"Az ókori Théba nekropolisza a Nílus nyugati partján a várossal átellenben fekszik: a termőterület és a sivatag találkozásánál épültek az újbirodalmi (i.e. 1552-1069) királyok emléktemplomai, ez Egyiptom egyik leggazdagabb régészeti lelőhelye" - mondta Bács Tamás egyetemi docens, az ELTE egyiptológiai tanszékének vezetője.
A holtak városának jellege korszakonként változott, tükrözve az élők városának, Thébának Egyiptomon belüli helyzetét. A 65. számú sziklasír (TT65) az újbirodalmi korszakban készült utolsó grandiózus festett elitsír, ezután Egyiptomban megváltoztak a temetkezési szokások, ahogy a sírok jellege is. A TT65 egyrészt azért érdekes, mert e korszak sírművészetéről a tudomány nagyon kevés biztosnak látszó támponttal rendelkezik, másrészt eredetileg Hatsepszut királynő (i.e. 1479-1458) magasrangú udvaroncának, Nebamunnak épült. 300 évvel később Imiszeba szemelte ki magának a félbehagyott sziklasírt.
"Imiszeba egy régi thébai család utolsó sarja, apja, nagyapja, ahogy ő maga is a karnaki Amon-templom levéltárának elöljárója volt. Egy olyan korban élt, amikor a régi elit már letűnőben volt, e hanyatlásról tanúskodnak az i.e. XII. század végéből fennmaradt sírrablóakták is, amelyekből tudható, hogy miként fosztogatták a thébai nekropoliszt a rablóbandák. Ezzel szemben érdekes ellenpont Imiszeba sírja, amely központi helyen, Hatsepszut és II. Ramszesz halotti temploma közelében található. így a sírrablóknak vaknak kellett lenniük ahhoz, hogy ne vegyék észre. Egyfelől a fosztogatás, a hanyatlás, másfelől egy olyan személy, aki dacol a körülményekkel."
A sírt pazar faliképek díszítik, amelyeket az Újbirodalom idején a királysírokon dolgozó kézművesek számára létrehozott Deir el-Medine-i művésztelep "udvari" festői készítettek. "Szociológiailag is érdekes, hogy a királyi művészeket kik alkalmazhatták" - jegyezte meg Bács Tamás. A főművész Amenhotep volt, aki fiával, Ammunnakhttal, valamint egy másik ismert Deir el-Medine-i festővel, Horminnal dolgozott a síron. "Nagyon sok skicc maradt fenn a művésztelepről, ezek tanulmányozása alapján lehetett tudni, hogy Amenhotepnek mik voltak az egyéni stílusjegyei, amelyek a fül, a köldök formája, az ujjak ábrázolásán keresztül követhetők nyomon. Ezeket spontán rajzolták meg, viszont a főalakoknak igazodniuk kellett az egyiptomi művészet konvencióihoz" - hangsúlyozta Bács Tamás.
Szokatlan a témaválasztás, a megszokott zsánerképek helyett templomi jelenetek láthatók a falakon: Imiszeba így akarta sírját tematikájában a nagykirályi halotti templomokhoz közelíteni. "Mint főpapnak komoly befolyása volt arra, hogy mi kerüljön a falakra. Ezt egy mégoly magas rangú festő sem engedhette meg magának, ehhez a patrónus jóváhagyása kellett. Nagyon érdekes, hogy a sír falain szereplő 8 himnusz közül 3 régebbi, 3 klasszikus és két nagyon modern. Egy entellektüel összeszedi a különböző korokból a kedvenceit, ez is a patrónus választása" - mondta.
Imiszeba életére nagyon kevés utalás történik. A sírban csupán címei felsorolása látható, az ókori Egyiptomban ugyanis az illető társadalmi, s nem az egyéni életrajza volt fontos. A címek felsorolása valójában egy olyan önbemutatás, amely az illető közösségben elfoglalt helyét jelöli meg. "A síron keresztül Imiszeba intellektusát lehet megközelíteni. Entellektüel volt egy hanyatló korban, amelynek elmúlása ellen igyekezett tenni. Egy korszak végét szerettem volna megismerni, ehelyett egy egyéniséget találtam, aki a maga útját járja. Segítségével vizsgálhatjuk, hogy ez az időszak mennyi teret engedett egyéniségnek" - hangsúlyozta Bács Tamás.
