Évadértékelőt tartott a Szegedi Kortárs Balett

A balettigazgató elmondta, hogy nagyon intenzív művészeti időszakot szakított félbe a pandémia. „A Szófiai Magyar Intézet meghívására Plovdivban, Európa Kulturális fővárosában nyitottuk az elmúlt évadot – képviselve hazánkat és Szegedet –, majd Mexikóban izgalmas, 16 állomásos nagy turnén vettünk részt. Az évad utolsó harmadát, vagyis a következő külföldi fellépéseinket már nem tudtuk teljesíteni. Mindez óriási veszteséget jelentett a társulatnak. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy az elsők között voltunk, akik így jártak, ezért sikerült újrafoglalni az előadások időpontjait, valamint új terveink között szerepel a New York-i Magyar Kulturális Központ meghívását is teljesíteni. Ez egy 3 előadásból álló vendégjáték lesz, Bartók Béla halálának 75. évfordulójára emlékezve. A fókuszban Juronics Tamás koreográfiája, A fából faragott királyfi áll, amelyet Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok felkérésére 2012-ben nagy sikerrel játszottunk a Müpa Bartók Béla Hangversenytermében.”

Pataki András a financiális lehetőségek kapcsán kiemelte, hogy a balettet működtető alapítvány anyagi forrásai sok összetevőből állnak. „Bízunk benne, hogy a színházzal hosszabbítandó folyamatos szerződésünk, pályázataink, és az ezekhez szükséges állami és városi támogatásunk is biztosított lesz a jövőben, hiszen a társulatunk alapműködése függ ettől. Fontos lenne, hogy az összes forrásból származó bevételünk legalább a tavalyi mértékben rendelkezésre álljon, mert az együttes csak így tudja garantálni a táncosok foglalkoztatását és a tervezett programjai megvalósítását. De sajnos a bevételkieséseink jelentősek, a támogatásaink is szűkültek, korlátozottabbnak, bizonytalanabbnak látjuk a lehetőségeinket.”

A táncművészek jövő évados szerződtetésével kapcsolatban az igazgató arról tájékoztatott, hogy öt táncművész távozik, helyettük a következő évadban hat érkezik. „A mi szakmánkban természetes a frissítés, fiatalok érkezése, így van ez nálunk is évről évre. Most egy nagyobb váltás előtt állunk. A megüresedett helyekre kiírt próbatáncra nagyon sokan jelentkeztek, sok országból. Az újak közül ketten külföldi társulatból érkeztek haza, hogy Szegedre szerződhessenek, de jön még egy francia táncosnő, egy lány egy másik magyar társulatból, valamint két frissen diplomázott táncos, egyikük a Magyar Táncművészeti Egyetemről. Szeptemberben megismerheti majd őket a szegedi közönség.”

image005

image006-1

 
Előző

 
Következő

Juronics Tamás művészeti vezető az elmúlt szezon kapcsán elsőként a Hamupipőkét emelte ki, mely uralta az évadot. „Szegeden 31 alkalommal láthatta a darabot a közönség, amely igen magas szám a normál előadásszámunkhoz képest, ezzel elérve a szegedi színház idei évadának legnagyobb nézőszámát, hiszen 17 ezer gyermek láthatta. Ehhez csatlakoztak a müpás vendégjátékok. A Hamupipőke a romantikus mesebalettjeim folytatása, amely régen A hattyúk tavával kezdődött, majd a Diótörővel folytatódott, melyet annyira szeretnek a nézők, hogy a mai napig minden karácsonykor repertoárra kell tűznünk. Második bemutatónk, a Vágy című est február végére esett, de mivel március 13-án bezártak a színházak, ez egy csonka élményünk maradt. Miután nagy sikerrel bemutattuk városunkban, majd hasonló fogadtatás közepette a Budapest Táncfesztiválon a Nemzeti Táncszínházban, azonnal le kellett állnunk. Hiányérzet maradt bennünk, hiszen egy óriási munkával elkészült, 3 felvonásos, 2 külföldi vendégkoreográfus által is létrehozott estet nem tudtunk kijátszani. Szerencsére a következő évadban lesz lehetőség pótolni.”

A művészeti vezető arról is beszélt, hogy a járvány okozta kényszerű helyzetben mindenki az online térbe szorult, a Kortárs Balett is ilyen módon igyekezett közel tartani magához a nézőket. „A Stabat Matert húsvétkor osztottuk meg, illeszkedve a vallási témához, a Föld napján pedig az eARTh című darabunkat, ami tematikailag megint csak alkalmazkodott az adott ünnephez. Ezen kívül A négy évszak – Feminizma című koreográfiámmal és az Uri Ivgi-Johann Greben alkotópáros által létrehozott Baby boy című darabbal kedveskedtünk a közösségi oldalaink látogatóinak. Nemrég ismét elkezdtük a munkát, felkészülünk a következő évadra, az előadásainkra és a tervezett turnéinkra. Szeptember elején a májusról őszre csúszott Veszprémi Táncfesztivál a Bernarda Alba háza című darabunkkal nyílik, majd a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón lépünk fel. Első bemutatónk a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában lesz novemberben, Blue címen. A blue magyarul kéket jelent, angolul azonban többletjelentése van. Például a blues zene alapja, és egyfajta rosszkedvűséget jelent, ha azt mondjuk, hogy valaki „blue”. A játék arról fog szólni, hogy egyszerű szimbolikával kiszínezem a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekkel sokféle asszociációra késztetem a nézőket.

Az előadás másik felvonásának alkotója terveink szerint Nanine Linning, holland koreográfusnő lenne, akivel jelenleg is folynak a tárgyalások, meghívása az anyagi lehetőségeinktől függ. A másik premierünk 2021 februárjában a Szegedi Nemzeti Színházban – nagy örömünkre sok év után ismét – a Szegedi Szimfonikus Zenekarral együtt valósul meg. Bartók Béla Concerto című művét a zeneszerző színpadi műveiből alkotott sorozatom következő állomásának tekintem. Terveink között szerepel, ahogy ígértük, hogy Enrico Morelli újból koreografáljon a társulatnak, az est másik felében az ő munkáját láthatja majd a publikum. Számára is izgalmas lesz, hogy élőzenei akusztikával tud létrehozni egy nagyszínházi produkciót. Enrico még a választás időszakában van, az biztos, hogy kortárs zeneszerző művére fog alkotni.”

Juronics Tamás elmondta, hogy a járvány okozta nagy léptékű bevételkiesés – amelyek súlyosan érintették a társulat költségvetését –, valamint a támogatások csökkenése erősen befolyásolja az együttes működését. „Mindez bizonytalanságot, szükségmegoldásokat okoz, ami azt jelenti, hogy a következő bemutatóinkat muszáj lesz kis költségvetéssel, a tőlünk megszokott jelentős díszletek felvonultatása nélkül színpadra állítanunk. Minden erőnkkel arra koncentrálunk inkább, hogy a művészeink ne szenvedjenek anyagi hátrányt. Ők a legfontosabbak számunkra, az ő tudásuk, személyiségük a garancia a színpadi munka minőségére.”

Nyitókép: Vágy, fotó: Tarnavölgyi Zoltán