Esély az újrakezdésre

Elsőként két Pilinszky-verset: a Van Gogh imája és a Terek címűt hallhattuk hangfelvételről, amelyeket a két költő
vendég választott, mert különösen közel állnak hozzájuk.

Halmosi Sándornak a templomi pad jut eszébe Pilinszky költészetéről, ami nem engedi, hogy a helyünk túl kényelmes legyen, ugyanakkor szakrális térben vagyunk.

Költészetének különböző korszakaiban más-más alkotók hatottak rá, de Pilinszky állandóan jelen volt, ami abban is megnyilvánult, hogy a rá jellemző szikár verseket Halmosi is írt. Napszálkák című kötete rímel Pilinszky Szálkákjára.

Győrffy Ákos 16 éves kora körül találkozott először Pilinszky költészetével. A francia szimbolisták mellett, akiket akkor kedvelt, Pilinszky hangja nyersebbnek és intenzívebbnek tűnt. Érezte, hogy ez jóval mélyebb költészet:

megfogalmazta számára az ember árvaságát.

Érdekes volt megtudnia, hogy amikor ő született, Pilinszky is Nagymaroson, a velük szemközti házban lakott.

Arra a kérdésre, hogy miért érint
meg Pilinszky költői világa oly sokakat, az a válasz, hogy a 20. század
alapvető tapasztalatát, az összeomlást állította költészetének kiindulópontjába, a
széthullás infernális állapotának élményét jelenítette meg. Az első olyan költő
volt a 20. században, aki semmi másról nem beszél, csak erről.

Halmosi Sándor a hitelességét és az
őszinteségét hangsúlyozta. Pilinszky a nagy világégés, a 2. világháború után érzett
úgy, ahogyan mi békeidőben érzünk. Ugyanakkor Pilinszky a szenvedés mellett a
boldogságról is szót ejtett, például Fra Angelico kapcsán, akinek a szentsége
abban állt, hogy mert nagyon boldog lenni.  

A csend, a szemlélődés fontos
Pilinszky költészetében, és Halmosi szerint a pandémia pozitív hozadéka, hogy
bár kényszer hatására, sokan megtapasztalhattuk az elcsendesedés örömét. Pilinszky
szerint az igazi valóság az, ami belül történik, amit az elvonulásban megélünk.
Halmosi Sándor kedves elcsendesedőhelyei Bakonybél és Majkpuszta.

Győrffy Ákos Hamvas Bélát idézte,
aki szerint a második világháború utáni állapot egy utolsó esélyt adott a
váltásra a túlélők, a romokból előjövők számára, de nem éltek vele. Most, a
járvány első hulláma után volt hasonló helyzet, adatott számunkra kontemplatív
élmény, és egymásra is jobban odafigyelhettünk, de mintha azóta túlléptünk
volna rajta.

Győrffy számára is fontos az
elmélyülés, az intenzív belső élet, a csend megtapasztalása. Két hetet
Pannonhalmán töltött egy ösztöndíj folytán, és erre törekedett, de ottlétének csak
utolsó harmadában érezte úgy, hogy a peremére ért a külső zaj és zűrzavar
megszűnésének.

Pilinszky nem mindig írt verseket,
és egy időben fotózott. Fotóiról ugyanaz a világ köszön ránk, a képek
ugyanabból a pozícióból készültek, amelyből írt. Érzékenysége volt a
fotózáshoz, a költői atmoszféra észrevételéhez és rögzítéséhez.

Az alkotás szünetei és intenzitása
előre nem meghatározhatók, Győrffy Ákos úgy érzi, a versírás mintha elvékonyulóban
lenne benne. Bő tíz év után jelent meg idén új verseskötete. Az írás mellett zenéléssel
is foglalkozik.

A költők felolvastak verseikből: Győrffy
Ákostól az Ugyanannyira, Halmosi
Sándortól a Koponyák hegye című versét
hallgathatták meg a jelenlévők, és akik online követték a beszélgetést.

A következő, Pilinszkyre emlékező esemény a költő születésnapjához kapcsolódik majd. November 26-án és 27-én kétnapos Pilinszky-pikniket rendeznek számos programmal. Az eseményről a közösségi oldalakon lehet tájékozódni, a részvételhez regisztráció szükséges.

A képek a szerző felvételei.