Évek óta az egyik legpompásabb látnivaló a Merrell toronymagas mászófala, amelyik profi alpinista felszereléssel segíti föl magasan a Sziget fölé a bátrabbakat, majd egy 40 méteres kötélpályán biztonságosan repülhetnek végig, keresztezve a főbb utakat. Idén is ötpercenként, széttárt kézzel és lábbal átsüvít a fejünk fölött egy-egy kalandor hajlamú kamasz. Az élményt még odalentről is mélyen átérezzük; ennek ragyogásában el is törpül a szemben álló, átütő vizuális jelnek szánt Vodafone-szupertorony, a maga hatalmas, több millió LED-ből álló fényfalával és 30 méter magasságban kialakított kilátójával. A passzív használatra hívó élmények a Szigeten általában sokkal kevésbé vonzók, mint amelyeket kreatív módon, a pillanatnyi hangulathoz igazodva lehet a magunkévá tenni.
Mostoha sorsra jutott a nyári jégpálya is, napszámra üresen áll, pedig jó móka a melegben korcsolyázni ? csakhogy ez gyanúsan ugyanolyan, mint bárhol bármelyik jégpálya, és még nem is hideg. Még az Európa Meeting Point guruló emlékművénél is többen álldogálnak, pedig az alig több, mint egy félig átfestett bringa. De körülötte a plakátok a magyarországi roma gyilkosságok áldozataira emlékeztetnek, egy jobb Magyarország reményében ? és ha valaki megtekeri a biciklit, ha adakozik az áldozatok családjai számára, már tett is valamit az ügyért.
Látványnak sem utolsó az idén debütáló Lassúzós Sátor: nagy, színes párnák között gondolkodhat szerelemről és szeretetről, aki másutt már belefáradt a csápolásba. Délutánonként Odüsszeusz és a testi élmény kapcsolatáról szóló érintésterápiába lehet bekapcsolódni és a helyszín környékén méretes plakátok sorolják a szeretet jótékony hatását testre és lélekre. Keleti fejedelmek pihenő lugasaira hajaznak a baldachinos fekvőalkalmatosságok a sátor előtt, a színek és a fények, a soknyelvű feliratok a boldogság titkosügynökei ezen a paradicsomi helyszínen. Szintén a lelassulás a hívószava egy sportszereket promózó cég standjának, amelyik a gravitáció legyőzésével csábítja lengedező ülőkéibe a megfáradt szigetlakókat, és valóban, amint beleülök, rögvest alfába jutok. Látványelemnek sem utolsó a szélben imbolygó fiatalok csöndes koszorúja ezen a talpalatnyi kis helyen.
A legkülönlegesebb látvány persze a francia-magyar koprodukcióban készült Underwater Mirage című produkció. A műsor készítői egy bálna alakú sátorba hívják a nézőt, a hal száján át visz a bejárat, majd egy óriási kaleidoszkópba ültetik be őket. A sötétben feltáruló, álomszerű látvány varázsa fogva tart, és csak lassan jövünk rá, hogy a tüköralagút túlsó végén alighanem egyetlen test mozdulatait látjuk megsokszorozódni. Profi tárgy- és mozgásszínház, szürrealisztikus formavilággal, finom gesztusokkal, rezdülésekkel és szépen komponált színvilággal párosítva. A víz alatti lényeknek tűnő elemek lüktetését az op-art művészete ihlette. A Moulin aux Chimeres francia társulat és Éri Virág közös produkciója csak a legvégén bicsaklik meg, amikor az addig látványelemként működő emberi test kikúszik a tüköralagútba és a függöny összehúzása előtti pillanatban egy romantikus rémdráma végkifejletével zavarja össze a nézőt. Viszont cserébe épségben kijutunk a bálna gyomrából, és az búcsúzásként mintha egy kicsit meglengetné az uszonyát.
