Elsőként két Pilinszky-verset: a Van Gogh imája és a Terek címűt hallhattuk hangfelvételről, amelyeket a két költő vendég választott, mert különösen közel állnak hozzájuk.

Halmosi Sándornak a templomi pad jut eszébe Pilinszky költészetéről, ami nem engedi, hogy a helyünk túl kényelmes legyen, ugyanakkor szakrális térben vagyunk.

Költészetének különböző korszakaiban más-más alkotók hatottak rá, de Pilinszky állandóan jelen volt, ami abban is megnyilvánult, hogy a rá jellemző szikár verseket Halmosi is írt. Napszálkák című kötete rímel Pilinszky Szálkákjára.

Győrffy Ákos 16 éves kora körül találkozott először Pilinszky költészetével. A francia szimbolisták mellett, akiket akkor kedvelt, Pilinszky hangja nyersebbnek és intenzívebbnek tűnt. Érezte, hogy ez jóval mélyebb költészet:

megfogalmazta számára az ember árvaságát.

Érdekes volt megtudnia, hogy amikor ő született, Pilinszky is Nagymaroson, a velük szemközti házban lakott.

Arra a kérdésre, hogy miért érint meg Pilinszky költői világa oly sokakat, az a válasz, hogy a 20. század alapvető tapasztalatát, az összeomlást állította költészetének kiindulópontjába, a széthullás infernális állapotának élményét jelenítette meg. Az első olyan költő volt a 20. században, aki semmi másról nem beszél, csak erről.

Halmosi Sándor a hitelességét és az őszinteségét hangsúlyozta. Pilinszky a nagy világégés, a 2. világháború után érzett úgy, ahogyan mi békeidőben érzünk. Ugyanakkor Pilinszky a szenvedés mellett a boldogságról is szót ejtett, például Fra Angelico kapcsán, akinek a szentsége abban állt, hogy mert nagyon boldog lenni.  

A csend, a szemlélődés fontos Pilinszky költészetében, és Halmosi szerint a pandémia pozitív hozadéka, hogy bár kényszer hatására, sokan megtapasztalhattuk az elcsendesedés örömét. Pilinszky szerint az igazi valóság az, ami belül történik, amit az elvonulásban megélünk. Halmosi Sándor kedves elcsendesedőhelyei Bakonybél és Majkpuszta.

Győrffy Ákos Hamvas Bélát idézte, aki szerint a második világháború utáni állapot egy utolsó esélyt adott a váltásra a túlélők, a romokból előjövők számára, de nem éltek vele. Most, a járvány első hulláma után volt hasonló helyzet, adatott számunkra kontemplatív élmény, és egymásra is jobban odafigyelhettünk, de mintha azóta túlléptünk volna rajta.

Győrffy számára is fontos az elmélyülés, az intenzív belső élet, a csend megtapasztalása. Két hetet Pannonhalmán töltött egy ösztöndíj folytán, és erre törekedett, de ottlétének csak utolsó harmadában érezte úgy, hogy a peremére ért a külső zaj és zűrzavar megszűnésének.

Pilinszky nem mindig írt verseket, és egy időben fotózott. Fotóiról ugyanaz a világ köszön ránk, a képek ugyanabból a pozícióból készültek, amelyből írt. Érzékenysége volt a fotózáshoz, a költői atmoszféra észrevételéhez és rögzítéséhez.

Az alkotás szünetei és intenzitása előre nem meghatározhatók, Győrffy Ákos úgy érzi, a versírás mintha elvékonyulóban lenne benne. Bő tíz év után jelent meg idén új verseskötete. Az írás mellett zenéléssel is foglalkozik.

A költők felolvastak verseikből: Győrffy Ákostól az Ugyanannyira, Halmosi Sándortól a Koponyák hegye című versét hallgathatták meg a jelenlévők, és akik online követték a beszélgetést.

A következő, Pilinszkyre emlékező esemény a költő születésnapjához kapcsolódik majd. November 26-án és 27-én kétnapos Pilinszky-pikniket rendeznek számos programmal. Az eseményről a közösségi oldalakon lehet tájékozódni, a részvételhez regisztráció szükséges.

A képek a szerző felvételei.