Ma, amikor inkább megszüntetünk, mint kezdünk, némi irigységgel vegyes nosztalgiával gondolhatunk vissza azokra a gazdag és optimista nyolcvanas évekre, amikor útjukra indultak olyan nagyszerű művészeti alkotóműhelyek, mint amilyen ez is. Ráadásul éppen ez a fesztivál több mindenben is különleges. Hatalmas nemzetközi ismertsége rengeteg hallgatót vonz számtalan országból, a koncertek színhelyeivel átszövi az egész várost, kiviszi a zenét az utcára is, hűen Bartók szelleméhez mindig teret ad a népzenének is, és két teljes hetes időtartamával valóban lehetőséget ad számtalan mesterkurzus, rengeteg vendégprofesszor és művész közreműködésére, és valódi építkezésre kínál lehetőséget a szemináriumokon. És persze a XX. századi és kortárs zene mellett nevéhez hűen hozza Bartókot mindig, mindenhol, ezúttal bábjátékkal is.
A Budapest Bábszínház felnőtteknek szóló műsorán évek óta nagy sikerrel szerepel Bartók két táncjátéka, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin. A helyszínnel, a Megyei Művelődési és Kulturális Intézet színpadával nem lenne baj, csak az emelkedő szintű nézőtérrel, mert így a 9-10. sortól sajnos már be lehetett látni a paraván mögé, és látszott a bábművészek feje-karja, erre azonban csak pillanatokig figyelt az ember, aztán a bábjáték és persze Bartók szuggesztivitása nem engedett elkalandozó tekinteteket.
Többnyire balett formájában, néha koncertszerűen szoktuk meg ezt a két művet, ám éppen e bábelőadáson csodálkozik rá az ember, milyen kézenfekvő ötlet is a bábu-királyfi történetét, vagy a szinte embertelenül csodálatos, újra meg újra életre kelő mandarint bábokkal megeleveníteni. Miközben megcsodáljuk a szellemes előadást, mélyen megérthetjük Balázs Béla szándékát is: "A fababa, amelyet az én királyfim készít azért, hogy őt jelentse, az a művész alkotása, melynek ő mindenét odaadja, míg kész a mű, ragyogóan és tökéletesen, de a művész kifosztva és szegényen marad. Arra a gyakori mély művésztragédiára gondolok, mikor az alkotás riválisa lesz az alkotónak, és arra a fájdalmas dicsőségre, mikor az asszonynak jobban tetszik a vers a költőnél, a kép a festőnél."
És közben újra rácsodálkozhatunk Bartók hihetetlen fegyelemmel megzabolázott rendkívüli szenvedélyére és mindig fontos mondanivalójára is. "...olyan muzsikus..., akinek valóban van mit mondania, s akinek nagy érdeme, hogy csak azt mondja el, ami megéri, hogy elmondják". (R.Aloys Mooser). Az előadáson felvételről a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara szólt Sándor János, illetve az ÁHZ Ferencsik János vezényletével. Mindannyiuknak volt mit mondaniuk Bartókkal, Bartókról.
