A film kritikai fogadtatása inkább negatív volt, mint elismerő, az egyik írásban egyenesen igénytelennek nevezték a filmet. Hogy bírod a negatív kritikát?
Filmrendező vagyok, a kiképzés sokkal korábban elkezdődik, hidd el, megszokja az ember az aljasságot, a rosszindulatot és a korlátoltságot. Ők magukat minősítik, nekem meg itt a filmem, bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne másfél órára szórakozni és kikapcsolódni.
Te elégedett vagy a Couch Surffel?
Egyszerű, laza, szerethető filmecskének szántam, amelyben mindenki talál 3-4 magának való epizódot. Ez kb. így is lett. Nagyon jóban vagyok vele, és büszke vagyok rá.
Tizenkét rövidfilmet látunk, amelyeknek a kanapé a ?főszereplője?. Ez az összekötő kapocs az epizódok között, ami inkább díszlet, mint dramaturgiai szempontból izgalmas entitás. Nem is akartatok nagyobb funkciót tulajdonítani neki?
Egyszerűen csak nem akartam túlgondolni. A filmben tizenkét epizód van, amelynek felénél a kanapé szorosan ragaszkodik a történethez és dramaturgiai szerepe van, a másik felénél pedig nincs. Ennyire egyszerű. Ezek pici, személyes történetek, egyszerű emberekről és neurózisokról, amelyek mellékesen kanapékon játszódnak. Ez nem az a film, ahol kockának kell lenni.
Mind a film elején, mind a végén van egy-egy geg: a bevezető részben egy gördeszkás srácot látunk, a levezető epizódban pedig egy laboratóriumban vagyunk. Ezek csupán fel és levezető epizódok voltak vagy rendelkeztek hosszabb verzióval, más funkcióval?
Ez csak ennyi volt, ez a kerete a filmnek. Impulzusok, amelyek számomra egyenrangúak a többi epizóddal. Felvezetés és levezetés.
Van egy jelenet, amely a hetvenes évek Párizsában játszódik. Nem akartál betenni egy feliratot, hogy közérthetőbb legyen, hogy Jim Morrison halálának éjszakáján játszódik a film?
A jelenet elején rendesen beexponáljuk a dátumot, de hogy meg is magyarázzuk, az otrombán szétcsapta volna a jelenetet. Ennek a történetnek ilyen a természete. Igazán csak azoknak szól, akik ismerik Jim Morrison halálát, de ettől én még azoknak is el akartam mesélni, akik ismerik, mert úgy éreztem, nagyon is megéri ezt a nyolc percet. Ez a film épp ezért készült, hogy ilyen vállalásokat röhögve meg lehessen lépni. Bátornak, felszabadultnak és gátlástalannak lenni - a saját kontónkra.
A dialógusok sokszor kizökkentettek a film alatt, míg a Köntörfalakat épp a párbeszédek életszerűsége jellemezte. Nem érezted, hogy nem minden esetben működőképesek? Mi volt a célod ezzel?
Ezen a játszótéren sok mindent ki lehetett próbálni és három esetben valóban a dialógra helyeztem a hangsúlyt. Ez a film egy kísérlet arra, hogy a verbalitást és a dialógokat a lehető legmarginálisabb szintre kitoljuk.
Melyik ez a három rész?
Fullajtár Andreáké, Elek Feriéké és Döbrösi Lauráéké.
A film jelenetei közül talán csak A pokol kapujában című részben látható másfajta látványbeli megfogalmazásmód. Vizualitásban mire törekedtetek?
A letisztultság mellett erős atmoszféra-teremtésre törekedtünk, és a sokszínűségre. Lehet, hogy a Pokol feltűnően vörös, de itt minden történet különbözik.
A film kapcsán ? és már korábban is ?, sok színész elismerően beszélt rólad és a munkamódszereidről. Hogyan írnád le a velük való munkát?
Nekem a velük való munka a legnagyobb móka a filmkészítésben. Imádom őket, hogyne imádnám, fantasztikus népek! Ők azok, akik az ötletből filmeket csinálnak, a papírból valóságot, és akik elvarázsolják a nézőt és engem. Ennek megfelelő szeretettel bánok velük.
A Dramaturgia című epizódot láthattunk a tavalyi Friss Húson. Milyen forgalmazási terveid vannak a Couch Surffel? Egyben vagy akár külön is elindítjátok?
Március 6-án volt a mozi bemutatója, lesz DVD-n, interneten, tévében, külföldön. De mindenre nyitottak vagyunk!
Veled kapcsolatban köztudott, hogy autodidakta módon, a szamárlétrán felfelé haladva jutottál el oda, hogy saját filmjeidet megrendezhesd. Mit tanácsolsz a kezdő filmkészítőknek?
Csak akkor csinálja ezt a szakmát, ha semmi mást nem tud elképzelni magának. Ez egy rohadt nehéz, iszonyatosan kegyetlen és hálátlan műfaj. Nagyon sok kitartás és rengeteg energia kell hozzá, rendkívül sok bőr az arcon, és legtöbbször nem éri meg. Épp ezért nagyon fontos megtalálni a belső harmóniádat az elkészült filmmel, és tudni mit csináltál, mert a legtöbb esetben csak ez marad iránytűnek. Ha meg nem vettem el a kedved, akkor viszont hajrá, ma már bárki kipróbálhatja és rájöhet mekkora móka, de nem lehet fél gőzzel csinálni.
Neked miért éri meg?
Nekem ez az életem. Ha nem a saját filmemet csinálom, akkor mások filmjében asszisztálok. Nekem ez egy iszonyatosan nagy varázslat, és élvezem az egészet: kiegyensúlyozott és boldog tudok lenni benne.
