?Közalapítványunk kuratóriuma még 2016 decemberében döntött a Kertész Imre Intézet megalapításáról? ? mondta el Tallai Gábor, majd hozzáfűzte: a Hafner Zoltán ? Kertész Imre egykori szerkesztője és barátja ? vezette intézet feladatai számosak, nemcsak az életmű gondozása és ápolása, de a Kertész-kultusz megteremtése és építése is.
?Kertész Imre a mi Nobel-díjasunk, akit Nyugaton csupán a díj után kezdtek el olvasni, mi viszont előtte is olvastuk őt és azóta is olvassuk és fogjuk is. Ez a tény itt most remélem, összeköt minket, mert az olvasás élménye is lehet erős, közös kapocs? ? kezdte meg beszédét Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Majd kiemelte: a Kertész Imre Alapítvány legfőbb célja, hogy az író életéről tovább folytassák a diszkurzust és ezáltal bevonják azokat is, akik eddig távol maradtak az írótól. Ezt követően hangsúlyozta: Kertész Imre műveit magyarul, magyarként írta, témái és tapasztalatai eltéphetetlenül kötötték őt Magyarországhoz. Életműve nem kisajátítható sem kulturális, sem irodalomelméleti, politikai, etnikai, vallási, politikai, nemzeti vagy ideológiai alapon. Ő maga akarta így ? fűzte hozzá a miniszter, aki szerint Kertész Imre mindent megtett a kisajátítás ellen még élete végén is. A nonkomformitás alapvető jellemzője volt életének, ezért áll nagy kihívás előtt az életmű ápolását, megőrzését és műveinek népszerűsítését célul kitűző Kertész Imre Intézet ? mondta Balog Zoltán. Kiemelte: az írót nem vonzotta a csordaszellem, közösség helyett elsősorban barátokra vágyott. ?Sokkal tartozunk neki, amit csak úgy törleszthetünk, ha hagyatékát minél többekhez eljuttatjuk, műveit megbecsüljük és nem sajátítjuk ki? ? mondta az emberi erőforrások minisztere.
Kertész Imre 1954 és 1991 között élt és alkotott a Török utcai bérházban, írásainak fő témái a 20. század szörnyűségei, a gyűlölködés, a népirtás, az emberi lelkekben élő embertelenség. Műveit több nyelvre lefordították, ő maga németből fordított, 1989-ben József Attila-, 1997-ben Kossuth-, 2000-ben Herder-díjjal tüntették ki, 2002-ben pedig az első magyarként irodalmi Nobel-díjat kapott a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért. Négy év múlva, 2006-ban megkapta Berlin városának legrangosabb kitüntetését, az Ernst Reuter emlékérmet, valamint irodalmi életművéért az úgynevezett Német Társaság által alapított díjat. Ezt követően 2007-ben Marion Samuel-díjjal, 2008-ban az olasz Grinzano-Cesare Pavese-különdíjjal, majd a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díjával tüntették ki. Esszéírói munkásságáért a 2009-es frankfurti könyvvásáron átvette a Jean Améry-díjat. Ugyancsak 2009-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett. Kertész Imrét 2015-ben a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatával tüntették ki, ezt megelőzően, 2014. augusztus 20-án pedig a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet vehette át Áder János köztársasági elnöktől.
Az ünnepségen koszorút helyezett el Balog Zoltán és Schmidt Mária, a Kertész Imre Intézetet létrehozó Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány vezetője, Hafner Zoltán irodalomtörténész, az intézet munkatársa, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, valamint a Magyar Írószövetség nevében Ács Margit és Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere. Kertész Imre naplójából Lukács Sándor, az író kedvenc színművésze olvasott fel részleteket.
Kultúra.hu/MTI
Fotó: Bartos Gyula/EMMI
