Ott van például a cseh Aurel Kilmt rendezte Lajka, melynek címszereplője az 1957-es űrkutya, aki ez esetben nem pusztul el a Szputnyik 2 fedélzetén, hanem ő maga szakítja meg a kapcsolatot Bajkonurral, hogy az űrhajóval egy idegen bolygóra távozzon, ahol végre nem az ember a teremtés ura ? mindezt bábanimációs technikával, a musical műfajában elmesélve.
A sci-fi műfaját gondolja át mindemellett Lazar Dobroža Ederlezi ébredése című műve, melyben Milutin az űrhajós és igen vonzó kiborg társa érzelmeiről, szerelmük kiteljesedéséről szól egy végtelen hosszú űrutazás során. A műfaji bontás és újragondolás legjobb példája a Timur Bekmanbetov rendezte Profil lesz, mely Anna Erelle A dzsihád jegyese című regényének feldolgozása: az álnéven publikáló újságíró leírta az élményeit arról, ahogy több hónapon keresztül oknyomozott az Iszlám Állam toborzási módszereiről a közösségi médiában és még a jegyességig is eljutott az egyik dzsihadistával. Az orosz-kazah filmes az igaz történetet egyetlen számítógép képernyőjén meséli el.
(A Profil című filmről ebben a korábbi cikkünkben is olvashattok.)
Szívszorító drámák, kemény témák és ázsiai jelenlét
Sajátos sorsokat mutat be Lars Kraume A néma forradalom című műve, mely történet egy kelet-német osztályról, amely kiállt a magyar forradalom mellett. Néhány tini 1956 októberében Nyugat-Berlinbe látogat, ahol szembesül azzal, hogy Budapesten nem ellenforradalom zajlik. A diákok egy perces néma csönddel adóznak a mártíroknak, melyet további sorsukat megpecsételő megtorlás követ.
A norvég nagymester, Erik Poppe Utoya: július 22 című drámája markáns, művészi és hatásos formája annak, hogy hét év után hogyan lehet beszélni egy hetvenhét fiatal életet kioltó terrorcselekményről. A skandináv vonal egyébként erős lesz idén: versenyben mutatkozik be Sundance és Rotterdam közönségkedvence, A bűnös. Gustav Möller első egész estés művében egy telefonos ügyfélszolgáton ülő rendőr elképesztő éjszakáját követhetjük végig. De a drámaibb hangvétel mellett majd nevethetünk is eleget a Heavy túra című alkotáson, melyben az abszurd helyzetek és a heavy metal ? szó szerint ? nem ismernek határokat.
A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, hagyományait tiszteletben tartva, idén is erős válogatást ad a legjobb tengerentúli független produkciókból. Igazi felfedezés a magyar származású Nicholas Gyeney A legmélyebb pont című meta-drámája, mely azt az élethelyzetet mutatja be, amikor egy csapat filmes úgy érzi, hiába próbálkozik, nem jön a várva várt áttörés.
A szelekció fontos műve A hallgatás törvényének nem hivatalos folytatása, továbbgondolása Debra Graniktől: a Ne hagyj nyomot! egy igen sajátos apa-lánya kapcsolatot mutat be.
A szülő-gyerek kapcsolatot egészen máshogyan járja végig az amerikai független filmes világ színészikonja, Paul Dano, aki Richard Ford regényéből készítette el első, rendezőként jegyzett játékfilmjét, a Wildlife-ot.
Ami pedig újdonság a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál történetében, hogy sokkal erősebb lett az ázsiai jelenlét, hiszen érkezett versenyfilm Kínából (A boldogtalanság művészete), Dél-Koreából (a legfontosabb koreai rendező, Chang-dong Lee Cannes-ban debütáló filmje, a Gyújtogatók) és Japánból is (Nyolcéves jegyesség a veterán Takahisha Zezétől). Utóbbi szintén igaz történet ? mi történik a szerelemmel, ha a párunk kómába esik, majd elfelejt minket az esküvő előtt ?, melynek a premierje után garantáltan elfogy majd az összes zsebkendő Miskolcon.
Magyar filmek Miskolcon
A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak különösen fontos, hogy a magyar filmek erős idei mezőnyéből versenybe hívhatták Szilágyi Zsófia Egy nap című drámáját, amelynek világpremierje Cannes-ban, az első filmeket versenyeztető Kritikusok Hetében (Semaine de la Critique) volt, és a fesztiválról végül a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díjával tért haza. Az Egy nap alapja a rendező egyik háromgyermekes barátnője által írt levél volt, melyben részletesen, tízperces lebontásban leírta egy napját. Ezután jött a filmes részéről a bizonyítandó tézis: vajon megvalósítható, hogy egy többgyermekes háziasszony legyen a klasszikus drámai hőse egy egészestés fikciós műnek? A válasz: egyértelmű igen. Erre a magyar premieren mind a film, mind a fesztiválon jelen lévő alkotók is rá fognak erősíteni.
És ha már szóba kerültek a magyar alkotások, ideje lerántani a leplet egy újabb fontos hírről: a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában lesz látható először Magyarországon Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje, a Napszállta. Az Oscar-díjas Saul fia rendezője, Nemes Jeles László új nagyjátékfilmjének szeptember elején a 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon lesz a világpremierje, majd a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon láthatja a közönség, onnan érkezik az alkotókkal együtt Miskolcra.
A Napszállta 1913 nyarán, Budapesten, a béke utolsó napjaiban játszódik. Leiter Írisz (Jakab Juli) hosszú évek után tér vissza az Osztrák?Magyar Monarchia sokszínű és nyüzsgő városába. A korán elárvult fiatal lány minden vágya, hogy néhai szülei legendás kalapszalonjában kapjon munkát. Az új tulajdonos, Brill Oszkár (Vlad Ivanov) azonban elutasítja, és mindenáron igyekszik eltávolítani a városból. Az éj leple alatt egy idegen keresi fel Íriszt, és bátyja hollétét tudakolja tőle ? a lány ekkor tudja meg, hogy Leiter Kálmán néven él egy testvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott. Írisz nyomozásba kezd, és bátyja után kutatva egyre mélyebbre húzza a város labirintusa. Írisz számára egyedül a tündöklő Leiter Kalapszalon tűnik biztos pontnak, de a ragyogás mögött a legsötétebb titok tárul fel.
