A legfontosabb, hogy új elemeket vittünk a programba, de természetesen megtartottuk az eredeti koncepciót: a Kaposfest alapvetően kamarazenei, pontosabban klasszikus kamarazenei fesztivál.
Sok az újdonság. Idén több szabadtéri program lesz, ezek jelentős része délutánonként a gyermekeknek szól. Közülük az egyik legérdekesebbet augusztus 19-én a fiatal zenészekből álló, ám több rangos díjjal elismert rézfúvósegyüttes, az In Medias Brass és Kálid Artúr mutatja be az Európa parkban. A fesztiválon harmadik alkalommal fellépő Liszt Ferenc Kamarazenekar is készül gyerekműsorral. A zenekar májusban rajzpályázatot hirdetett, a nyertes munkákat kiállítjuk. De élő program is lesz: az, amikor a legifjabb fesztiválközönség zenére alkot majd.
Olyan művészek is fellépnek a fesztiválon, akik még sosem koncerteztek Magyarországon.
Egyikük a világjáró harmonikaművész, Ksenija Sidorova, aki Lettországban, Rigában született. A muzikális kislányt a nagyanyja inspirálta, hogy harmonikázni tanuljon. Szülővárosa után Londonban tanult, ott is fejezte be a képzését, és onnan indult el a nemzetközi karrierje. Két estén lép fel. Az egyiken a hangszer klasszikusa, Astor Piazzolla műveiből játszik, Bartók Román népi táncok című kompozíciójának átiratát pedig Avi Avital mandolinművésszel duóban szólaltatják meg.
Hangversenyeken ritkán feltűnő hangszer a mandolin is. Beethoven írt néhány szonatinát a szalonokban valaha népszerű instrumentumra. Avi Avital, bár Magyarországon még nem ismerik, világszerte a legkeresettebb muzsikusok közé tartozik. Évfordulók a koncert címe.
A 140 éve született Bartók Bélát és a 100 éve született Astor Piazzollát az köti össze, hogy mindketten népi gyökerekből táplálkoztak.
Erősítendő a fesztivál összművészeti karakterét, a másnap esti, Bach másként... című estünk is számos érdekességgel kecsegtet. Sidorova egy nyitányt, Avital egy chaconne-t játszik szólóban. Pódiumra lép a Signum Saxophone Quartet, a finálét a Győri Balett adja: a D-dúr csellószvitre (BWV 1012) Velekei László készített koreográfiát, a szólót Várdai István tolmácsolja.
A fesztivál művészeti vezetői, Baráti Kristóf és Várdai István azt is fontosnak tartják, hogy olyan, külföldön élő, tanító, világszínvonalú magyar művészek is megjelenjenek a programban, akiket ritkán vagy jó ideje nem hallott a hazai közönség; közülük Pusker Júliát, Fenyő Lászlót, Somodari Pétert, Würtz Klárát említem most. És teret kapnak azok a fiatal zenészek is, akik ugyan a pálya elején tartanak még, de már szép sikereket értek el, mint Berecz Mihály, Hartmann Domonkos, Kristóf Réka, Langer Ágnes, Ránki Fülöp. Én is előveszem a hangszert: az ifjú zongorista-zeneszerző Oláh Krisztiánnal és kvartettjével adunk koncertet. Meglepő és izgalmas estére számítok.
Melyik program áll legközelebb a szívéhez?
Ez nehéz kérdés, mert amikor kitaláljuk a programot, minden műsor a „saját gyermekünkké” válik. A kedvenceim közé tartoznak a délelőtti koncertismertetések, a szabadtéri gyermekprogramok és a mesterkurzusok is, amelyeken a művészpalánták világhírű muzsikusoktól tanulhatnak.
Négy éve veszek részt a fesztivál szervezésében, és második éve vezetem a projektet. Tavaly, részben a pandémia miatt, nagy átalakuláson ment át a fesztivál, és rövidebb is volt. Bízom benne, hogy idén semmi akadálya sem lesz az egyhetes program megvalósulásának úgy, ahogy elképzeltük.
A szervezés hosszú folyamat. Évek óta levelezünk a művészekkel vagy a menedzserükkel arról, hogy vannak-e erre a periódusra szabad napjaik. Idén többéves kapcsolatfelvétel eredményeként lesz itt például a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása, Amihai Grosz vagy a Signum Saxophone Quartet. Kiemelkedő egyéniségeket kerestünk-keresünk meg, akik rendkívül elfoglaltak, a naptárjuk teli van. Így azt az ideális helyzetet nem tudjuk kialakítani, hogy a fesztivál egész ideje alatt velünk maradjanak. Néhányan azonban egy-két napot itt töltenek, hogy mesterkurzusokat tartsanak. Hangsúlyozom, ezek igazán hozzám közel álló programok.
Lényeges szempont az is, hogy akiket a művészeti vezetők kiválasztanak, a tervezett darabokban (megjegyzem: ezek mindegyike remekmű) képesek legyenek emberileg és szakmailag egyaránt jól együttműködni. Baráti és Várdai művészi érzékenysége és tapasztalata e téren is kimagasló színvonalú.
A zárókoncert címe Carte Blanche. Fehér vagy számunkra inkább üres lap a jelentése, mert nem tudjuk, milyen kompozíciók hallhatók majd. Felidézik a legsikeresebb műsorszámokat?
Az is érdekes lenne, de már körvonalazódik egy olyan lista, amely a fellépő művészeknek a fesztivál folyamán született produkcióit sorakoztatja föl.
Nemcsak a pandémia remélt távozása, a költségvetés is lehetővé teszi az egyhetes fesztivált?
Ma akkor rendezhető meg egy fesztivál, ha a szervezők sikeres pályázatot nyújtanak be. Idén is elnyertük az Emmi és Kaposvár megyei jogú város, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatását. Közép- és hosszú távon az egyik legfontosabb teendőmnek tartom, hogy több lábra állítsuk a fesztivált, bővítsük az erőforrásainkat.
A másik az, hogy növeljük a fesztivál hazai és nemzetközi láthatóságát.
Tavaly négy koncertünket közvetítette az ismert komolyzenei médium, a Violin Channel, amelynek jóvoltából bárki a világ bármely pontján meggyőződhetett róla, hogy a Kaposfest milyen rendkívül magas művészi minőséget képvisel. Ami nem tőlünk függ, de jó lenne elérni: hogy több évre szóló pályázatokat írjanak ki, mert úgy biztonsággal leköthetők lennének a legnagyobb sztárok is, és a szervezés is könnyebbé válna. Egy ilyen nemzetközi projekt számára ez létkérdés, és ezen múlhat a fejlődés, az előrelépés lehetősége is. Gondolom, ebben más fesztiválszervezők is egyetértenek velem.
Kaposváron született, ismeri a fesztivál múltját, és részese a jelennek.
Erős bázisközönséggel büszkélkedhetünk. Tudják, hogy a Magyarországon elérhető legmagasabb színvonalú kamarazenei produkciókkal találkoznak a fesztiválon. Feliratkoznak a hírlevelünkre, a bérletekre, évről évre sok ismerős arcot látunk. A város ideális helyszín. „Kaposfest-hangulatként” szokták megnevezni azt az itt megtapasztalható bensőséges, családias légkört, amely egy nagyvárosban elképzelhetetlen lenne.
Csaknem két éve a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti menedzsere.
Az elmúlt másfél évben megújult az együttes. Úgy hiszem, nagyon jó úton van ahhoz, hogy ismét a világ élvonalában lévő zenei társulatok között említsék. A járványos időszak ugyan nem könnyítette meg ezt a folyamatot, de nem volt haszontalan. Időt adott a hosszú távú tervezésre, a koncertprogramok több évre szóló felvázolására, az együttműködések kialakítására.
