Ezüst Klimt képei lógnak a Szépművészeti falán

Egyéb

A tárlat középpontjában a 28 éves korában spanyolnáthában elhunyt zseni életútja tematikusan tárul elénk, emellett a mindössze 5 évig alkotó Richard Gerstl festményeiben és Oskar Kokoschka csodálatos alkotásaiban is elmélyülhetünk.

A Szépművészeti Múzeum szeptember végéig látható kiállítása a 2010-ben nyílt Gustav Klimtet és a bécsi szecesszió kezdeteit bemutató tárlatának mintegy folytatásaként a következő generáció legjelesebb alkotójának, Egon Schielének a művészetét dolgozza fel, fókuszálva a mester és fiatal tanítványának alkotói közreműködésére is. Bécsben a századfordulón Klimt hatása alól senki sem szabadulhatott: imádták vagy utálták botrányt okozó, filozofikus műveiért és formanyelvet teremtő, aranyban úszó, dekoratív portréiért. Klimt és Schiele viszonya 1907-ben indult, ekkor a 17 éves Egon már kitűnt tehetségével, és rajzokat is cseréltek. A fiatal festő ekkortájt sokszor megfordult Klimt  műhelyében, művészetének korai szakaszában erős hatással voltak rá a mester képei ? emiatt ?Klimt epigonnak? vagy nyílt utánzónak bélyegezték,  saját magát ?ezüst Klimtként? aposztrofálta. Schiele műveiben Klimt hatása a szecessziós vonalvezetésben, a lágy kontúrokban, a dekoratív színhasználatban és a síkra redukálásban érhető tetten.


schieele_250x250.png
(Egon Schiele: Önarckép lampionvirággal /1912/ Forrás:szepmuveszeti.hu)

 

A kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy az expresszionista fiatal festőzseni élete és művészete közötti párhuzamokat felfedezzük. ?Sokszor úgy állt velem szemben, mint idegen az idegennel szemben?- írta édesanyjához fűződő ambivalens érzéseiről Schiele, aki képtelen volt fia feltétel nélküli szeretetére, rendszeresen kritikával illette a fiút. Művészetének visszatérő motívuma az anya-gyermek viszony, születés, anyává válás, leány- és mostohaanyaság, halott anya és halott gyermek. Képein az életrajzi párhuzam mellett ikonográfiai hagyományokat is újraaértelmez, például a biblikus utalások és a Piéta hagyomány is megidéződik alkotásaiban.

Schiele munkásságát háromezer festmény alkotja, ennek fele portré, ezen belül is százhetven műve önarckép. Felfokozott érdeklődése saját maga iránt nem példanélküli, egyedisége inkább abban mutatkozik meg, ahogy lelkének minden rezdülését rögzítve, folyamatosan mutatja meg önképének alakulását. Néha tükör előtt állva, rezignáltan ábrázolja magát, néha épp ellenkezőleg, dühvel, indulattal, fájdalommal jeleníti meg önmagát. Zsenitudat és kétely egyaránt kiolvasható műveiből, de mivel nagyon korán, mindössze 28 éves korában hunyt el spanyolnáthában, az önmegismerés és megmutatás nem teljesedett ki.

Önarcképei mellett Schiele életművének másik meghatározó jegye a meztelenség ábrázolása, amelyet korábban nem látott változatosságal jelenített meg. Nők, férfiak, gyerekek párok és magányos alakok szexuális töltettel vagy anélkül, pusztán anatómiai vagy lélektani érdeklődésből szerepelnek művein töretlen intenzitással, de változó indítatatással. 1912-ben börtönbüntetést kapott, ugyanis kiskorúakról szexuális tartalmú képet készített, amit később már nem folytatott.

A fiatal festőzseni nyomasztó vásznai mellett a bécsi korai expresszionizmus más alkotóinak festményeit, rajzait is megtekinthetik a múzeumba érkezők. Richard Gerstl az expresszionizmus fel sem ismert és sokáig elfeledett alkotója, életében egyszer sem állíthatta ki műveit. Az erőteljes színhasználat, a vastag rétegben felkent, durva festékrétegei miatt az expresszionizmus előfutáraként tartják számon. A kiállításon Klimt grafikái is sorakoznak, valamint Oskar Kokoschka nagyszerű, Veronika kendője című festményét is megtalálják az ideérkezők.

(Készítette: Milojev Zsanett)