(MTI) - Az előkészítő munkák első feladata a régészeti megfigyelés és szükség szerinti megelőző feltárás teljesítése volt, amit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci irodája írt elő a közvetlen környezet intenzív régészeti fedettsége miatt. A régészeti megfigyelés során néhány őskőkori kőeszköz mellett egy teljes alapterületében megmaradt, a XIX. század első felében épült lakó- és borház, valamint a Kálvária szintén XIX. századi kerítésének és főkapujának maradványai kerültek elő
A régészeti munkával párhuzamosan a múzeum munkatársai a történeti irat-, fotó- és térképes anyagokat is igyekeznek felkutatni. Ezek alapján vált ismertté, hogy a lakó- és borház 1817. és 1857. között épült. 1857-ben Máriássy Gábor egri kanonok, szentiváni apát vásárolta meg a Tűzköves-dűlőben fekvő "60 kapás" (körülbelül 10 hektárnyi) szőlőt és a hozzá tartozó szilváskertet, amelyen már állt a szóban forgó épület. A kanonok régi terve volt, hogy Miskolcon Kálváriát építtessen egyháza számára. Erre a célra az említett telket szemelte ki és "örök időkre" a katolikus egyháznak adományozta.
1858-ban elkészült a Kálvária útja, egy évvel később pedig a helyszínre szállították a további építkezéshez szükséges építési anyagokat. 1862-ben zajlott a legintenzívebb munka, ennek eredményeképp 1863. szeptember 13-án felavatták Miskolc impozáns Kálváriáját. A telken álló épület, már mint egyházi tulajdon, alapvető funkcióit (lakóház és borház) valószínűleg hosszabb időn keresztül megőrizte, bár levéltári forrásokból egyértelműen kiderül, hogy 1873-ban, kevesebb mint egy évig kolerakórházként is üzemelt. Pusztulása az 1930-as évekre tehető.
A feltárt épület észak-déli tájolású, 11 méter széles és 13,7 méter hosszú. Az eredetileg egyemeletes épületből a földszinti helyiségek maradtak meg: egy lépcsőfeljáró, egy kisebb raktár vagy hátsó szoba és egy nagyméretű, több értékes részletet tartalmazó, utcáról nyíló szoba. Ez utóbbiban kőpárkányos kandalló biztosította a fűtést. A XX. században több kisebb átalakítást is elszenvedett az épület. A második világháború idején pedig már a földig rombolt ház romjaira temetkeztek. Az ásatás jelenleg a Kálvária egykori kétszárnyas neogót főkapuját igyekszik feltárni.
A terület feltárása során egy tömegsírra is bukkantak Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előtt. A Pannon-tengernek elnevezett múzeumi részleg építési területén találták meg az emberi maradványokat.
A Herman Ottó Múzeum épülete korábban az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának székháza volt, ezért a városban - a feltárás után - elterjedt, hogy a tömegsírba az 1956-os forradalom idején kivégzetteket temették el, ezt azonban határozottan cáfolta Kővári Ivett biológus-antropológus, a múzeum régészeti osztályának munkatársa.
Legtöbbjükön lehet látni orvosi beavatkozás nyomát, például amputáció, műtéti nyomok, gipszelt, rögzített törött végtag (láb). "Egészen biztos, hogy kórház működhetett itt" - fűzte hozzá. Azt sem tudják még, hogy polgári áldozatok, munkaszolgálatosok, vagy katonák voltak - mondta.
Az eddigi vizsgálatok szerint vélhetően az 1919-es Tanácsköztársaság vagy a második világháború idején temethették el azt a 22 embert, akinek a maradványait most fellelték.
