Az emléktábla elhelyezésében nyújtott segítségért köszönetet mondott Demszky Gábornak, Budapest főpolgármesterének és Bús Balázsnak, az emlékparknak helyet adó III. kerület polgármesterének.
A frakcióvezető a katyni mészárláshoz kapcsolódóan megjegyezte: 1940-ben Sztálin utasítására kivégeztek mintegy 22 ezer embert. Ők a lengyel hadsereg és értelmiség vezető rétegét adták. Az áldozatokkal először megásatták saját sírjukat, majd 10-12 rétegben tömegsírba lőtték őket, családjukat pedig szinte kivétel nélkül deportálták. A szovjet vezető parancsával egyetértett és ennek aláírásával nyomatékot adott az akkori szovjet pártvezetés döntő többsége, többek között Vorosilov, Mikojan és Molotov. A tömeges mészárlásról tudomást szerzett a német hadsereg is, amikor 1943-ban megtalálta a sírokat, ám a Szovjetunióban tagadták azt a vádat, miszerint ezért a szovjet államot terheli a felelősség. A történteket végül 1990-ben Gorbacsov, akkori szovjet pártfőtitkár leplezte le - folytatta.
A tragédia Tarlós István szerint az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop megállapodásból következett, amelynek keretében a Szovjetunió és Németország felosztotta egymás között Lengyelországot. Ennek kivitelezéseként a második világháború nyitányaként mindkét állam megtámadta Lengyelországot, majd a San és a Visztula folyók mentén megosztozott rajta. A szovjet vezetés az általa megszállt lengyel területen az államellenes cselekedetekkel gyanúsított személyeket letartóztatta, ők lettek egy évvel később a katyni mészárlás áldozatai.
Bús Balázs felhívta a figyelmet: az emléktábla és az emlékpark azt a "máig élő hatalmi arroganciát" is eszünkbe kell juttassa, amelynek során Oroszország kétségbe vonja, hogy a katyni mészárlás háborús bűn lenne. Ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy a horogkereszt és a vörös csillag között nincs különbség, és azt is hangoztatta, hogy "nincs még két olyan nemzet, amely a nácizmustól és a kommunizmustól annyit szenvedett", mint a lengyel és a magyar.
Andrzej Przewoznik, a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára az ünnepségen kifejtette, hogy 1940-ben Katynban "a lengyel társadalom elitjét" irtották ki, azokat az embereket ölték meg, akik "saját országuk függetlenségének védelmére keltek". Arról is szólt, hogy a hozzátartozók 1943-ban vagy még később tudták meg, hogy rokonaik meghaltak.
