Az erdélyi Székelyudvarhelyen született. Szülei a második világháború végén a front elől menekültek Magyarországra és Miskolcon telepedtek le. Kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán felvette a különleges tehetségek csoportjába a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult, majd Kölnben karmesteri diplomát szerzett.
Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált. Ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték című alkotásainak muzsikáját és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához. 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja volt, amellyel 1970-ben fél évet töltött az oszakai világkiállításon, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.
Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.
1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt, amelynek a Budapest Music Center ad otthont. Évek óta szervez nemzetközi mesterkurzust karmestereknek és zeneszerzőknek. 2018-ban elindította az alapítvány mentorprogramját.
Az egyik legismertebb kortárs zeneszerzőt elektroakusztikai és karmesteri tapasztalatai vezették el az operaíráshoz. A Csehov Három nővére nyomán készült első művét 1998-ban Lyonban mutatták be átütő sikerrel. A több zenei díjjal kitüntetett opera ősbemutatójáról – amelyen a három nővért férfi kontratenorok alakították – a Deutsche Grammophon lemezfelvételt készített. A művet azóta számos európai operaházban tűzték műsorra, Budapesten 2000-ben Szabó István rendezésében.
Operáinak alapanyagát irodalmi művek szolgáltatják: Jean Genet művét adaptálta A balkon címmel (2002), Tony Kushner színdarabjából született az Angyalok Amerikában (2004), a Nobel-díjas Gabriel García Márquez regényéből a Szerelemről és más démonokról (2007), a Lady Sarashina (2007) egy 11. században élt előkelő japán költőnő naplótöredékein alapul. Az ember tragédiája nyomán, Albert Ostermaier német író librettójára íródott Az ördög tragédiája (2010), ennek átdolgozásával született a Paradise reloaded (Lilith) (2013). Több kamaraoperát (Harakiri, Radames) írt, a 2015-ben bemutatott Senza sangue (Vér nélkül) Alessandro Baricco novellája alapján készült, Bartók Kékszakállújának párdarabjaként. A Nobel-díjas norvég Jon Fosse Trilógiája alapján írt Sleepless című operájának ősbemutatóját 2021-ben a Berlini Állami Operában tartották, Mundruczó Kornél rendezésében. A Magyar Állami Operaházban 2023 decemberében volt a bemutatója első magyar nyelvű operájának – a Valuska Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényéből készült.
„Minden operámmal a jelen kor közönségéhez szólok, nem aktualizálom a történeteket, hanem a társadalmi-történelmi fejlődés ellenére visszaköszönő azonosságokat próbálom láttatni. Kortárs irodalmat használok fel, függetlenül a kulturális különbözőségektől. Azonos korban élünk: irodalom, zene és közönsége” – mondta erről.
Eötvös Péter számos vokális, zenekari és hangszeres versenyművet is jegyez, és készült összeállítás-lemeze magyar népmesékből is. Zenei példaképeinek önálló darabokat szentelt: egyik művét Pierre Boulez-nek ajánlotta, akitől a vezénylés technikáját sajátította el, és komponált Stockhausen tiszteletére is, akit a zeneszerzésben tart mentorának. Az amerikai gitáros-énekes Frank Zappával is dolgozott együtt, az ő tiszteletére írta Psalm 151 című művét. 2010-ben Schiller egyik esztétikai értekező prózájára komponált vokális művet, 2013-ban volt az ősbemutatója Speaking Drums című, Weöres Sándor nonszensz verseire íródott művének és Hommage à Domenico Scarlatti című kompozíciójának, a következő évben a Roland Schimmelpfennig színdarabján alapuló, Az aranysárkány című darabjának.
A Speaking Drums próbáján mi is ott jártunk, és a zeneszerzővel készült videointerjú közben azt is megmutattuk, miként szól két csempe vagy egy italautomatás ballon egy klasszikus zenei koncerten.
2015-ben fejezte be az Esterházy Péter szövegére írott Halleluja – Oratorium Balbulum című világi oratóriumát. Ugyanabban az évben jelent meg a Parlando – rubato című kötet, Eötvös Péter és Pedro Amaral portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész beszélgetőkönyve. 2017-ben mutatták be Multiversum című, orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra komponált versenyművét, 2021-ben pedig Pécsett Sirens’ Song (Szirének éneke) című zenekari művét. Három éve Cziffra Psodia címmel zongoraversenyt komponált Cziffra György 100. születésnapjára.
Eötvös Péter művészete elismeréseként megkapta a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat (1997), 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban Budapest díszpolgára lett, Cannes-ban megkapta a MIDEM zenei fesztivál legjobb élő zeneszerzőnek járó életműdíját (2004), a Frankfurti Zenei Díjat (2007), a magyar kultúra követe címet (2008), a velencei zenei biennále Arany Oroszlán életműdíját (2011). 2015-ben a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át. 2017-ben Prima Primissima díjban részesült, 2018-ban Hazám-díjjal és Németországban Goethe-éremmel tüntették ki, s elnyerte a 2020. évi spanyol BBVA Frontiers of Knowledge Award díjat. Megkapta a francia Művészet és Irodalmi Érdemrendet, tagja a Royal Philharmonic Societynek, a berlini Művészeti Akadémiának és a Svéd Királyi Akadémiának, tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2023-ban az újonnan alakult Magyar Muzsikusok Szövetségének tagjává választották.
Fotó: Csibi Szilvia / Müpa
