Május 10-én, pénteken mutatja be a Radnóti Színház A pelikánt Ördög Tamás rendezésében. A modern dráma egyik nagy úttörője, August Strindberg darabja az emberi természet kíméletlen tanulmánya, sebészeti precizitással a psziché mélyére hatol, hogy feltárja egy családon belül a hamis illúziók működtetésének hatásait.

Részlet A pelikán című darabból. Fotó: Dömölky Dániel
Részlet A pelikán című darabból. Fotó: Dömölky Dániel

A családtagokat Tóth Ildikó, Major Erik, Sodró Eliza és Bányai Kelemen Barna, a Katona József Színház színésze alakítja.

August Strindberg (1849–1912) a mai napig az egyik legnagyobb hatású svéd író, Bergman nagy kedvence, számos műfajban alkotott. Folyamatos harcban állt magával és a világgal, üldözési mánia gyötörte, miközben a szenvedély művésze volt. Utolsó alkotói szakaszában azt kutatta, hogyan lehet a színházat közelebb hozni a nézőhöz. Ezért 1907-ben megalapította kísérleti kamaraszínházként az Intim Színházat, amely három évig működött. Rövid idő alatt négy kamaradarabot írt, köztük A pelikánt. Ez utóbbi Magyarországon A máglya címmel vált ismertté.

Ördög Tamás – aki nem először dolgozik a svéd drámaíró műveivel – a strindbergi eszmékhez hűen az eszköztelenségre törekszik, a puszta színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. „Hiába született meg több mint száz éve a darab, semmit sem veszített az aktualitásából. A történet egy családot vesz górcső alá, miközben azt vizsgálja, hogyan lehet boldogulni az életben, hogyan lehet jól gyereknek és anyának lenni, hogyan lehet túlélni és vállalni magunkat. Nagyon erősen jelen van benne az igazságkeresés: a szereplők maguk is keresik az élet igazságait, boldogok akarnak lenni” – árulta el a rendező.

A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma, a címadás éppen ezért ironikus, hiszen ez a pelikán a gyermekei vérét szívja.

Az anyát alakító Tóth Ildikó szerint: „Strindberget nem érdekli, hogy ez a nő miért lett olyan, amilyen, a családban betöltött szerepe egyszerű alapállítás. Rendkívül narcisztikus, önző, aki képtelen az empátiára és a szeretetre, a saját lelki-testi kényelmét próbálja kiszolgálni. Mártírnak állítja be magát, szerinte ő mindent megtett, amit a világ megkövetel egy anyától: vezette a háztartást, feláldozta magát a gyerekeiért. Ezért véli úgy, hogy neki minden jár.”

Fia, Fredrik – az őt alakító Major Erik szavaival élve – „mindent megtesz, hogy felhívja a környezete figyelmét arra, hogy bajban van. De hiába. Így magában vívja tovább a saját harcát, míg végül eljut arra a pontra, amikor már nem lehet tovább hazudni, de az igazság is elviselhetetlen.” Az újdonsült vőt alakító Bányai Kelemen Barna Axelje egy minden hájjal megkent férfi, aki hozományvadászként kötött érdekházasságot a saját szeretője lányával. Ám Gerda, a felesége mit sem sejt erről a viszonyról. „Nagy élethazugságban él, és a lehető legtovább létezik ebben a hipnotizált állapotban, éppen ezért lesz nagy fordulópont, amikor feleszmél az álomvilágból” – meséli Sodró Eliza, Gerda megformálója.

A színművet Kúnos László fordította, dramaturg Hárs Anna, a díszletet Izsák Lili, a jelmezeket Ignjatovic Kristina tervezte.