Az erdő, amelyben járok

Az ERDŐ, AMIBEN JÁROK ? Pando, egy rezgőnyár lélegzete című kiállítás kurátora Urai Dorottya művészettörténész. De mi is az a Pando? A Pando mai napig a legnagyobb és legöregebb koloniális szervezet. A közös gyökérzettel összekapcsolt fák már több száz éve lélegeznek együtt. Erre úgy képesek, hogy a földalatti gyökérhálójuk mindannyiunk számára vizet és tápanyagot biztosít. Együtt. Közösen hullajtják a lombjukat és közösen újulnak meg, ha kár érte a törzsüket. Minden létező akarva és akaratlanul is kapcsolódik a másikhoz. Akár az ország, ahol élünk. Hatunk egymásra, ha akarjuk, ha nem. Ugyanazt a levegőt lélegezzük és fújjuk ki ? olvasható Herbert Aniko Facebook-oldalán a kiállítás témájáról.

A város és a test belső tájai

A művész azt írja, munkájában több rétegben szeretné megmutatni ennek a szimbiózisnak a nehézségét és az erejét. ?Ebben a rétegelt installációban próbálok egy saját ?erdőt" alkotni. A város és a test belső tájainak mintájára. Keverve a valóságot az elképzelttel, az elképzelhetetlent a valóssal. Videót, zenei kompozíciót és papírfákat vegyítek össze az újrahasznosított papírtérben. Egyszerre használom a Pintér Béla és Társulata és Szkéné Színház régi szórólapjait és a nemesebb anyagokat, miközben videót is vetítek az elkészült tárgyra.?

Herbert Aniko videómunkákat, vegyes technikával készült installációkat és nagyméretű akvarelleket is alkot. Műveit letisztultság, finom, esztétikus kivitelezés és személyes hangvétel jellemzi. Saját bevallása szerint munkáival az őt érdeklő társadalmi problémákra, jelenségekre reagál.

Az tárlat február 26-ig tekinthetőek meg munkanapon 10 és 17 óra között.