Az Inváziónak kevés köze van a valósághoz és alaptörténete sokadik ránézésre sem különbözik egy "hagyományos" járványos, ellenszérum-keresős, adrenalinszint-növelő thrillertől. Bár nem volt kifejezetten bátor dolog Hirschbiegeltől, hogy kitaposott utat választott, mégis sikerült nézhető árnyalatot kikevernie az ismert alapszínekből. Sőt, ha párhuzamot vagy valami "hirschbiegelit" keresnénk, még azt is találhatunk: itt-ott felbukkan egy-egy tónus - noha valamivel burkoltabban, mint A kísérletben vagy A bukásban -, amely azt érzékelteti, hogyan tartható fenn embertelen körülmények között az emberi.
Az alaphelyzetből - egy űrsikló lezuhanása, melynek falára tapadva landol az eddigi legellenállóbb vírushordozó szövet, amit a földön valaha azonosítottak - magától értetődően bontakoznak ki az események: terjedő járvány, pánik, néhol feszültségoldásképp egy-két vidám baráti vagy meghitt családi jelenet, küzdelem a túlélésért, tehetetlenség, hősök és hősnők, megoldás.
Nicole Kidman meggyőzően alakítja a féltő, odaadó anyukát, az öntudatos, feminista amerikai nőt, a kimerülés ellen küzdő, bátor hősnőt, Daniel Craig pedig a legjobb barát szerepét kénytelen-kelletlen magára vállaló, mindenre elszánt udvarlót.
