"Kezdjük először is a legelején!" - csap bele a beszélgetésbe a tévériporter "Sárbogárdi Jolán" (vagy "tévériporter" Sárbogárdi Jolán?), kétséget sem hagyva afelől, hogy itt bizony nem lesz semmiféle in medias res, hanem haladunk szép sorjában, "ahogy csillag megy az égen", a legeslegelejétől a legeslegvégéig. Ám nem csak módszerességéről, a benne rejlő empátiáról is hamarosan meggyőzi nézőit, amikor riportalanyát azzal nyugtatja, hogy "- ugye általában emberek vagyunk".
Jolánom érdeklődése szerteágazó, foglalkozik sporttal - az egyik mérkőzésen például "foghiányos" volt a csapat - de érdekli a kultúra is, ő tudósított arról, hogy nyáron az egyik este az eső miatt "elmaradott a próba", egy dögunalmas esemény kommentálásánál pedig föltehetően hangulatfestésnek szánta azt a félmondatot, hogy "a konferencián sok férfi és nő vett részt".
Egy másik Jolántól megtudtam, hogy kiállításkritikát írni a legkönnyebb, Jolán3 írásából meg majdnem el is hittem, amikor azt olvastam, hogy Nádas Péter fotókiállításán "nem tolongtunk ugyan, de örömmel láttam, hogy szép számmal jelentünk meg a megnyitón. Grafikusok, fotósok, képzőművészek, irodalmárok - Nádas mindenkinek ígérhetett valamit." Vajon mit? Én nem mentem el, de kár is lett volna, mert "Urambocsá' azt mondhatom, teljességgel hétköznapi fotósorozattal találkoztam." Az egyik képet azért szívesen megnéztem volna, nevezetesen azt, amelyiken "Kerényi Grácia nyugodt vonásaiban orkánok dúlnak".
Képzőművészetről egyébként tényleg nem nehéz írni, legfeljebb az nehezítheti az ember dolgát, ha ért hozzá. Mivel azonban ez nem feltétel, nyugodtan kezdhetjük akár így is: "Kárpáti Tamás kiállításán járva úrrá lett rajtam valami megmagyarázhatatlan érzés: tetszett is, meg nem is az, amit láttam..." (J4) Innen aztán minden irányba el lehet indulni, még kifelé is, a teremből. A színikritikusok dolga nehezebb, mert nekik végig kell ülni a kiszabott időt. Aztán persze meg lehet írni, hogy "egy-egy előadásukban mindig az a legrosszabb, amikor vége van" (J5), az olvasó meg csak tűnődjön, hogy akkor milyen lehetett közben?
