1810. november 7-én született Gyulán, német eredetű zenész családban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életét meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a városban fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, ahol zongoraművészként és zeneszerzőként is ismert lett, szerzeményeibe a polihisztor Brassai Sámuel biztatására emelt be magyaros motívumokat. Pesten 1834-ben mutatkozott be, egy évvel később véglegesen ide költözött, de szülővárosába, főként nyaranta, gyakran visszatért.
1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, innen a Pesti Magyar Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. Két évvel később, 1840-ben itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát, amely több szempontból is mérföldkő a magyar kultúra történetében: ennek színlapján szerepelt először a Magyar Nemzeti Színház megnevezés, és ez volt az első európai színvonalú magyar szerző által komponált, magyar nyelven, magyar énekesekkel bemutatott opera. 2002-ben ez a mű nyitotta meg az Erkel-operák kritikai kiadásának sorát. A szövegkönyvet Dugonics András színműve alapján Egressy Béni írta, az ősbemutatón István herceget a zeneszerző öccse, Erkel József alakította.
A témát Erkel, miként a későbbiekben is, a magyar történelemből merítette, de feldolgozása már akkor sem felelt meg a hivatalosságnak. Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős mesternek: „Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni. Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem.”
Erkel 1843-ban nem indulhatott a Szózat megzenésítésére kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de a következő évben megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot, nemzeti imánkat azóta az ő zenéjével énekeljük. Ugyancsak 1844-ben született – Egressy szövegkönyvére – első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László – népszerűségére jellemző, hogy 1848. március 15-én este a Meghalt a cselszövő című kórust énekelték a Nemzeti Színházban.
A szabadságharc leverése utáni időszak a személyes csapások miatt is élete legnehezebb időszakának bizonyult: elvesztette édesapját, lányát és öccsét, házassága felbomlott, komorrá és rideggé vált. Erkel, aki kiváló sakkozó is volt, ezekben az években a pesti sakk-kör és a Filharmóniai Társaság életre hívásán fáradozott. Az elsőt nem engedték a Bach-huszárok, de a zenei társulat 1853-ban megkezdhette működését, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) volt az első magyar hivatásos szimfonikus együttes.
Az önkényuralom enyhültével, 1861-ben került színre a Katona József drámája alapján, Egressy Béni szövegkönyvére készült Bánk bán, amelynek zenéjét a legenda szerint a gyulai Almásy-kastély parkjában, egy öreg fa alatt szerezte. Legnagyobb történelmi operánk bemutatója hatalmas sikert aratott, egyben a zsarnokság elleni tiltakozássá vált, Bánk Hazám, hazám című áriája önálló életre kelt.
Erkel későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György és a Névtelen hősök már nem tettek szert ilyen népszerűségre. A komponista hetvenöt éves volt, amikor az újonnan felépült Operaházban bemutatták kilencedik operáját, az István királyt. Az intézmény megnyitására rendelt, de csak a következő évben bemutatott művet 1885-ben 13 alkalommal játszották, de – hatalmas költségigénye miatt – eredeti formájában csak Erkel születésének bicentenáriumán, 2010-ben Komáromban szólaltatták meg újra. Az opera 2013-ban Szent István király halálának 975. és szentté avatásának 930. évfordulóján a margitszigeti szabadtéri színpadon kelt ismét életre, helyreállított változata 2014-ben jelent meg CD-n. Erkel utolsó operáját Jókai Mór nyomán Kemény Simonról kezdte írni, de már nem jutott a munka végére.
Erkel kiváló karmester is volt: az Operaház ünnepélyes megnyitásán 1884-ben ő vezényelte a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását. Ő dirigálta nálunk először Beethoven kilencedik és Schumann első szimfóniáját, az operák közül Beethoven Fidelióját és Wagner Tannhäuserét. Ő emelte be a magyar operába a verbunkost, a csárdást és a népies műdalt, operáinak több áriája „népdallá” lett. Ő használt először cimbalmot operazenekarban, a Bánk bán bemutatóján a szólamot tizenöt éves Sándor fia játszotta.
A zeneszerzőt 1865-ben „az országos daláregylet örökös főkarmesterévé” választották. Az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Liszt Ferencet helyettesítve. Karmesteri működésének ötvenedik évfordulóját 1888-ban fényes külsőségek közepette ülték meg; ekkor kapta azt az ötven drágakővel díszített aranykoszorút, amelynek szalagjára operáinak címét vésték, Gyula pedig díszpolgárának választotta. Utoljára 80. születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta.
Erkel Ferenc 1893. június 15-én halt meg a 12. kerületi Diána utca 7. szám alatti házban – itt 1991-ben, utolsó lakhelyén, a Király utca 84-es számú ház falán 1998-ban helyeztek el emléktáblát. Gyulán 2011-ben adták át felújított szülő- és emlékházát, a város több intézménye is nevét őrzi, és 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt. A budapesti Erkel Színház a hatéves felújítást követően 2013-ban Erkel születésnapján nyílt meg hivatalosan, nevét az egyik legrangosabb magyar zenei díj is viseli. Születésnapja 2013 óta a Magyar Opera Napja. Halálának 125. évfordulója alkalmából emlékévet tartottak.
Fotó forrása: OSZK
