?A televízió mint olyan már nem létezik, mert mára a képernyő elszabadult. Nem az a lényeg, hogy mit látunk, hanem az, hogy a képek milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk. Vagyis nem fogalmi, hanem érzelmi konklúziók alakulnak ki bennünk, amikor a képeket megéljük? ? kezdte a Képernyők látszatvilága című előadását Péterffy András filmrendező, médiapedagógus.
A filmrendező szerint alapvető probléma, hogy a virtuális valóságnak és a trükköknek köszönhetően már nem vagyunk biztosak abban, hogy amit látunk, az valóságos. Ez az elveszett realitás okozza az értékválságot. A programokból állandó túlkínálat van, a kép pedig a sok ingernek köszönhetően elértéktelenedik.
Péterffy András rámutatott arra a folyamatra is, hogy mára a befogadóból közlő lett, aki a közösségi oldalakon mindenkit megfertőz, mivel megosztja és terjeszti a látszatvalóságot. ??Oszd meg és uralkodj!?, szól a mondás, én pedig mindig azt szoktam mondani, hogy ?Uralkodj magadon, és ami értékes, csak azt oszd meg!?? ? zárta prezentációját a filmrendező.
Földi Rita pszichológus a Tévé előtt védtelenül című előadásában egészen új nézőpontból közelítette meg a tömegkommunikáció hatásait a fogyasztók életére. Prezentációját azzal a sokkoló hírrel kezdte, mely szerint egy tizenkét éves amerikai lány és barátnője osztálytársukra támadtak, hogy egy kitalált internetes karakter kedvére tegyenek. A történettel az internetezés kockázataira kívánta felhívni a figyelmet.
A virtuális tér veszélyeinek leginkább az úgynevezett ?internetes generáció? tagjai vannak kitéve. Jellemzőjük a digitális műveltség és a magasfokú vizualitás, emellett gyors a reakcióidejük, látványigényesek, impulzívak, gyorsan teremtenek kapcsolatot és képesek megosztani a figyelmüket.
A pszichológus szerint a gyerekek sok erőszakkal szembesülnek a médiában, ugyanakkor nem találkoznak a konfliktuskezelés különböző lehetőségeivel, így az agresszióval már korán, a konfliktuskezeléssel pedig későn vagy egyáltalán nem szembesülnek. De vajon kinek a felelőssége mindez? A szülőé, a pedagógusé vagy a médiáé? A pszichológus szerint mindhárom együttesen hat a gyerekek fejlődésére.
Jó Balázs, az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) főosztályvezető-helyettese a celebgyártás műhelytitkairól tartott előadást. A szakértő szerint a média kínálatában egyre kevésbé jelenik meg a magaskultúra, és egyre könnyebben elérhetőek a könnyed, szórakoztató, sztárokkal kapcsolatos tartalmak. A szakirodalom három különböző sztártípust különít el. A született sztárokat (például a királyi család tagjai), a felküzdötteket (például a sportolók) és a médiacelebeket (például a valóságshow-k szereplői). A celebek közülük a legismertebbek, mert a nézők szélesőségesen viszonyulnak hozzájuk. Vagy nagyon szeretik, vagy ki nem állhatják őket, ezért alkalmasak a figyelemfelkeltésre és így segítenek a csatornáknak maximalizálni a profitot.
Az NMHH főosztályvezető-helyettese kitért a híradók tabloid tartalmát megjelenítő diagrammokra is. Az ábrákból kiolvasható, hogy míg 2008-ban a TV2 Tények című hírműsorának ?csak? 28 százaléka volt bulvárhír, ez az arány 2016-ra már 49 százalékra emelkedett. Ugyanebben az időszakban a HírTv híradójában 13 százalékról 9 százalékra csökkent a társadalmi vonatkozással nem rendelkező tartalmak mértéke.
A profitorientált bulvárgyárakról szóló prezentációt követően Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész osztotta meg gondolatait a közönséggel a televízió, a tömeg és a kultúra kapcsolatáról. A közönség igényének átalakulását egy szemléletes példával támasztotta alá: ?Amikor bekötötték hozzám az internetet 2004-ben, végeztem egy kísérletet. Beütöttem a keresőprogramba azt, hogy Bartók, és 817 ezer találatot kaptam. Ezt követően rákerestem arra a bizonyos p-vel kezdődő négy betűs szóra és nyolcmillió lehetőséget adott ki a rendszer. A próbát megismételtem idén, és ha hiszik, ha nem, a p-vel kezdődő négy betűs szóra a találatok száma 59 millióra duzzadt, míg Bartókra 478 ezerre csökkent.?
A filmrendező szomorúnak tartja, hogy amikor fiatal párokat lát az éttermekben, kávézókban, a szerelmesek jellemzően nem egymással, hanem az okostelefonjukkal foglalatoskodnak: ?Manapság már nem kikapcsolódunk, hanem bekapcsolódunk. Vagyis amikor kikapcsolunk, általában valamit bekapcsolunk.? Jankovics Marcell kitért arra is, hogy mivel sokak számára a tömegmédia a kultúrálódás egyetlen formája, az emberiség előbb-utóbb nevelhetetlenné válik majd.
A sok jogos aggodalom mellett ? Császi Lajos médiakutató szavait idézve ? érdemes elgondolkodni azon is, hogy az úgynevezett neomédiának milyen pozitív hatásai lehetnek. A modern tömegmédia eszközei lehetővé tették a közvetlen és azonnali jelenlétet a világ bármelyik pontján az események történésének pillanatában, azaz a tér és az idő zsugorodását és gyorsulását mindnyájunk alapélményévé változtatta. De ide sorolható a videózás is, a történések korlátlan egyéni visszajátszásának technológiája is.
Ráadásul azzal, hogy ehhez ki sem kell tennünk a lábunkat hazulról, még a mozihoz képest is radikálisan megváltoztatta a nyilvános és a privát korábbi viszonyát. Végeredményben a neomédia mind eszközeiben, mind látásmódjában, mind funkciójában radikális társadalmi átalakulást hozott létre, miközben nem szüntette meg a korábbi médiumokat, inkább csak új helyet és szerepet jelölt ki számukra.
Kétségtelen, hogy a modern kori tömegmédia olyan eddig nem ismert veszélyeket hordoz magában, mint az internetes erőszak vagy az elmagányosodás. Emellett az információdömping negatív hatással lehet a társadalom tagjainak igényességére, és valóban okozhat értékválságot. Ugyanakkor a modern média és a hi-tech technológia megfelelő kontrollal egyszerre szélesítheti a felhasználók látókörét és bővítheti kulturális és társadalmi lehetőségeiket.
Jámbor-Miniska Zsejke
