Nem dokumentumfotókat, hanem megrendezett jeleneteket láthatnak viszont azok, akik február 1-ig a debreceni MODEM-et látogatják meg. A tárlat képei között sétálva Erwin Olaf elmondta: számos kosztüm készült a fotók kedvéért, melyeket kár lett volna kidobni, ezért is állították ki azokat. Így született meg a kiállítás nevét is adó körhinta, mely baljóslatúan lovacskák és hintók helyett fej nélküli gyermekalakokat visz körbe-körbe. Középen egy bekötött szemű bohóc figyel, egyes értelmezések szerint az igazságosztó szerepét ölti magára. Szükség is van az igazságra mai világunkban, hiszen a Berlin sorozat középpontjában a fejét bárhol felütő erőszak áll. A képek a gyermekek és felnőttek közötti dialógust, konfliktust jeleníti meg. A művész igyekszik autentikus környezetben elkészíteni fotóit, így ez utóbbi esetében is a német fővárosban készítette el képeit.
A Kultúra.hu-nak elmondta: jelenleg Várakozás című sorozatán dolgozik. A fotó ?arról az érzésről szól, amit várakozás közben élünk át. A képen egy nőt láthatunk, aki a randiján a fiúra vár. A fiú viszont nem jelenik meg, a lány arcáról pedig a várakozás kiváltotta érzelmek olvashatók le. Azért foglalkozom ezzel, mert manapság nem várunk, mindig online vagyunk. 10-15 évvel ezelőtt viszont tudtunk várni. Ma már az interneten keresztül randiznak a párok, és igyekszenek megtalálni életük szerelmét.?
A mostani kiállításon a Berlin-sorozat mellett a Bánat címűben azt a pillanatot ismerhetjük meg több képen keresztül, amikor ?az első könnycsepp kicsordul, mert valaki azt mondja, nem szeretlek többé.? A Pirkadat és az Alkonyat amerikai és orosz környezetben mutatja be az apa vagy egy családtag elvesztésével megbirkózni kényszerülő családok életét, a Kulcslyuk pedig a falak és ajtók mögötti titkokra hívja fel a figyelmet.
A holland sztárfotográfus és kísérleti filmes, Erwin Olaf első átfogó magyarországi kiállítását a MODEM-ben láthatja a nagyközönség. A holland euro-érme tervezőjeként is ismert, számos nemzetközi kiállítást maga mögött tudó művész fotósorozataiból és videóiból mutat be reprezentatív válogatást a debreceni művészeti központ.
Erwin Olaf teátrális és meghökkentő dizájnelemekkel tarkított, tökéletesen felépített kompozíciói mindennapi életünk esszenciáját ragadják meg. Formabontó stílusa mindig elevenünkbe vág, drámai vizuális és érzelmi hatást gyakorolva a befogadóra. A művész legtöbb képe grandiózus amszterdami műtermében készül díszlettervezők, sminkesek, fodrászok alkotta csapat közreműködésével. A gondosan berendezett enteriőrök a való világ egy szeletét ábrázolják. Olaf saját álomvilágát jobban szereti a valóságnál; képein a külvilág történéseit, illetve a társadalom által tabuként kezelt témákat fordítja le egyéni vizuális nyelvére. Fotói az élet azon részleteit jelenítik meg, melyekről nem beszélünk, átsiklunk rajtuk vagy szégyelljük őket; olyan dolgokat, melyeket nem könnyű dokumentálni. Első ránézésre úgy tűnik, mintha Olaf inkább egy színházi rendező lenne, mintsem fotográfus, de képei egy gondosan megrendezett film képkockáira is emlékeztethetnek.
A világhírű fotós 1959-ben született Hilversumban, jelenleg is Hollandiában él, Amszterdamban. Karrierje elején Robert Mapplethorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin pártfogását élvezhette. A stúdiófotózást vegyítve a fotóriporterkedéssel 1988-ban lépett a nemzetközi művészeti színtérre, ekkor nyerte meg Sakkbábúk (Chessmen) című sorozatával a Fiatal Európai Fotográfusok versenyét. Az ezt követő évben a kölni Ludwig Múzeum rendezett kiállítást képeiből. Olaf már 1987-ben elkezdett filmezéssel is foglalkozni, mely azóta ugyancsak meghatározó médiuma művészetének. Filmjei és fotói gyakran párhuzamos történeteket mesélnek el; sorozatait a kiállításokon a hozzájuk készült kisfilmekkel egészíti ki, hogy erőteljesebb hatást érjen el. Az elmúlt években Olaf mozgóképei bejárták a világ vezető múzeumait és filmfesztiváljait egyaránt. Számos nemzetközi művészeti díjjal tüntették ki, többek között 2006-ban a Nemzetközi Colour Díjjal az Év fotográfusa kategóriában. 2008-ban az USA Lucie Díját, 2011-ben pedig Hollandia legnagyobb művészeti elismerését nyerte el, a százezer euróval járó Johannes Vermeer Awardot. Munkái számos jelentős múzeumban megtalálhatóak, a magángyűjtők pedig egy-egy fotójáért sokszor tízezer dollárnál is többet adnak. Hollandia legismertebb fotográfusaként ő készítette az ünnepi portrékat Máxima hercegnőről, a trónörökös negyvenedik születésnapján.
Erwin Olaf kifinomult és provokatív stílusa meghódította a reklámvilágot is, a kilencvenes évek óta a legnépszerűbb reklámfotósok között tartják számon. Nevével fémjelezve a Diesel Jeans és a Heineken világméretű kampányokat indított. A Louis Vuitton divatcég egy portrésorozatot rendelt tőle az amszterdami Rijksmuseum közreműködésével, valamint a luxusdivatcég, a Bottega Veneta is az ő műveit használta fel reklámanyagaiban 2012-ben.
A kelet-európai régióban a debreceni modern és kortárs művészeti központ az első kiállítóhely, amely ilyen széles válogatást mutat be Erwin Olaf életművéből. A tárlat célja az is, hogy a holland kortárs fotóművészetet közelebb hozza a magyar közönséghez. A kiállítás része ugyanis a DACS - Hollandia, királyság! elnevezésű országos rendezvénysorozatnak.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
