Ezerarcú Törökország

Európai, mégis egzotikus. Ami nem véletlen, hiszen területének 97 százaléka Ázsiához tartozik. A történelmi múlt nyomai és a modernizációs törekvések félreérthetetlen jelei egyaránt felbukkannak úton-útfélen: az ezeréves dzsámik, mecsetek mellett csupa üveg toronyépületek, a guggolós vécés helyek mellett exkluzív luxuséttermek. Közhely, de Törökország valóban a kettősség és a végletek országa. Ezért is annyira könnyű beleszeretni.

Szerkesztőségünkből hármunknak az a szerencse jutott, hogy a budapesti Yunus Emre Intézet meghívásából egyhetes sajtóúton vehettünk részt Törökországban. A protokolláris körök mellett a klasszikus turistalátványosságok sem maradhattak ki, sőt a török mindennapokba és utcaképekbe is belefeledkezhettünk. Képriporttal adunk némi ízelítőt a sokszínű, sűrű és néhol talán zsúfoltnak tűnő török életből.

Méretek

Törökország területe nyolcszor akkora, mint hazánké, és a népessége is pont ennyiszer nagyobb. Nem csoda hát, hogy utazásunk során gyakran ámultunk a méretek láttán. A hatalmas, hétszintes ankarai elnöki könyvtárnak külön cikket szenteltünk, de ezenkívül is bőven volt mit nézni: a főváros csillogó-villogó irodaházait, a Bursa mellett magasodó hegyeket vagy Isztambulban a Boszporuszon átívelő hidakat.

Emberek

A Covid miatt (is) szokatlan volt az a méretű embertömeg, amellyel Törökországban találkoztunk. Meglepő módon az ötmilliós Ankara tűnt a legszellősebbnek, talán mert a főváros tervezőasztalon született meg, és nem organikus fejlődés útján alakult ki. Bursában, a selyemfestés és a gesztenye hazájában már belefutottunk néhány nagyobb csoportosulásba, de ahol igazán mellbe csapott minket a hömpölygő emberáradat, az a tizenötmilliós Isztambul volt. Ahol minden is kapható.

Áruk és árusok

Bár a törököknek kevésbé, a külföldieknek annál jobban jön, hogy a török líra jó ideje mélyrepülésben van. Így az oly népszerű vásárolgatás költséghatékonyan művelhető. Azért nem árt résen lenni, mivel a bazáros arcok kitűnően tudják, hogyan kell az árudömpingtől elvakított turistákat ügyesen megkopasztani.

Múlt

Ankarában sem könnyű, Bursában és Isztambulban viszont egyenesen lehetetlen a több ezer éves múlt emlékeit elkerülni, hiszen a történelem egy-egy pontján mindkettő fővárosként szolgálta az Oszmán Birodalmat. Bursa idén Törökország kulturális fővárosa lesz, ezért számos műemléket, épületet felújítanak. Isztambul pedig alapból kultúrsznob paradicsom végtelen mennyiségű látnivalóval: csak mecsetből háromezer, de múzeumból is több mint nyolcvan van a városban.

Jelen

Atatürk, a törökök atyja, államalapítója – akinek arcával mindenhol találkozni lehet – ugyan szekularizálta Törökországot, a vallásosság azonban napjainkban ismét egyre nagyobb teret hódít. Ennek egyik leglátványosabb példája a három éve átadott, 63 ezer ember befogadására alkalmas Büyük Camlica-mecset, amely Isztambul minden pontjáról látható. A mecsetekben a nők csak kendőben és a férfiaktól elkülönítve imádkozhatnak, de a kötelező körök után már a mobiljaikat nyomkodva sietnek a munkába. Vagy akár horgászni a Boszporuszra.