabadítani 1566 júniusában. A magyar-német sereg egynapos ostrom során foglalta vissza a várat, érdekesség azonban, hogy a két oldalról betörő magyar és német seregek a vár közepén összecsaptak. A törökök ugyanis a magyaroknak adták meg magukat, és arra kérték a katonákat, hogy védjék meg őket, akik ezt meg is próbálták, mert jó zsákmányra tehették volna így rá a kezüket. Ennek eredményeként felrobbant a vár közepe, és leégett az egész vár, Veszprém nem is úszhatta meg ezután a teljes újjáépítést.

Később még két alkalommal esett a török katonák áldozatául a vár, és mindkét alkalommal a Bécs felé vonuló oszmán seregek útjában állt Veszprém. Igaz, a két eseménysor, 1608 és 1883 között a végvári vonal fontos részévé vált a veszprémi vár és katonái.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond