1935-ben született Kolozsváron, 1944-ben a háború elől menekülve érkezett szüleivel Budapestre. Írónak és festőnek készült, de apja tanácsra mégis az építészet felé fordult, 1953 és ’58 között elvégezte a Műszaki Egyetem Építész Karát. Pályájára művészi elhivatottsággal tekintett: terveiben, megvalósult épületeiben az érzelmes funkcionalizmus vezérelte. Ezen azt értette, hogy nem csupán az épületek funkcióját vette figyelembe, hanem azok városképi illeszkedését is.
Egyik első sikeres munkája volt a dunaújvárosi garzonház 1961-ben. A modern épület megtörte a város addig uralkodó szocialista realista stílusát, és a városfejlesztés új útját indította el a településen. Ezért az épületért kapta egyik legelső elismerését, az Ybl-díjat. Ezt követte a Kádár-korszak első, külföldi befektető által megépített épülete: a Hotel Duna Intercontinental. Bár az épület a befektetővel és a kivitelezővel megkötött számtalan kompromisszumnak köszönhetően csak részben valósult meg Finta József elképzelései alapján, így is emblematikus épületté vált, amelynek sikere újabb megrendeléseket hozott számára.
1970-től folyamatosan épültek fel a fővárosban az általa tervezett szállodák: a Hotel Volga, a Dunakorzón álló Hotel Fórum, a Hotel Novotel, a Váci utcában álló Hotel Taverna, a Városliget szomszédságában a Hotel Liget és a budapesti belváros szívében a Grand Hotel Corvinus Kempinski. Megrendeléseinek kiemelkedő száma szakmai kvalitásán túl kitűnő angol nyelvtudásának és megfogalmazása szerint az „erdélyiség esszenciájának” is köszönhető, amin azt értette, hogy az Erdélyből érkezők – így ő is – helyzetükből adódóan születetten kompromisszumkészek.
Nem örült annak a tendenciának, hogy manapság a befektetők és a kivitelezők határozzák meg az épületek megjelenését. Épp ezért is tartotta egyik legsikerültebb alkotásának a salgótarjáni Pécskő Áruházat, mert itt tudta leginkább érvényesíteni saját elképzeléseit.
Az építészetet a kultúra részének tartotta, csak olyan tervezési munkába fogott, amelyet valamilyen módon a kultúrához köthetett. Az emberközpontú építészet megalkotását tűzte ki maga számára, vagyis hogy az épület megjelenésében tükrözze a funkciót, egyben szolgálja is azt – az Árpád híd pesti lábánál álló Rendőrpalota ékes példája e törekvésének. Épületeinek látványos megjelenése, különleges tört felületei sosem váltak öncélúvá, a környezetükkel mindig párbeszédben álltak: az 1989-ben átadott Képviseleti Irodaházba (jelenleg City Center irodaház) belekomponálta a közelben álló Szent István Bazilikát is. Ez a szívéhez legközelebb álló épülete, mert bár méretében a környék egyik legkiemelkedőbbje, mégsem uralja le azt – a hangsúlyt Finta meghagyta Hild József és Ybl Miklós alkotása, a Bazilika számára.
A Westend bevásárlóközpont szintén Finta József emberarcú építészetének egyik etalonja: a hatalmas alapterület ellenére nem egy monstrum épült fel a Nyugati pályaudvar szomszédságában, amely agyonnyomhatta volna a párizsi Eiffel-építésziroda remekét. A Westend homlokzatának megtört és váltakozó felületei, látványos főbejárata, a felülről természetes fényt kapó belső terek mind a funkció és a tökéletes városképi illeszkedés megtestesítői.
Bár elmondható, hogy leginkább fővárosunk arculatát határozta meg Finta József építészete, vidéki városaink is sokat profitáltak sikeres tervezési munkáiból: Salgótarján jó pár emblematikus épületet köszönhet neki, köztük a Megyei Könyvtárat vagy a Csillagházakat. Esztergom turisztikai sokszínűségéhez járult hozzá az Aquasziget Termál-, Élmény- és Gyógyfürdő épületegyüttese, amely szintén a remek városképi illeszkedés szép példája.
Finta József egyik legnagyobb erénye, hogy folyamatosan képes volt megújulni, alkotásai egyediek, a helyszín és a funkció megkötöttségeihez kreatívan alkalmazkodtak. „Az építészet játék, és persze, mint minden játék, halálosan komoly. Ha észreveszed, hogy az épületedre felnőttként gondolsz, dobd el a ceruzádat” – fogalmazta meg ars poeticáját. Élete végéig kitartó játékos kedvének köszönhetjük a számtalan maradandó alkotást.
Források:
Építészfórum, DUOL, HVG
Nyitókép: Finta József: Westend City Center, Budapest (1999, munkatársak: Fekete Antal, ifj. Peschka Alfréd). Fotó forrása: Magyar Művészeti Akadémia
