Több mint másfél éve zajlik a produkció előkészítésének háttérmunkája. Idén először mutatják be a legendás rockoperát csak erdélyi szereplőkkel és közreműködőkkel.

A Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros műve több generációnak adott hitet és erőt a kommunizmus idején, tűzzel-vassal tiltotta a román titkosszolgálat; sokan ma is ereklyeként őrzik a határon átcsempészett bakelitlemezeket, a rongyosra hallgatott kazettákat.

Helyesen döntött a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, amikor felkarolta Szilágyi Herbert Zsolt karnagy vízióját, és megteremtette a produkció anyagi hátterét. A szerzők áldásukat adták az előadásra, és a jogtulajdonosok is támogatásukról biztosították a stábot.

Rengeteg kreatív energiát sikerült Sepsiszentgyörgyre vonzani; a szereplőválogatással, az alkotógárda verbuválásával egész Erdélyt megmozgatták a szervezők.

A járványügyi szigorítások és korlátozások pozitívan befolyásolták az ügyet. A kényszerű színházbezárások miatt az alkotóknak több szabadidejük maradt, így már másfél éve elkezdődhetett a színészválogatás és az egyéni próbák sora. A cél: igazolni, hogy az erdélyi magyarság rendelkezik olyan szellemi-művészi potenciállal, amellyel nagyszabású, reprezentatív előadást lehet létrehozni.

A szervezők a kettős szereposztás mellett döntöttek, hogy kizárjanak minden nemkívánatos tényezőt. A Székely Mikó Kollégium nagytermében a közös próbák idején három generáció állt színpadra: a hatvanas-hetvenes éveikben járók és a kommunizmusban nevelkedett lázadó rockerek mellett azok is hozzájárulnak az előadás látvány- és hangzásvilágához, akik 2003-ban még gyerekként kapaszkodtak fel a csíksomlyói nyeregbe, hogy részt vegyenek az István, a király első erdélyi bemutatóján.

„Maradjunk önmagunk”

A 2003-as csíksomlyói előadáson Orza Călin koreográfusként dolgozott Novák Ferenc „Tata” keze alatt. Most ő álmodja színpadra az előadást.

A somlyói bemutatóra mint történelmi erejű előadásra emlékezik: a zarándokhelyen megtapasztalta a jövőbe vetett hitet, az összetartozást, ezért úgy véli: ez a mű nagy szavak nélkül is a magyarság megmaradásának himnusza. A „csak azért is” székely virtusnak tulajdonítja azt a lelkesedést és elszántságot, amellyel az alkotók tavasszal az előadás megvalósításának nekiláttak.

„A korábbi erdélyi bemutatóval ellentétben most nem felvételről hallja majd a közönség az éneket és a muzsikát. Szeretném, ha úgy tudnánk megszólalni, hogy közben önmagunk maradjunk; úgy, hogy saját ízlésvilágunkat, egyéniségünket, a magunk szemléletét adjuk a műhöz” – mondja.

Bár a szcenárió szerint István apja nem jelenik meg a színen, a rendező ragaszkodott Géza fejedelem szerepeltetéséhez (Nemes Levente színművész fogja játszani), hiszen ő készítette elő a nemzet életének mélyreható változásait. „A stratéga megjelenítésével tudom érzékeltetni azt a felelősséget, amely a még fiatal Istvánra szakad apja elvesztésével” – vallja Călin, aki Géza személyén keresztül kívánja ábrázolni a megözvegyült Sarolt életének gyökeres változását is: a gondtalan élet után az asszonynak kézbe kell vennie a nemzet sorsát.

Ritziu Ilka Krisztina 

A rendező párhuzamot von az ezer évvel korábbi történések és az erdélyi magyarság mai helyzete között: „Míg Istvánban a keresztény szellem a könyörületesség nyelvén szól, addig Sarolt felméri, hogy az új hitvallás elfogadtatása nem valósulhat meg kegyetlenség nélkül. Ideje kilépnünk anyánk szárnyai alól, és kezünkbe vennünk a sorsunk alakítását” – magyarázza.

Hitoktató a főpap szerepében

A rendező végtelen türelemmel viszonyul a csapat tagjaihoz, mindenki számára egyénileg világítja meg a dráma ok-okozati viszonyait – állítja a stáb több tagja. Ezt a véleményt osztja Rózsa Imre is, aki Asztrikot, a térítők vezetőjét alakítja. Imre civilben kántor és római katolikus hittantanár, eddig még nem bizonyított színészként. Azt mondja: soha nem gondolta, hogy egyszer majd főpapi szerepet játszhat ifjúkora meghatározó rockoperájában, majd hozzáteszi: a színpadon is meg lehet vallani Istent.

Rózsa Imre

Legendásan jó énekhangját már több előadásban megmutatta Farkas Lóránd, aki most István királyt alakítja. A Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze a személyiségfejlődésre építi a karaktert. Hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy színészi és operaénekesi fellépései után most új műfajban mutatkozhat be a szülővárosában.

Koppány megformálására a pop- és rockzene színpadairól ismert, több együttesben játszó zenész és énektanár, Baricz Gergő kapott lehetőséget.

Baricz Gergő
Fotó: Kristo-Gothard Hunor

Gyermekkorától a lázadó, szabadságvággyal teli Koppánnyal azonosult, akárcsak az akkori erdélyi fiatalság többsége. „Az István és Koppány közti egymásnak feszülésben mi, erdélyiek a függetlenség és a behódoltság közti konfliktust érzékeltük, ez erősebb volt a pogány és a keresztény vagy az ősi és az új közti ellentétnél is” – mondja Gergő. Számára Koppány az a vezér, aki nem fél a bukástól, a végsőkig kitart a hite mellett, de nem a pogány vallások megtestesítője, inkább olyan vezető, aki ragaszkodik az ősi szokásokhoz, akárcsak az erdélyiek a hagyományaikhoz. 

Minden jegy elkelt

A Sepsi Arénában éjjel-nappal zajlik a színpadépítés, az előadók túl vannak a smink- és a jelmezpróbán, minden készen áll az augusztus 19-i főpróbára – mondja Dancs Zsolt, az előadás producere, aki bízik a kifogástalan művészi megjelenítés terhét magukra vett alkotókban.

Zsigmond Éva Beáta és Molnár József

Ami a jegyeket illeti: aki eddig nem szerezte be a belépőjét, már csak abban reménykedhet, hogy az előadást valamikor újra műsorra tűzi a sepsiszentgyörgyi önkormányzat: nemcsak az augusztus 20-a és 24-e közötti öt előadásra, hanem a főpróbára is elkelt minden jegy. A remek hangú színészek, az előadói képességgel megáldott énekesek, a rockzenekar, a profi néptánccsoportokból verbuvált tánckar, az összevont kórusokból létrejött énekkar, összesen 360 alkotó bizonyítani készül azt, hogy Erdély képes tehetséges előadókat „hadba küldeni”, önerőből is létre tudja hozni a Kárpát-medencében örök érvényű üzenettel bíró előadást.

A képek a próbán készültek. Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László