Hogyan jött az ötlet, a gondolat, hogy ide kerüljön Esterházy Péter és Gitta Könyvtár?
Több irányból indult el a gondolat. Volt egy elhatározásunk, hogy ezekben a terekben, amelyekben most vagyunk, közösségi tér jöjjön létre. Ez itt egy utcafrontra néző lakás, amely ilyen forgalom mellett a mai világban lakásnak nem igazán alkalmas. Tudtuk, hogy a felújítás után közfunkciót szeretnénk neki adni. Ahogy azt is, hogy
ebben a házban rengeteg minden van: Luther Márton kézírásos végrendelete, Balassi Bálint szerelmes verseinek első írásos példánya, a Balassa-kódex és számos képzőművészeti érdekesség.
Olyan kulturális gazdagság, amit mindenképpen bemutatandónak érzünk. Ráadásul az evangélikus iskolarendszerben sok kiváló magyar- és történelemtanár működik, továbbá számos fiatal érdeklődésére lehet számítani.
Ezután jött a felajánlás az Esterházy családtól. A könyvtárosaink megvizsgálták, miből áll az anyag, és arra jutottunk, hogy ez kiváló kombinációja lenne két célnak. Emléket állítanánk Esterházy Péternek – aki nem volt ugyan evangélikus, de kulturális szempontból ez nem releváns –, és el tudnánk helyezni ezeket a könyveket. Kiváló megoldásnak találtuk, hogy például egy jó irodalomtanár majd e könyvek között beszéljen a kortárs irodalomról vagy arról a kulturális szövetről, ami Magyarországot végtelenül gazdaggá teszi – és persze kultúra és a transzcendencia, az alkotó ember és Isten kapcsolatáról.
A tér kialakításakor milyen szempontokat vettek figyelembe?
Mindenekelőtt legyen praktikus, el tudjuk helyezni és védeni a könyveket. De láthatóvá is tegyük őket, ezért vannak zárható szekrényekben, üveg mögött. Azt szerettük volna, ha modern tér alakul ki, a fal ezért világos, az elrendezés pedig biztosítja, hogy 25-30 ember minden további nélkül leülhet, mégis megadja azt a meghittséget, ami egy ilyen könyvtárnak mindenképpen fontos ismérve.
Többségében milyen tematikájú és nyelvű könyvek találhatók a gyűjteményben?
Többségében magyar nyelvű könyvek, és természetesen többségében szépirodalom. Emellett képzőművészeti albumok, történeti, nyelvtudományi és filozófiai könyvek is. Ez egy művelt XX. századi ember magánkönyvtára, ilyen módon illik is az épületben lévő kulturális kontextusba, hiszen egy szinttel feljebb található a Podmaniczky–Degenfeld Könyvtár, egy protestáns főúri család könyvtára, melynek kezdetei a XVII. századra nyúlnak vissza. Mindez érdekes összhatást eredményez.
Ahogy körbejártam, úgy vettem észre, hogy a magyar és a világirodalom külön van elhelyezve.
Így van, külön soroltuk, és még nyelvek szerint is osztályoztuk a könyveket. Ez a könyvtár szakmailag megkérdőjelezhetetlen rendszer. A dedikált példányokat is külön feldolgoztuk, sőt felhívtuk az olvasóközönség figyelmét, hogy akinek olyan dedikációja van, amit megoszthatónak talál, küldje be nekünk. Ezáltal érdekes érzelmi-intellektuális hálózat képe rajzolódik majd ki.
Különböző tárgyakat is elhelyeztek a könyvtárban.
Van egy-két apró, bájos dolog, mint például egy lovat formázó díj, amelyet Esterházy Péter kapott vagy az író táskája, iskolai bizonyítványai.
Jól tudom, hogy ön személyesen is ismerte Esterházy Pétert?
Igen, 1999-ben, amikor közigazgatási államtitkár voltam, részben én feleltem Magyarország megjelenéséért a Frankfurti Könyvvásáron, amit Esterházy Péter nyitott meg, mert akkor jelent meg németül a Harmonia Caelestis. A diplomáciai pályám során egyébként többször is meghívtam őt felolvasni. Különösen a német nyelvterületen valami különleges Kárpát-medencei bájjal tudott kommunikálni, amit a közönség mindig nagyra értékelt.
Tapasztalatai szerint Esterházy Péter milyen módon volt része az európai kortárs irodalomnak?
A magyar irodalom első számú közvetítő nyelve a német. Nagyon fontos, hogy hogyan jelenünk meg német fordításban ezen a közel százmilliós könyvpiacon. Esterházy Péternek nagyon jó német fordítói voltak, és ez persze helyzeti előnyt is jelentett neki ezen a könyvpiacon, valamint
annak járulékos marketinghatása is számított, hogy évszázados és Európa-szerte jól csengő nevű dinasztia sarja volt.
És persze az írásainak minősége, amiket lehet szeretni, nem szeretni, jelentőségét vitatni aligha. A posztmodernről lehet vitatkozni, de úgy gondolom, hogy ő nemcsak a stílusát és az írásmódját tekintve egyedi, hanem a tartalmát tekintve is nagyon sok olyasmit mondott el Magyarországról és Közép-Európáról, ami érdeklődésre tart számot. És akár a Harmonia Caelestis, ami család- és kortörténet, de még inkább a Javított kiadás minden drámaiságát és furcsaságát tekintve a rendszerváltás utáni Magyarország számos kínjának nagyon pontos leírása. Úgy vélem, hogy ezek mind-mind olyan érvek, amelyek Esterházy fontosságát húzzák alá, és amit az itt látható dedikált kötetek is visszaigazolnak.
Milyen tapasztalatai vannak az Esterházy-kultuszról?
Mint minden kultusz, megvannak a sajátos jellemzői. A rajongók mindenütt rajongók, ebből semmiféle következtetést nem lehet és nem is szabad levonni azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire marad a magyar irodalmi emlékezet része. Úgy gondolom, hogy Esterházy Péternek méltán van kultusza, és azt is helyesnek tartom, hogy az a kapcsolatrendszer, amit ő működtetett, aminek a középpontja volt és ami a tragikusan korai halálával még inkább felerősítette ezt a kultuszt, létező irodalmi közeg. Közgyűjteményi szempontból ezt ugyanúgy kell kezelni, mint minden más jelentős író életművét. Nem ítélkezni kell róla, hanem gondosan feldolgozni, és majd az idő eldönti, hogy miből mennyi marad a magyar irodalmi emlékezet számára.
Mit jelent egy-egy nagy író
könyvtárának a befogadása a társadalom számára?
A társadalom nehezen megfogható dolog. Ez közgyűjteményi kötelesség.
Aki valóban felelősséget érez a magyar kultúra iránt, annak elsősorban nem ítélkeznie kell, hanem dolgozni.
És ha lehetőség adódik, hogy egy jelentős életművet maga mögött hagyó szerzőről többet tudhatunk meg a könyvtára vagy bármi más által, akkor ennek a tudásnak a megszerzése vagy továbbadása a kötelességünk.
Gondoljunk csak bele, hogy annak idején a kommunisták mennyi kárt okoztak azzal, hogy a második világháborút követően Herczeg Ferenc vagy Erdős Renée hagyatékával mostohán bántak. Egy demokratikus jogállamban minden életművet komolyan kell venni, minden jelentős életművel foglalkozni kell annak érdekében, hogy megőrizzük az utókornak. Azt majd az utókor eldönti, hogy pontosan mit is gondol erről. Milyen jó lenne, ha Herczeg Ferenc hagyatéka nem szóródott volna szét, hanem pontosan látnánk, hogy mi is történt ott annak idején! Ez olyan kötelesség, amit közgyűjteményi szemlélettel komolyan kell venni.
Önnek van emlékezetes vagy meghatározó könyvélménye Esterházy Péter művei közül?
Igen, leginkább a Harmonia Caelestist és a Javított kiadást említeném, amelyek egyértelműen nagy hatással voltak rám. Természetesen egy-egy sort vagy mondatot más műveiből is tudnék mondani, mint például a Bevezetés a szépirodalomba vagy a Termelési-regény.
Megnyitó beszédében elmondta: fontos hangsúlyozni, hogy ez Esterházy Péter és Gitta Könyvtára.
Igen, ez valóban fontos, hiszen ha valaki négy gyermeket nevel és a szeretett hitvesével egy háztartásban él, akkor szükségképpen a könyveik is közösek. Ezért fontos az is, hogy itt kettejük gyűjteménye van együtt. Esterházy Péter özvegye, Gitta és gyermekeik döntése nyomán kerültek ide ezek a könyvek. Helyesnek tartom, hogy a könyvtár kettejükről kapta a nevét.
A megnyitóról készült beszámolónk itt olvasható.
Nyitókép: Pete Dóra
