Miben különbözik egy bárzongorista egy klasszikus zongoristától?
Egy éjszakai bárban a zongorista feladata az, hogy szórakoztasson. Elvileg bármilyen zenét kérhetnek tőle, úgyhogy mindent el kell tudnia játszani: nemcsak klasszikus, hanem jazz, örökzöld, populáris, vagy akár népzenei műfajban is. Ezért elengedhetetlen, hogy jó füle is legyen valakinek. Bár ott a kotta segítségnek, de az a jó, ha fülből is le tudja játszani egyszeri hallás után a bekért számot. Néha egészen furcsa kívánságokkal jönnek oda hozzám. Jazzklubokban és hotelekben is játszom, itt a kisgyerekes családok sokszor filmzenéket kérnek, a Disney és egyéb mesék állandóan műsoron vannak.
Miért jelentkeztél az Év Bárzongoristája versenyre?
17-18 éves korom óta játszom hazai és külföldi hotelekben rendszeresen, és úgy gondoltam most jött el az idő, amikor elindulhatok egy ilyen nívós versenyen. Teljesen véletlenül, az utolsó pillanatban jelentkeztem. Egy zongorista ismerősöm Facebook oldalán értesültem a lehetőségről, aki korábban maga is indult rajta. Utánanéztem a versenykiírásnak, és láttam, hogy a fordulók hétfőre esnek, vagyis azokra a napokra, amikor szabad vagyok. A fődíj, egy zongora, szintén jól jött volna, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok.
Hol tartották a versenyt?
A New York Kávéházban tartották a rendezvényeket, és úgy alakult, hogy a közönség fordulóról fordulóra szimpatikusnak talált, tetszett nekik a játékom. A Zsűriben három, nagyra becsült művész foglalt végig helyet, a szakma nagyjai: Nyári Károly, a zsűri elnöke, Szentpéteri Csilla és Esze Jenő. Ők mind a hárman a hazai zongorás szórakoztató zeneipar rutinos csillagai, így nagyon jól esett, ha egy-egy zongorajátékom után elismerő szavakkal illettek az értékelésükben. Általában benne voltam a közönségszavazatok első két helyezettjében, leszámítva pont az utolsó fordulót, ahol a sors fintoraként a három kieső pozíció között találtam magam, de szerencsére a zsűri egy embert visszajuttathatott a versenybe, és rám esett a választásuk. A Boscolo Hotel nagytermében rendezett teltházas döntőn pedig sikerült megnyernem az Év Bárzongoristája címet, valamint a Közönségdíjat is! Hihetetlen jó érzés volt ott állni annyi ember ünneplése közepette győztesként!
Egy éven át most te vagy az Év Bárzongoristája. Ez mivel jár?
Annyi biztos, hogy vannak felkérések, lesz egy nagyszabású gálakoncert, illetve megkaptam a fődíjként járó szuper jó zongorát, melyet Tóth Csaba a Roland East Europe ügyvezető igazgatója adott át személyesen. Egyelőre várok, azt mondták, hogy még sok dolog szervezés alatt áll. A két évvel ezelőtti győztes például szerződést is kapott a New York Kávéházban.
Zenélsz a Fővárosi Nagycirkusz zenekarában is?
Igen, még 2010-ben kerültem ide a 8 tagú, fúvósokból, két zongoristából, hegedűsből álló zenekarba egy helyettesítés alkalmával. Ez egy elég magas zenei színvonalat képviselő zenekar, hiszen a műsorok alatt mindenfajta zenei stílust le kell tudni játszani precízen, a klasszikustól a popon, rockon, jazzen át a kínai zenéig. Épp úgy, mint egy bárzongoristának, csak itt egy kicsit kötöttebben.
Monte Carlo-ban hol zenéltél?
A monacói főtéren lévő Hotel de Paris bárjában, a Monte-Carlo Casino Cabaret-jában,és ott a legismertebb nyári hotelben, a Beach Hotelben. Azt az érzést, amikor a Hotel de Parisban játszik az ember, és azt a miliőt, ami ott van, semmihez sem lehet hasonlítani, hiszen ez egyben az ottaniak klubja, szórakozóhelye is! Itt nap mint nap olyan dolgoknak lehet az ember szem- és fültanúja, aminek máshol nem! Lehet emlegetni Las Vegast vagy Dubait, de a Hotel de Paris szerintem egyedülálló helyszín. Nagy dolog, és büszke vagyok rá, hogy azt mondhatom, hogy mióta megvan ez a hotel, az ottani bárban bonyolított legnagyobb forgalom az én zenekaromhoz köthető. Ennek az is lehet az oka, hogy én voltam az első zenész, aki a hotel történelmében énekessel kezdett játszani a bárban quartettben, az elődeim mind csak instrumentálisan, hangszerrel zenéltek. Mint ahogyan én is legelőször még 21 évesen 2001-ben.
A monacói hercegnek is zenéltél?
Igen, elég sokszor. Mégis talán a legbüszkébbek arra lehetünk, hogy 2012 márciusában nálunk tartotta a bárban 54. születésnapját, amelyen én zenéltem quartettben! Óriási élmény volt, amikor személyesen Albert hercegnek játszhattam a Happy Birthday-t, mialatt tőlem egy karnyújtásnyira adta át neki ajándékát, egy általa készített festményt újdonsült felesége, Charlene hercegnő. Erről dugiban a zongora mögül egy kis videót is készítettem.
Egy másik alkalommal az édesapja, az öreg Rainier Herceg halálának első évfordulójára rendezett megemlékezésen játszottam 2006 áprilisában. Nagyon megható volt a kiállítás a róla készült képekkel és festményekkel. Jelen volt az egész hercegi család, mi pedig a bőgős kollégámmal odaillő zenével kísértük a rendezvényt. A herceg mindig odajött, megveregette a vállamat, köszönt és kezet fogott velem. Amikor a bárban játszottunk, az énekeseknek kezet csókolt, igazi úriember. Sajnos csak egyszer tudtam vele beszélgetni,hiszen szinte minden találkozásunknál folyamatosan játszani kellett, amíg el nem hagyta a helyiséget. Rengeteg sztárnak is játszottunk itt az évek során.
Sok zenész kijut külföldre Magyarországról, és sikerül neki nívós helyeken játszania. Nem is ez az igazán nehéz dolog, hanem az, hogy az ember tíz évig megtartson egy ilyen helyet, amit managerek ostromolnak, és rengeteg zenekar feni rájuk a fogát. Nekem hála istennek sikerült több mint 10 éve ott maradni.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
