A koporsókat a korabeli hagyományoknak megfelelően lovaskocsival szállították át az Eötvös-kápolnába, ahol méltató beszédet mondott prof. dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. A kápolnában dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója búcsúztatta az államférfit. Az évforduló alkalmából rendezett emlékkonferencián elhangzott: napjainkban is zajlik Eötvös József szerteágazó, mintegy négyezer darabos levélhagyatékának összegyűjtése. A Magyar Nemzeti Múzeum egy különleges tablókiállítással emlékezik, ami megtekinthető a kápolnában.
Megmentett sírhely
Az 1828-ban báró Eötvös József anyai nagyanyja, Szapáry Julianna grófnő által építtetett kápolna – ahová végakaratának megfelelően 1871-ben Eötvös Józsefet is eltemették – és a mögötte található, Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben épült obeliszk szinte teljesen elpusztult. A kriptát a II. világháború után feltörték és kifosztották, ezért a csontokat az 1960-as évek végén helyi lakosok az Ercsi központjában álló, 1961-ben emelt Eötvös-szoborhoz helyezték át.
A kápolnát végül 2016-ban L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, akkor országgyűlési képviselő kezdeményezésére helyi közadakozásból, nyertes önkormányzati pályázatból és a katolikus egyház révén összegyűjtött források mellett, a Forster Központ koordinálásában, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával felújították, megmentve ezáltal az épületet a teljes pusztulástól. Hazánk első vallás- és közoktatásügyi minisztere, a népoktatást és a tankötelezettséget bevezető kiváló politikus, Eötvös József földi maradványait halála 150. évfordulójának évében, 2021-ben temették vissza eredeti nyughelyére november 6-án.
Eötvös József halála és temetése 1871-ben
A korábban már sokat betegeskedő Eötvös 1871. február 2-án váratlanul elhunyt. Mint hivatalban lévő miniszter, szinte az utolsó pillanatig dolgozott. Pesten, Erzsébet téri lakásában ravatalozták fel. A holttest beszentelésére február 5-én, délután kettőkor került sor József főherceg és Bellegarde gróf, Ferenc József személyes képviselője, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia közös miniszterei és az Andrássy-kormány tagjai, a közös hadsereg és a honvédség tisztikara, a főrendiház és a képviselőház elnöke, országgyűlési képviselők, az MTA tagjai és a szűk család jelenlétében.
Gyászba borult az egész főváros. Az akadémia tevékenysége egy hétig szünetelt, és február 3-án egy napra bezárt a Nemzeti Színház is. Az iskolákra és az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Eötvöst végakaratának megfelelően másnap, február 6-án Ercsiben, az általa oly nagyon szeretett nagyszülői birtok kis kápolnájában temették el.
Több mint négyezer levél vár feldolgozásra
Az ünnepélyes újratemetés apropójából hazai Eötvös-kutatók jeles képviselői, az életművével foglalkozók, valamint a korszak jeles történészei egész napos konferenciát hívtak össze, ahol a méltó megemlékezés mellett felelevenítették az egykori politikus munkásságát és életét. 1976-ban, Oltványi Ambrus gyűjtésének eredményeként Eötvös 350 levele láthatott napvilágot. Azóta a jelenlegi kutatócsoport megalakulásáig, nem akadt senki, aki folytassa a megkezdett munkát. A korábbi gyűjtéshez képest ma már nagyjából négyezer levél áll rendelkezésre.
A szerteágazó levélhagyaték összegyűjtése napjainkban is zajlik az ELKH BTK Történettudományi Intézetében dr. Cieger András vezetésével és az NKFIH támogatásával. A tízfős kutatócsoport célja Eötvös levelezésének teljességre törekvő kiadása.
Fotó: MTI/Vasvári Tamás
