Huszti István nagydíjas képe keményen, szinte kegyetlen részletességgel megy bele a védtelen falusiak veszteségeibe. Szép kompozíció, nem keresi a tragikus hatást, csupán előtérbe teszi azt, ami igazán fontos: az egyén kiszolgáltatottságát. Míg ő mozgásban, a katasztrófa folyamatainak közepette rögzítette a jelenetet, a legjobb hírképért járó Escher Károly-különdíj nyertese, Kovács Tamás klasszikusabb kompozíciója a tragédia időtlen súlyát szólaltatja meg egy kimerevített pillanat erejével. Ugyanezt a témát dolgozta fel a nyertesek közül Stiller Ákos, aki a 30 év alatti legjobb fotóriporter elismerést kapta, illetve Kurucz Árpád, a képriport-kategória győztese.
A tavalyi két tragédia mellett tulajdonképpen eltörpül a többi téma. A világszerte híres magyar természetfotó most nem okozott különösebb meglepetést. A sport témája viszont egy szenzációs sorozatot hozott, ami a kategóriadíj mellett a legjobb emberközpontú dokumentarista fotó André Kertész-nagydíját is elvitte: Kállai Márton képei egy újfehértói profi ökölvívó tornatermében készültek, ahol a gyerekek elképesztő energiával viszik a kitörés vágyát a hulladékból összebarkácsolt ?konditerem? légkörébe.
A többi kategóriából kimagaslik Sopronyi Gyula képriportja egy izmiri buszmegálló közönségéről, Hegedűs Márta felvétele egy pesti bérház udvarán pancsoló gyerekekről, Schild Tamás szépséges roma portréi, melyek hosszan fogva tartják a néző tekintetét, Stiller Ákos képén a remény zöld fényét szemüvegében tükröztető Dalai Láma, Szigetváry Zsolt víz alatti sportfelvételei.
Egyetlen téma hiánya azonban feltűnő, és ez kivételessé teszi az idei anyagot: a díjazott képek között egyetlen sem választott politikai eseményt. A 2010-ben lezajlott parlamenti és önkormányzati választások teljesen hiányoznak a palettáról. Nem csak a díjazott képeken, de a beküldött, teljes pályázati anyagban is csak nyomokban bukkan fel egy-egy politikus arca. Ha az utókor az év sajtófotó terméséből tájékozódik a társadalmi események fontossági sorrendjéről, megdöbbentőnek fogja érzékelni ezt a tényt. Sem humoros, sem méltóságteljes pillanatok, sem a győzelem vagy a vereség érzelmei, sem a leköszönő kormány és parlament búcsúja, sem az új székfoglalása nincs itt: láthatatlan maradt.
