Extraball(aszt) ? EGY ÉJ VELENCÉBEN

Az előadás teljes címe: Egy éj Velencében avagy a golyók háborúja. A Budapesti Tavaszi Fesztivál égisze alatt megvalósított Johann Strauss-premier a hírek szerint 2007-ben Erfurtban már kiállta a próbát. Bizonyára így volt, bár ott aligha szólalhatott meg a Velence ? Velence nyelvi, helységnévi párhuzam alapján Kállai István és Kerényi Miklós Gábor átdolgozásának vérszegényen nevettető telekpanama, kaszinóépítés, plázaálom, kenőpénz, politikushülyeség poén-, vagy inkább célozgatás-sora. (Az eredeti szövegkönyvet mintegy százharminc évvel ezelőtt a minden szaváért közelharcot vívó Friedrich Zell írta, Richard Genée társaságában. Már a berlini ősbemutatóra készülve kiradírozták mondatainak egy részét. Mint minden valamirevaló operett, ez is a lehető legtermészetesebb módon jutott az idők folyamán az állandó átdolgozás sorsára. Nem is jó operett az, amelyiket nem lehet vagy nem kell rendre átpofozni. A mostani változat a versek fordítójaként-írójaként Kenesey Juditot és Anger Ferencet vonta be a munkába.) A nagy vonalakban követhető librettó szinte mellékes. Általában rosszul okoskodó idősebb és fiatalabb velencei férfiak húzzák a rövidebbet, lányok, nők, asszonyok, asszonyságok különféle reményei teljesülnek be elég nagy százalékban, s egy messziről jött milliomos, aki nem öreg hölgy, hanem ifjú herceg alakjában keresi fel káprázatos ígéreteivel, kifogyhatatlan csekkfüzetével és Casanovaként a lagúnák városát, ugyancsak megtalálja a számítását, több téren is.

  Kerényi Miklós Gábor azt fundálta ki, hogy a hajtogatós velencei képeskönyv/képeslap-díszlet egyben flipperasztal legyen. Túri Erzsébet igazította össze a nem indokolatlanul bazári, talmi látvány horizontálisait és vertikálisait, Extraball és más feliratokkal, villogó fényekkel, színes nyilakkal, elforduló síkokkal, kallantyúkkal. A szereplőket rugós kilövővel penderíti színre, golyónak stilizálva mozgatja Lőcsei Jenő karakteres számokat és össztáncokat alig kínáló, golyó-mozgásfázisokkal elfoglalt koreográfiája. Deréktól combfelsőig mindenki egy nagy szürkés gömböt visel magán, s mert így játékgolyóvá válik játékterepen, ütődik, koccan, pördül, vágódik erre-arra. Csúnya látvány, színész- és alakításellenes megoldás e dinnyét, potrohot, ágyék- és farvértet mindenkire rákényszeríteni. Kettészeli a testet, csúful hat a legtöbb jelenetben, az erotikus tartalmakat akkor is letompítja, amikor kiemelné őket. Mesedarabbá infantilizálja a velencei éj forgatagát, amely mégiscsak szerelmes, csábításos, karneválos. Túri Erzsébetnek jelmeztervezőként vagy a gömbök alatt kellett ?áthúznia? az egyébként pompázatos ruhákat, vagy a gömbök fölé terítenie lebernyegeket, amelyek azonban nem takarhatják el a ?nagy ötletet?.

  Más lenne a helyzet, ha az ötlet formanyelvvé gazdagodott volna. KERO elképzelése e szervességet, kibontást nélkülözi. Tobzódik a flippergolyók mozgásának, pályájának utánoztatásában ? labdáikat elölről-hátulról egymáshoz veregetik a színészek, rugóznak, falhoz tántorodnak és visszapattannak; vagy épp ügyet se vetnek kinövéseikre. Jelképi vonatkozása sem mély a golyós(s)ágnak, hiszen nem háborúznak e golyók: érdekszövetségeik és érdekellentéteik szerint pörögnek ide-oda, bevált operett-útvonalakon. S az elgolyósodás sajnálatosan hozza magával ? védekezési mechanizmusként? pót- és túlcselekvésként? ? a legavultabb operettjátszási sémákat: a bájolgást, fontoskodást, idétlenkedést. Kerényi Miklós Gábor a gömbökkel játszatta el a flipper-szimbolikát, s nem a színészeivel a szerepeket. Alighanem megtehette volna, hogy a nyitó képben megelégszik a koncepció exponálásával, esetleg a kar, a statiszták ilyes öltöztetését meg is őrzi, viszont hagyja-serkenti, hogy a művészek testből (lélekből, tudatból, tehetségből) és ne testpótlékból hívják elő a flippermindenségbe kényszerült golyólétet.

  A zenének e pályán bizonyára csilingelnie, kattognia, vibrálnia kellene; de még híres melodikusságát is halvány nyomokban hozza. Makláry László zenei vezető a sajtóbemutatón dinamikai váltásokkal kevéssé élő zenefolyamot vezényelt. Johann Strauss dallamaiból a jellem hitelét, temperamentumát is kereső Bordás Barbara Annina halászlányának éneke és Boncsér Gergely Figaro-pótlék hercegi borbélyának, Caramellónak muzikalitása adott ízelítőt. Vadász Dániel se charme-mal, se kalmárszellemmel nem töltötte fel a milliomost, Oszvald Marika rutinból oldotta meg az elvirágzott Agricola asszonynak összeügyeskedett számot, a felfújható férfibáb ölelésre éhes táncoltatását, Peller Károly (Pappacoda szakács) egy főzéstévé-paródiát dobott fel. Árulkodó, hogy KERO főleg a második részben feltünedező jó, tempós megoldásai nem a golyó-(al)testtel függnek össze. Például egy szál hosszú deszka emelkedik fel a padozatból, hogy pezsgősüvegeket sorakoztasson a már beszeszelt és handabandázó velencei férfiak elé ? s a férfiak, énekbeszédük indulatában, puszta kézzel, ököllel verik vissza ?a földbe? az ?asztalt?. Igaz viszont, hogy amint a hamar tehertétellé váló golyó-ötletnek volt prológusa, úgy van poénos epilógusa is.

  A díszlet részét képezik időnként azok a mozgó feliratok, amelyeket minden flipperező ? és a legtöbb nem flipperező ? jól ismer. A végén nyilván a seftelő Guidóra, a nép nyakán ülő velencei szenátorokra, az erkölccsel laza viszonyt ápoló hölgyekre vonatkozott, ám részben az alkotói szándékra is érvényesek a villanybetűk: game over.