Balog Zoltán református lelkész, miniszteri biztos felidézte, hogy Fekete György gyermekkorában az egyik első élménye volt a zalaegerszegi református templom építése, ami lelkipásztorként tevékenykedő édesapja fő műve volt. Itt találkozott azzal, mit is jelent „míves anyagokból valami szépet alkotni”, megbecsülni a mesteremberek keze munkáját.

Fekete György úgy tartotta, a művészet a példamutatás, az együttműködés egyik legmagasabb rendű formája, hit abban, hogy vannak megfellebbezhetetlen dolgok az életben. „Nemzeti jelképeink, történelmi személyiségeink, alkotásaink, eszméink, amelyeket nem lehet feleslegesen emlegetnünk, nem lehet gyaláznunk, mert az ilyen megnyilvánulásokból nem művészet születik, hanem veszteség, frusztráció, vagyis boldogtalanság” – jelentette ki Balog Zoltán.

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia jelenlegi elnöke úgy emlékezett Fekete Györgyre, mint akiben folyamatosan viaskodott egymással a közéleti aktivitás és a művészet. A rendszerváltás után folytatott kultúrpolitikai tevékenysége körül „heves és szenvedélyes konfliktusok” voltak, de „az igazság az ő oldalán állt”. Azon ritka mesterek közé tartozik, akik olyankor is tudnak tanácsot adni, amikor nincsenek jelen.

A Farkas Ferenc szobrászművész által alkotott emléktáblánál Fekete György családjának jelenlétében Balaicz Zoltán polgármester helyezett el koszorút, majd Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondott áldást.

Fekete György (1932-2020) Kossuth-díjas belsőépítész, a nemzet művésze 2011 és 2017 között dolgozott a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként, utána 2020 áprilisában bekövetkezett haláláig a köztestület tiszteletbeli elnöke volt.

Fotó: Katona Tibor / Zalai Hírlap