Mi adta az első lökést ahhoz, hogy gyűjteni kezd a régi magyar hangszalagokat?
Led Zeppelin rajongóként a ?90-es évek közepén rácsodálkoztam, hogy mennyi nem hivatalos (?bootleg?) koncertfelvétel hozzáférhető a Zeptől. Ezeken a felvételeken egészen máshogy játszotta a zenekar a dalokat, mint azt a stúdiófelvételekről hangról-hangra ismerhette az ember. Az alternatív zenei verziók miatt volt érdemes beszerezni ezeket az egyébként sokszor zörgő, rossz minőségű felvételeket. Aztán egy Zep-gyűjtő haverommal beszélgettünk, hogy milyen érdekesek ezek az amatőr kismagnós felvételek, mire közölte, hogy van fenn a padláson pár ilyen jellegű P. Mobil felvétele a 70-es évekből. Nosza, digitalizáljuk. Ez olyan 1999 végén történt. Akkor azt gondoltam, lesz 10-20 ilyen felvétel, de azóta ezres nagyságrendű anyag gyűlt össze.
Vannak statisztikáid, melyekből le tudsz vonni bizonyos következtetéseket?
Egy időben szociológiai érdeklődéssel firtattam a vizsgált korszakban ? nagyjából az 1964 és 1992 közti időszak érdekel ? felvételt készítők motivációját. Mindenkitől megkérdeztem, akinél ilyen jellegű felvételek előkerültek, hogy: ?Miért vetted fel?? A legtöbbször az volt a válasz: ?Mert a boltban nem tudtam megvenni a lemezt.? Nem pénz nem volt rá, hanem egyszerűen a ?70-es, ?80-as évek legértékesebb pillanatait a Lemezgyár nem rögzítette. Tehát koncerten mindenki elkészítette a maga ?nagylemezét?. Tulajdonképpen a Magyar Rock legértékesebb alkotásainak szinte csak így maradt hangzó nyoma. De jól statisztikázható az is, hogy mennyire Budapest központú volt az ország zenei élete is, ami persze nem meglepő. A felvételek majd? fele budapesti helyszínen lett rögzítve. Ugyanakkor, ami érdekesebb, hogy jó helyzetképet ad a vidéki Magyarország nagyvárosairól is, hol, mennyire volt engedékeny a hatalom a lázadó zenével szemben. Szolnokról, Egerből, Debrecenből elvétve kerül elő felvétel, Nyíregyházáról annál több. Az ottani ifipark igazgatója olyan kommunista volt, akit párttársai kizártak maguk közül és az ifiparkba ejtőernyőztették. Így történhetett, hogy a Beatrice, mikor már mindenhonnan kitiltották, utolsó koncertjeit itt adta.
Mi alapján döntöd el, hogy mennyit piszmogsz egy felvétellel?
Ha majd ?nyugdíjba megyek?, nekiállok a masteringnek? A cél az, hogy a szalagokról a lehetőségekhez mérten tökéletes digitális tükröt csináljak. Ez annyit jelent, hogy a lehető legjobb technikával és archiválási metódussal próbálom fixálni az egyre romló minőséget. A legnagyobb kedvencekkel el tudok dolgozgatni akár 8-10 órát is, hogy aztán kedvemre hallgathassam. Persze csodák nincsenek, a szalagokról a magas hangtartományok kopnak a legjobban.
Melyik 3 felvétel a legféltettebb kincsed?
Az egyik koronagyémánt most jelent meg egy újság CD-mellékleteként, ez egy 1973-as P. Mobil koncert. A felvétel unikálisságát az adja, hogy az 1973-ban alakult, még ismeretlen együttes a Skorpió előzenekaraként lépett fel és a bootlegger felvette őket is.
Mit gyűjtesz még a hang - és filmszalagok mellett?
Most egy igazi Rockmúzeum létrehozásán dolgozunk, ha minden igaz, szeptemberben 900 négyzetméteren megnyílik Budapest belvárosában, ha addig találunk szponzort. Itt a Magyar Rockzene rekvizitumai mellett hangszer-, plakát-, fénykép- és egyéb színpadi eszközökből álló kiállítás lesz megtekinthető.
Ki lehet gyógyulni ebből a szenvedélyből?
Megpróbálom egészségesen kezelni a dolgot. Csak azt gyűjtöm, ami valóban érdekel. A gyűjtők általában rossz mókusok, halmozzák a makkot csak azért, hogy elmondhassák, ez és ez csak nekik van meg. Régebben amolyan kulturális küldetésként fogtam fel az értékmentést, ma már csak hobbi. Ez csak rock and roll. Másrészről sok hivatalos kiadványnál segédkezek, rendelkezésre bocsátok anyagokat, hogy együtt örülhessen, aki szereti a zenét. Legutóbb ilyen volt a napokban megjelent 1981-es Beatrice-lemez.
Mi a gyűjtési technikád a csereberén kívül?
Az ilyesfajta felvételek gyűjtésének, felkutatásának komoly nyugati hagyományai, kultúrája van. Én azon szocializálódtam. A nagyvilágban is az megy, mint itthon, csak nagyobb léptékben. Például a Led Zeppelin háza táján százas nagyságrendű ember keres-kutat, utazik ezer kilométereket egy-egy felvételért, digitalizál, masterel. Idehaza ez úgy néz ki, hogy olyan 3-4 ember teszi bele igazán a vérét, pénzét, szabadidejét, a többiek pedig az általuk felkutatott, feldolgozott anyagokat csereberélik egymás közt. Részemről nincs ezzel semmi gond, bár segítség nélkül nem tudok minden lakásba becsengetni, hogy ?kezitcsókolom, nem tetszettek magnózni 30 évvel ezelőtt??. Alapvetően koncerten szoktam gátlás nélkül kérdezősködni, ismerkedni, de sajnos koncertekre se jár már ez a korosztály. Bármilyen beszélgetésben két lépésben tudok eljutni a felvételek firtatásához, minden kő alá be kell nézni. Húszból egy érti, hogy mit akarok, és ha nincs is ilyen felvétele, ismerőse azért akadhat, és a fonálon szépen végig kell menni. Ilyenkor esik meg tízből kilencszer, hogy elveszett, költöztek, a gyerek rávett valamit és a többi szívfájdító történet. Ha megvan a felvétel készítője, akkor jön az a mutatvány, hogy rá kell venni valahogyan, hogy elkezdje előbányászni a szalagokat innen-onnan. Ehhez angyali türelem kell. Van olyan felvétel, amit tízévi nyaggatás, könyörgés után tudtam kézbe venni. Az egyik legelső felvétel, amit feldolgoztam úgy ?esett be?, hogy apám több évtized után véletlenül találkozott egy régi barátnőjével. Kiderült, hogy 1972-ben felvett egy koncertet, azóta az ékszerdobozában őrizgeti. Mennyi az esélye, hogy erre a kazettára az ember rátalál?
Vezetsz egy országos koncert adatbázist, amely úgy épül kövenként, mint a Sagrada Familia, sosem lesz teljesen kész. Ellenőrzöd a kazettára írt adatokat?
A koncertdátum-adatbázis mellékterméke a gyűjteménynek. A kazetták gyakorta úgy esnek be, hogy nincs rájuk írva se dátum, se helyszín, a konferansz szövegekből lehet kiokoskodni a helyet és az időt. Főleg az foglalkoztat, hogyan alakultak a számok koncertről koncertre. A folyamat érdekel. Ehhez viszont pontosan el kell helyezni a felvételeket az időben. Így kezdtem el kutatni könyvtárakban korabeli műsorfüzeteket, plakátokat, újságokat. Az utóbbi években több zenész is segítségemre volt, korabeli határidőnaplóit is rendelkezésemre bocsátotta. Bizalmukba fogadtak, így kiírhattam a koncertdátumokat, miközben figyelmen kívül hagytam a feljegyzett napi gázsikat és a csajok telefonszámait. De a rajongók is vezettek naplót, ezek is fontos források.
Rengeteg olyan információd van, amely részint új dimenzióba helyezné a magyar rocktörténetet. Miért nem írod meg egy könyvben?
Magyar rockkultúráról nagyon nehéz beszélni minden tekintetben, így annak szakirodalmáról is. Lehet, hogy az én hozzáállásom túl filologikus, de igazán jó rocktörténeti könyv alig-alig akad magyar nyelven. Pozitív példaként mondjuk, Szőnyei Tamás Nyilván-tartottak című könyvét említeném. Tavaly írtam egy könyvet Radics Béla a beatkorszakban címmel, amivel többek közt az volt a célom, hogy megmutassam, hogyan is kellene kinéznie egy akkurátus rocktörténeti könyvnek. Eközben rájöttem a kiadás összes buktatóira és arra, hogy ezt főállásban lehetne jól csinálni, arra viszont kicsi a magyar piac, én pedig a polgári foglalkozásomból elég jól megélek. Ezzel együtt vannak kötetterveim, de először el kéne adni az első összes példányát, hogy legalább a nullszaldót elérjem és nekiveselkedhessek a következőnek. Egyébként rockújságíróként lejegyzem és közzéteszem az új információkat. Kicsit naplóként is használom a cikkeimet.
Sok segítséget nyújtottál már zenekaroknak, amikor bónuszokra vadásztak. Melyek azok a lemezek, melyeken a te gyűjtésedből használtak fel dalokat?
A P. Mobil kiadványokhoz nagyon sok anyagot adtam, Beatrice ügyben például veled is dolgoztam együtt pár éve a Nagy Feró Antológia esetében, vagy most a fent is említett 1981-es antológia anyagát is a gyűjtemény adta. De nagy fegyvertény a Syrius 3 CD-s tavalyelőtti bootlegje is, melyhez ugyancsak segítséget nyújthattam.
Bizonyára a fejedben megszerkesztettél már néhány ritkaságlemezt, amit ha módodban állna, kiadnál. Melyek lennének ezek?
Szeretném, ha CD-n is megjelenhetne Nagy Feró Hamletje, mely a magyar rockzene egyik alig ismert csúcsa, extra zenei anyagokkal kibővítve.
Poós Zoltán
