Erdélyi tájak, szobrok, installációk - katalógusbemutató

Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria - Szépművészeti Múzeum tudományos főigazgató-helyettese, a kiállítás kurátora bevezetőjében köszöntötte a megjelenteket, és rövid ismertetőt tartott. Mint kiemelte, 150 művész több mint 400 műve szerepel ezen a kiállításon. Így is lehetnek azonban hiányosságok, ezeket felmérve egy következő bemutató anyagát tudják majd kialakítani. Kiderülhet az is, a jövőben hogyan tovább, mi lesz az erdélyi művészet státusza?

A katalógus gazdag képanyaga mellett tizennégy tanulmánnyal is segíti az érdeklődőket. Nem az erdélyi művészet történetét ismertető elemzések ezek, hanem reflexív és visszaemlékező írások: Balázs Imre József és Vallasek Júlia az irodalom szempontjából, annak kölcsönhatásaiban vizsgálja Erdély képzőművészetét. A katalógus bemutatóján Szűcs Gábor bevezetője után a szerzők, művészettörténészek beszéltek az erdélyi képzőművészethez kapcsolódó munkájukról, így Boros Judit, Ileana Pintilie, Banner Zoltán, Murádin Jenő, Kántor Lajos is.

Kántor Lajos irodalomtörténész a kolozsvári Korunk irodalmi laphoz kapcsolódó 1973 és 1986 között működő Korunk Galéria szerepéről, jelentőségéről beszélt, ahol nem csak erdélyi, de onnan elszármazott festők is kiállítottak, így többek között Barcsay Jenő is. Bartha László, aki Kőszegen telepedett le, inkognitóban vett részt saját kiállításának megnyitóján, hogy elkerülje a Ceau?escu-rendszer zaklatásait. A képzőművészeti munka ma a Korunk Stúdiógalériában folytatódik, így ma is izgalmas dolgok történnek a kolozsvári művészeti életben.

Murádin Jenő művészettörténész, aki a katalógushoz készült kronológiát és bibliográfiát is jegyzi, az első világháború utáni erdélyi művészet felértékelődését vázolta fel. Mint elmondta, ahogyan egy virág más színt kap, ha sziklán nő fel, mintha termőtalajban, úgy kapott sajátos színt az elzártságában is kivirágzó erdélyi művészet is Kós Károly, Szolnay Sándor, Mattis-Teutsch János, Ziffer Sándor és mások művészetében.

Banner Zoltán szerint a kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus legnagyobb jelentősége, hogy az erdélyi művészet dimenzióit teszi elérhetővé az egyetemes és magyar művészeten belül. Hangsúlyozta: az kiállítók nagy száma optimizmusra ad okot, hiszen aki alkot, az a nemzetet tovább teremti. Bízzunk abban, hogy megint valami új születik, és tovább viszi annak a transzilvanizmusnak az elkötelezettségét, ami ezt a művészetet naggyá tette.

Ileana Pintilie köszönetet mondott, hogy részese lehetett a kiállításhoz kapcsolódó munkának, ahol a közép-európai művészet kölcsönhatásait vizsgálta. Elmondta: míg ebben 1990-ig oda-vissza áramlás figyelhető meg, azután az egyetemesség lett hangsúlyosabb, a globalizáció hatása figyelhető meg.

Boros Judit Erdélyben nőtt fel, Bukarestben tanult művészettörténetet. Úgy véli, a kiállítás azt mutatja meg, hogy a művészet nem beskatulyázható, sokféle, a modern és hagyományos része ugyanúgy érvényes. Az itt látható alkotók komolyan vették festői mivoltukat, helyt álltak, erdélyi identitásuk mellett nemzetközi nyitottságú attitűddel rendelkeztek.

Novotny Tihamér a MAMÜ, a hetvenes évek végén létrejött és 1983-ban megszűnt Marosvásárhelyi Műhely történetét kutatja, mely mozaikszó a Ma születő Művek jelentést is megkapta magyarországi újjáalakulása után. 1989-ben, egy szentendrei kiállítás kapcsán készült róluk film: ennek első fele, amelyben a művészekkel láthatók interjúk, még a forradalom előtt született, a második rész azonban már a Ceau?escu-rendszer összeomlása után készült el. Ma a budapesti Damjanich utcai galériában láthatók alkotásaik.

A bemutató után Jámbor Judit értő tárlatvezetésével járhatták végig a kiállítást a meghívottak, az emeleti termekben időrendet követve a kezdeti húszas évektől a földszinti, erdélyi tájképfestészetet bemutató nagyteremig. Ahogy a bejárati ismertetőből kitűnik: a tradicionális Erdély-képhez elengedhetetlenül hozzátartozik a természettel szoros szimbiózisban élő, vidéki ember alakja, aki elődeinek ügyességét örökölve munkálkodik, díszes kaput, kopjafát farag, ácsol, edényeket korongol. Mint Zsögödi Nagy Imre festő, aki élete végéig gazdálkodott, és szülőházához épített műtermében festette szépséges erdélyi környezetét.

Csanda Mária