„A mesélős lány”: sokan így hívják Rúzsa Magdit. És valóban. Őszintén, kedvesen mesél magáról, arról, honnan jött, hová tart, és mennyire hálás a sorsáért. Folyton dallamok és szövegek cikáznak a fejében, bárhol, bármikor le tudja írni, el tudja énekelni őket.

Hol láthat legközelebb a közönség?

Nagy öröm, hogy lehet néhány koncertünk, hosszú ideig nem volt alkalmunk színpadon állni. Augusztus 17-én Tiszafüreden, 20-án Debrecenben, 22-én pedig Tokajban a Fesztiválkatlan helyszínén zenélünk. Nem ez lesz az első alkalom, hogy ülő közönségnek játszunk. A hónap végén, 29-én Egerben, 30-án pedig a Diósgyőri várban lépünk fel.

Mit énekelsz majd?

A jól ismert dalaimat. A közönségem úgy nevez, hogy a „mesélős lány”, mert mindig beszélek hozzájuk, a helyzet spontán alakítja a koncert forgatókönyvét. Ami egészen biztos, hogy az összes slágeremet énekelhetik majd velem.

Mi a titka, hogy állandóan jelen tudsz lenni a magyar zenei szcénán?

Egyrészt koncepcióban dolgozom, előre gondolkodom, és mindig van egy B verzióm. Az A-t szeretem, de nagyon belém nevelték gyerekkoromban, hogy sosem lehet semmit előre tudni. A Vajdaságban abban az időszakban így éltünk. Bár igyekszem félretenni ezeket az érzéseimet, mindig ott van egy „mi van, ha…” lehetőség is a fejemben.

Másrészt talán az is a siker titka lehet, hogy kezdettől fogva magam írom a dalaim. Sok olyan versem, dalszövegem is született, ami sokféleképpen értelmezhető, mindenkihez szól. Szeretem a se veled, se nélküled, szerelem, istenhit témákat boncolgatni. Soknak közülük mély mondanivalója van, bár az utóbbi időben többnyire a vidám slágereimet ismeri a közönség. A Magdaléna Rúzsa előadássorozatom a színházban például egy komoly játék volt. Amikor elindult, azt mondtam: ha valaki egyszer megnézi ezt a produkciót, egy életre el tudja dönteni, hogy kíváncsi-e még erre a lányra, szereti-e azt, amit ő képvisel, mutat magáról, vagy soha többet nem akarja látni.

Attól működik a dolog, ha az ember a sajátját csinálja, azt teszi le a színpadra, ami őszinte, hiteles, amibe nem kell beleerőszakolnia magát.

Mindig nemet mondtam azokra a dolgokra, amelyeket hamisnak éreztem.

A dalaim írása közben is van, hogy érzem: jó, jó, de ez nem igazán Magdi, tegyük félre. Sok dallam van bennem, de lehet, hogy néhányat közülük nem nekem kell előadni csak azért, mert én alkottam. Pontosan érzem, mi az, amiben igazán jó tudok lenni és mi az, amiben nem. Sokszínű ember vagyok, ez nyilván a színpadi létemre is igaz. Szeretek megújulni, figyelni a nálam ügyesebbeket, nagyobbakat, okosabbakat.

Harmadrészt nagy mázli, hogy tudok lírai lenni, de vagány, rock and rollos is. Hol ezt, hol azt az énemet mutatom, és ez ad egy olyan érzést, hogy nem egy kaptafára megy az egész.

Sok minden hatással van rám, és ahogy múlik az idő, egyre jobban tudok azzal bánni, hogy mikor milyen dallamba nyúlok bele, milyen irányba indulok el.

De hogy igazán mi a titkom, a közönség tudja. Én magamat látom, Magdit, ők pedig a kész termékeket, a dalokat, a felépített színpadot. A legnagyobb titkom, hogy igényes, értelmes közönségem van, aki szereti, amit csinálok.

Fotó: Rosta Márk

Mi az irányod most, milyen dallam van benned?

Mindig akkor tudom megfogni a saját dalaimat, amikor már megírtam rá a szöveget. Amikor kész a hangszerelés, egyben hallom, akkor tudom eldönteni, hogy ez én vagyok-e, mert ehhez már csak a hangomat kell hozzátenni. Vannak olyan demók, amelyeket felénekelek, meghallgatom, és azt mondom, hogy ezt ugyan rajtam keresztül, de nem biztos, hogy nekem küldték onnan fentről. Jön majd egyszer valaki, akinek tökéletes lesz. Valahogy megérzem, mi az, ami én vagyok. Az irányzatok folyamatosan változnak, évről évre más a trend. Ott a trükk, hogy a trendbe bele tudsz-e állni úgy, hogy közben hiteles maradj. Magadra kell tudnod formálni, hogy ne kebelezzen be, és ne válj hiteltelenné.

Hogyan születnek a dalaid?

Van olyan, amikor egy vers születik meg, elkezdem keresgélni hozzá a dallamot és egyszer csak megvan. Vagy a dallam jön, sokszor éjszaka álmomból ébreszt fel és győzködöm magam: kelj fel, gyerünk, ezt fel kell énekelned, különben el fogod felejteni. Pont emiatt a telefonom mindig ott van az ágyam mellett, hogy rögtön fel tudjam venni, ami eszembe jut. Gyakran a városban jövet-menet váratlanul beakad egy dallam, és tudom, hogy ezt azonnal fel kell énekelnem. Ilyenkor utólag születik a szöveg. Olyan is van, amikor egyben jön a kettő. Ekkor szoktam azt mondani, hogy ezt bedobták az ablakon, valaki nagyon akarta, hogy odaérjen hozzám. Csodálatos dolog az alkotás, az izgalmas várakozás, amikor már tudom, hogy mi van a kezemben, de a közönség még nem hallotta. Most is nagyon készülök, hamarosan jövök egy új dallal és kíváncsi vagyok, hogyan fogadják. Imádom ezt az időszakot, amikor elindítom az útján. Gyanítom, ilyen lehet, amikor a kis elsőst elviszi az anyuka az iskolába, azután elengedi. Nekem ilyenek a dalok, amikor teszem tálcán a közönség elé. Különleges világ ez.

Varázslatosnak hangzik.

Azt szeretem, hogy napokra ki tud emelni a hétköznapi életből. Amikor szöveget írok, vagy benne vagyok egy dalban, megkeresem a hangulatát, összeválogatom a fejemből a különböző képeket. Rendkívül vizuális típus vagyok. Amikor felépült bennem a film, akkor tudom megírni a szöveget. Ilyenkor egész más világban vagyok, bent a fejemben.

Mesélsz az új dalodról?

Pörgős, mindenkit felrázó történet érkezik hamarosan. A többi még titok.

A szavaidból úgy tűnik, a fentieknek tulajdonítod az életed alakulását, a dalaid születését.

Hiszek abban, hogy van felsőbb erő. Mindannyian ennek az egynek a részei vagyunk, és ha megpróbálod így élni az életed, akkor folyamatosan adsz és kapsz. Hiszek ebben a körforgásban. Isten minden egyes lélegzetvételemben ott van. Én nagyon sokat kaptam az élettől, főleg, ha azt veszem figyelembe, honnan indultam. Korábban nem értettem, miért faggatnak állandóan erről az emberek. Most, 34 évesen már világos, mennyire különleges, hogy 19 éves kislányként egy székely tarisznyával elindultam a vajdasági Kishegyesről. Fogalmam sem volt a világról, csak jöttem kíváncsian és nyílt lélekkel.

Csak arra vágytam, hogy szeressenek, és hogy azt tudjam csinálni, amit a legjobban szeretek: énekelhessek. 

Fel sem fogtam, hogy mi mindennel jár ez. Mindig körültekintő voltam, sok mindent megtanultam, és szépen lassan belerázódtam. Most értettem meg, hogy milyen más közegből jöttem, mint ahol most vagyok. Van, aki szinte beleszületik az előadóművészi világba. Nekem a családomban senki nincs, akinek köze volna ehhez a pályához, mégis a fejembe vettem, hogy én ezt az utat járom. Ilyenkor érzem, hogy mennyire sokat kaptam az élettől. Rám tényleg mindig vigyáztak ott fent, hogy ne essen túl nagy bajom. Ha koppanok is, csak akkorát, hogy tanuljak belőle. Anyám úgy nevelt: mindig adj abból, amid van, hidd el, hogy a Jóisten mindig visszaadja neked. Legyél jó ember bármilyen körülmények között: ez a legfontosabb mottóm. Minden alkalommal, amikor megérkezik hozzám egy dal onnan fentről, azt érzem, ez egy ajándék, amit tovább adhatok másoknak. Így köszönöm meg Istennek. Ha szeretni fogják, akkor éneklik, vagy egy szép pillanatban ott van mellettük. Amíg azt tudom mondani magamnak, hogy túl rossz ember sosem voltam, addig azt érzem, hogy a helyemen vagyok, és a földön járok.

Hogyan kapcsolódsz ki?

A főzés az egyik legjobb kikapcsolódás számomra. Szívesen utazom, mindenre kíváncsi vagyok, de nagy vágyam Japán, oda mindenképp eljutnék egyszer. Sportolok: futok, kick-boxolok, gyúrni is szoktam néha, lovagolgatok. Szeretek nagyokat sétálni, olvasni, elmerülni egy regény világában. Ezek nemcsak feltöltődést jelentenek, hanem kapaszkodók is az életemben.

Szoktál játszani?

Igen, tudok játékos lenni, de a bennem lévő kettősség miatt ugyanannyira komoly is. Fiatal koromban sokszor mondták, hogy koravén vagyok, pedig a komolysággal csupán védekeztem, nem mertem játszani. Arra koncentráltam, hogy kaptam a Jóistentől egy lehetőséget, ezzel most élni kell, nem visszaélni, jól kell csinálni a dolgokat, nem lehet elbohóckodni semmit. 28 éves korom tájékán éreztem rá arra, hogy néha elengedhetem magam.

Hogyan osztod be az időd?

Kissé hiperaktív vagyok, elképesztő a teherbírásom. Ez jó dolog ebben a szakmában. Kicsit katonásan építem fel a napjaim: rend, fegyelem. És amikor elegem lesz az egészből, felrúgom, és élvezem.Például hirtelen úgy döntök, hogy elutazom pár napra. Ugyanakkor tényleg fontos, hogy legyen rendszer az életemben. Hétvégente vannak a koncertjeim, a hétköznapok az enyémek.

Milyen álmaid vannak?

Az alapdolgok: egészség, biztonság és elégedettség. Sok vágyam van, de mindig arra gondolok, ha valaha megelégednék magammal, akkor lehet, hogy megállnék, nem lenne többet mozgatórugóm. Szóval minden jó úgy, ahogy van.

1985-ben született a vajdasági Verbászon. Kisgyerekkorától fogva énekel. Első meghatározó zenei sikerét 2004-ben érte el: a zentai farsangi Ki mit tud?-on nyert könnyűzenei kategóriában. 2006-ben megnyerte a Megasztár tehetségkutatót. 2007-ben ő képviselte Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon Aprócska blues című dalával, amely a versenyen kilencedik helyezést ért el. 2008-ban jelent meg második önálló stúdiólemeze Iránytű címmel, amely aranylemez minősítést ért el.
2011-től önálló esteket tartott a Pesti Színházban Magdaléna Rúzsa címmel, melyet 2013 végéig több mint 40 ezer ember nézett meg. 2012 őszén megjelent Tizenegy című stúdiólemeze amely 2013 márciusára elérte a platinalemez minősítést.
Madarász Gábortól Presser Gáborig számos kiváló szerzőtárssal dolgozott már együtt. 2012-ben Artisjus, 2018-ban Máté Péter-díjat kapott.

A nyitóképet Rosta Márk készítette.