A kiállítás ünnepélyes megnyitójára november 7-én csütörtökön kerül sor 16 órakor, ahol a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Dr. Kemecsi Lajos mond köszöntőt. Ezután a tárlatot Dr. Kósa László történész, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja nyitja meg.
 |
| Köröstárkány-archív felvétel |
A Fekete-Körös völgye Nagyváradtól délkeletre található, az Erdélyi-szigethegység és az Alföld között, ahol a folyóvölgyekben a 20. század elején a román többségű népesség közé ékelődve mintegy húszezer magyar élt. Györffy István néprajzkutató 1911-ben hosszabb terepmunkája során módszeresen végigjárta ezt az etnikailag és földrajzilag is zárt és feltáratlan területet, ahol hiánypótló néprajzi tárgyakat gyűjtött, helyszíni fotókat, rajzokat, feljegyzéseket készített. A máig meghatározó néprajzi kutatás leginkább egy régészeti lelethez hasonlítható, amelyen keresztül feltárul a századforduló modernizálódó Magyarországának egy régebbi korokról árulkodó, archaikus és felfedezetlen paraszti világa. A l02 évvel ezelőtti néprajzi gyűjtés egyedülálló anyaga: népviselet darabok, kerámiák, rajzok, fényképek és térképek ? több száz unikális darab ? most először láthatóak önálló kiállításban.
A kiállítás bemutatja a Fekete-Körös völgy, mint egy jól körülhatárolható terület földrajzi-természeti és néprajzi sajátosságait, valamint a kutatás idején tapasztalt archaikus jegyeket és változásokat, az Alföld felől a területre érkező ?polgárosiasulás? jegyeit. Hangsúlyos része a kiállításnak ? ahogyan Györffy kutatásaiban is az volt ? a magyar anyag mellett a helyi román példák, párhuzamok, tárgyak és dokumentumok bemutatása, érzékeltetve a magyar és a román anyagi kultúrában jól felismerhető különbségeket, fáziseltolódásokat és főleg hasonlóságokat. A kiállításban felmerülő kérdésekre többnyire az utolsó kiállítási egység adhat választ, amely többek között a kutatástörténet, a néprajzi megközelítés és a terepmunka módszerének részleteibe, a gyűjtemény sorsába és a terület mai képébe enged bepillantást.
46 napos gyűjtőútja alatt Györffy 66 új kerámiát vásárolt a helyi vásárokban, és több kerámia tárgyat használatból is beszerzett, 75 viselet tételt (benne több páros és többrészes darabot), 10 bútort és több használati tárgyat (pl. guzsalyt) gyűjtött, számtalan rajzot, térképet és feljegyzést, illetve 271 fényképet készített. A fényképezéshez korának legfejlettebb képrögzítési technikáit alkalmazta: sztereó fényképezőgéppel térhatású fényképeket, valamint a kor nagy újdonságát kihasználva ún. autokróm lemezekre színes fényképeket készített.
A Néprajzi Múzeum új kiállítása arra törekszik, hogy pontosan szemléltesse Györffy István saját korát megelőző friss szemléletét és módszertani eredményeit, és lehetővé tegye a mai látogatók számára, hogy a kutató nyomdokába lépve ők is friss szemmel nézzenek rá, meglássák és felfedezzék ennek a vidéknek a rendkívüli néprajzi értékeit. A kiállítás régi tartozás törlesztése, hiszen Györffy eredményei eddig csak kiadványokban, illetve részleteiben voltak elérhetőek mind a néprajzos szakma, mind a nagyközönség számára. A bemutató éppen ezért a teljességre törekszik, ahol Györffy gyűjtésének nagyobb része eredetiben látható, a teljes gyűjtés pedig virtuális formában tekinthető át a kiállítás részeként.
Györffy István az 1920-30-as évekre a néprajztudomány meghatározó alakja lett, többek között ő alapította a budapesti néprajz tanszéket. A nagyközönség leginkább arról ismeri, hogy szerzője és szerkesztője volt Bátky Zsigmond és Viski Károly mellett a magyar népi kultúra első, széles körben népszerű tudományos összefoglalójának, az 1933 és 1937 között négy kötetben kiadott Magyarság néprajzának.
