A kézirat a firenzei Biblioteca Riccardianában található és mint számos más középkori kézirat, igen különböző írásokat tartalmaz: Andrea Capellano XII. századi költő latinul írt De Amore (A szerelemről) című műve két kötetének fordítását, két szerelmes levelet, négy szonettet, egy balladát, amelynek első stanzáját Dante írta, és egy utószót, amelyet a szerző az olvasónak címzett. A közös bennük, hogy mindnek az erotika a témája. A kéziratnak szép a stílusa, elegáns a kalligráfiája. Az egyes fejezetek és bekezdések első betűit pirossal jelölte a szerző - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.
A filológusnő alapos stilisztikai, tematikai, lexikális és grafikai vizsgálatnak vetette alá a művet, és megállapította: ezek egyértelműen Boccaccióra utalnak. A szerző csak olyan ember lehetett, aki jól ismerte a XII. század költészetét, valamint Dante műveit, hisz be tudta fejezni megkezdett balladáját anélkül, hogy eltorzította volna azt. Pontosan idézett a Trisztán és Izoldából, az Arthur-mondakör verses regényeiből. Az erotikus témán belüli motívumok, mint például a levél, a kerítő szerepe, a könyörületes asszonyok, a hűség is azonosak a kéziratban, és Boccaccio ismert műveiben, mint például a Dekameronban.
Az írás azonosítása nehezebb volt, mivel élete különböző szakaszaiban Boccaccio írása változott, de a kutató itt is megtalálta a hasonlóságot egyes betűk, például az "f" és az "s" jellegzetes megformálásában. Így csak a köteles óvatosság miatt fogalmazott úgy Barbiellini, hogy a kézirat Boccacciónak "tulajdonítható".
(Múlt-kor/MTI)
