Hogyan tudnátok egy dalban összefoglalni az elmúlt húsz éveteket?
Sena: Ha egy már meglévő dalt kéne mondani, akkor valószínűleg mindannyian más-más dalt mondanánk. Ha pedig egy új dalban kéne mindent összefoglalnunk, nehéz dolgunk lenne. Lehetetlen egyetlen számban ennyi élményt, tapasztalatot és érzést megfogalmazni. A négy megjelent lemezünk talán nagyjából összefoglalja a lényeget, de ez sem biztos. Épp a nehezen megfogalmazható és nehezen behatárolható sokszínűség jelenti az Irie Maffia dalainak és karakteres tagjainak varázsát. Nem tudjuk és nem is szeretnénk konkrét szavakkal definiálni, felcímkézni, meghatározni és „bedobozolni” magunkat. A diszkográfiánk és az elmúlt két évtizedünk sokféle mondanivalót, zenei stílust, színt és méretet magába foglal, és még mindig sok felfedeznivaló áll előttünk zenei és emberi tekintetben egyaránt.
Busa Pista: Nekem azok az általam írt dalok jutnak eszembe, amiket a turnéink utazásai inspiráltak, hiszen ezek összefoglalják az elmúlt húsz évünk egyik esszenciáját: azt, hogy egy közös osztálykiránduláson vagyunk.
Ilyen sokszínű társaságként kihívás közös hullámhosszon lenni, erős egyedi karakterekként összetartó zenekari egységet alkotni?
MC Columbo: A kompromisszumképesség által. Mindannyian elég meghatározó karakterek vagyunk, és mindannyiunknak tetsző dalok alkotásához kifejezetten fontos a jó együttműködés – az, hogy nyitottak legyünk és hagyjuk magunkat befolyásolni egymás ötletei, gondolatai által.
MC Kemon: Így van, emellett az elfogadás a másik leglényegesebb dolog. Figyelünk egymás érzéseire, hangulatára. Észrevesszük és megértően kezeljük azt, ha valakinek rossz napja van, és képesek vagyunk átadni a mikrofont a saját kezünkből a másiknak, ha ő épp kirobbanó formában van. Teret adunk egymás „hülyeségeinek”, legyen szó bármiről.
Sena: Az ilyen jellegű tolerancia és elfogadó, befogadó empátia egyensúlyhoz vezet. Ennek a megtapasztalása mindannyiunk számára nagy és szép lecke, hálásak vagyunk érte.
Busa Pista: Ennek az egységnek a visszatükröződése az, amikor a közönség együtt énekli a dalainkat a koncerten. Ilyenkor elmorzsolok egy-két könnycseppet arra gondolva, hogy beérett a munkánk gyümölcse. Jó érzés csapatként működni. Egykeként nőttem fel, de már vannak testvéreim.
Egy sokszínű társaságot nehéz egyben tartani, de a szeretet ereje segít ebben, és mi szeretjük egymást. Sokfélék vagyunk, de ez az érzés összefűz minket. Mindannyiunkra süt a nap. Már a gyerekeink is spanok.
Milyen cél vagy akár küldetéstudat hajtja két évtizede a zenekar motorját?
Sena: Az, hogy saját magunknak és a hallgatóinknak is terápiát nyújtsunk a zenénkkel. Sok dalunkba csempésszük bele tudatosan azt a pozitivitást és segítő erőt, amire mindannyiunknak egyaránt szüksége van.
Busa Pista: A saját életünkből merítjük a dalaink témáit, így én például céltudatosan megjelenítem a szövegeimben a lázadást is. Dühöngjük ki magunkat a koncerteken! Üvöltsük, énekeljük, suttogjuk vagy sírjuk ki magunkból a problémáinkat, és menjünk haza lazán, oldottan! Nyitott könyvvé tettem az életem – például elmondtam, hogy miként kerültem utcára és onnan a zenekarba és a nagyszínpadokra –, hogy az emberek tanuljanak a hibáimból és lássák, hogy bármekkorát buknak, fel lehet állni. Arra szeretném motiválni a hallgatóinkat, hogy merjenek álmodni és bátran cselekedni az álmaik valóra váltása érdekében. Klisé ezt mondani, de a zene megmentette az életem – és ez az Irie Maffia minden tagjára igaz. Szívvel-lélekkel azzal foglalkozunk, ami örömet okoz nekünk, és ez elképesztő ajtókat nyit számunkra, gazdagítja az életünket. Mindent el lehet érni, csak akarni kell és hinni önmagunkban. Itt az egész zenekar hisz abban, amit csinál, és ez az oka annak, hogy itthon és külföldön egyaránt sikeresek vagyunk – már az első tíz évünkben bejártuk a világot.
A közönség- és szakmai sikereitek fényében miként tudtatok alázatos alkotók, két lábbal a földön álló művészemberek maradni?
MC Columbo: Ebben nagy szerepe van annak, hogy nem egyik pillanatról a másikra lettünk felkapottak és elismertek, hanem lépésről lépésre. Nem ugrott hirtelen akkorát a népszerűségünk, amekkorától elszállhattunk volna, tízfős klubokból jutottunk el a fesztiválok nagyszínpadáig. Rengeteg munkát tettünk bele a folyamatba, és minden apró sikernek nagyon örültünk.
MC Kemon: Nem csupán az interneten keresztül kaptunk visszajelzéseket az indulásunk óta, hanem személyesen is. Valódi és kézzelfogható élmény volt számunkra az, amikor a koncerteket követő találkozások és beszélgetések során a szemünkbe mondták a közönségünket alkotó emberek, hogy szeretnek minket – és a pozitív meglátásaik mellett bátran elmondták negatívakat is. Az utóbbiak pedig jól jöttek, hiszen el kellett esnünk egy párszor annak érdekében, hogy fel tudjunk állni. Tanultunk a hibáinkból, és nem felejtettük el őket.
Busa Pista: Ráadásul más területeken is értek minket hatások – például nekem gyerekeim lettek. Ők plusz motivációt jelentenek a zenei utamon, hiszen mindezt már értük is teszem. A fő józanító tényező pedig maga a tudat, hogy bár régen kőműves voltam, most azt csinálom, amit szeretek, és érzem, hogy ezt meg kell becsülnöm.
Innentől már csak feljebb akarom tenni a lécet.
Korábban több reggae volt a zenétekben, mint manapság – hogyan tudtok önazonosak maradni, miközben felveszitek a folyamatosan változó zeneipar ritmusát?
Sena: Úgy, hogy számunkra önazonos dolog az állandó változás. Nem félünk a megújulástól, és nem félünk a hibázástól. Időnként tágra nyílik a pupillánk az aktuális zenei trendektől, de progresszív emberek vagyunk, szeretünk új dolgokat felfedezni. Az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek számait éppúgy hallgatjuk, mint a ma megjelenő dalokat, mert hisszük, hogy a jó zene korszaktól és stílustól függetlenül jó.
MC Columbo: Ha az egyik zenei producerünknek megtetszik egy stílus, akkor alkot egy annak megfelelő alapot, majd megmutatja ezt a zenekarnak, és ha valamelyik énekesünknek megtetszik, akkor „ráugrik”. A legutóbbi megjelenésünk, a Blood & Fire is így készült: Senának megtetszett egy nagyon kemény dubstepes, elektronikus alap, rávetette magát, és így elindult egy olyan közös folyamat, aminek ez a dal lett az eredménye.
Busa Pista: Én az elektronikus zenétől kezdve a népzenén át metálig mindent meghallgatok – nyitott vagyok, ahogy az Irie Maffia összes tagja. Szeretünk kísérletezni. Számunkra az érzések a meghatározók dalszerzés közben, nem a stílusjegyek – azok ma már egyébként sem igazán számítanak, a crossoverek idejét éljük. A legtöbb dal manapság több stílus egyvelegéből áll össze, és ez az egyveleg maga is egyfajta stílussá válik. A mi színes, izgalmas zenei stílusunk is így alakult ki.
MC Kemon: Ez a színes stílus már az utunk elején ránk nyomta az önazonosság pecsétjét, és ez a pecsét máig frissen virít rajtunk.
Sena: Ez a mi zsánerünk: a „maffiás”.
Mik az elmúlt húsz év legmeghatározóbb sztorijai?
Busa Pista: Nekem az az egyik kedvenc anekdotám, hogy egy Irie Maffia-koncerten ismertem meg a feleségem, akivel ma is boldogan élünk együtt kétgyerekes családként.
Felb*szták a kéket, a közönségünk pedig nézte, hogy most bevisznek minket vagy mi történik? Hatalmas dolog, hogy a róluk szóló – mondjuk úgy, „nyersen” fogalmazott – számunkat ismerve nem korbáccsal ütöttek minket, hanem kedves gesztust tettek…
MC Columbo: Így van. Nagyon közel volt egymáshoz két koncertünk időpontja, csak felvezetéssel volt esélyünk odaérni az egyikről a másikra, és a rendőrök beálltak mellénk, hogy segítsenek.
Sena: Nekem a fesztiválos nagyszínpadélményeink jutnak eszembe – például az, amikor sok tízezres közönségnek zenéltünk a Szigeten Robbie Willams előtt. Tavaly pedig egy ezzel felérő élmény ért, amikor egy balatoni családi nyaralás alatt odajött hozzám egy hölgy és elmesélte, hogy rengeteg erőt adott neki a zenénk a rákkal szemben folytatott küzdelme során, és hogy a Bajnok című dalunkat énekelte a lányával kemoterápiás kezelésre menet.
MC Kemon: Az anyagi sikerek helyett az ilyesmi jelenti számunkra a valódi elismerést. Ezek a történetek bizonyítják, hogy a dalaink életre kelnek a hallgatóinkban.
Busa Pista: Igen. A világjáró koncertezés is szép, de elképesztő élmény a hátukra tett kezünkben érezni a gyerekek szívdobogását közös fotó készítése közben…
Hogyan készültök a március 15-i MVM Dome-os koncertetekre, miként tervezitek az elmúlt húsz évetekhez méltóvá tenni ezt a jubileumi ünneplést?
Sena: A kisfiam példájával tudom érzékletesen elmondani, hogyan érezzük magunkat: ő az ötödik születésnapjának másnapján közölte, hogy milyen tortát kér a hatodikra, kiket szeretne majd meghívni a bulira és minek fog öltözni – mi is pont ilyen jókedvű lelkesedéssel készülünk a szülinapunkra. Megmondom őszintén, nem egyszerű feladat húsz évet belepréselni egy koncertnyi időbe… Szívünk szerint három órán keresztül is boldogan játszanánk a dalainkat, de kénytelenek vagyunk egy bizonyos időhatáron belül maradni. Lehet, hogy csak jelképes módon, de régi és ritkán játszott számokat is meg fogunk szólaltatni. Ez a koncert egy színes, vidám, magas vibrációjú zenei és látványélmény lesz. Készüljenek fel a rajongók, és hidratáljanak a koncert előtt, mert le fognak izzadni, ez biztos!
Ekkora zenekari létszámmal könnyű konszenzusra jutni a dallistát illetően?
Sena: Nehogy azt hidd, hogy nem vitatkozunk rajta! (nevet)
MC Columbo: Fél évvel ezelőtt, a koncertre történő felkészülés első hónapjában egyetlen hangot sem játszottunk a próbákon, csak és kizárólag a dalok kiválasztásával foglalkoztunk. Hetente találkoztunk és finomítottuk a sűrű és mozgalmas számsorrendet, így sikerült konszenzusra jutnunk és olyan dallistát kialakítanunk, ami bár mindannyiunknak fáj bizonyos dalok hiánya miatt, mindannyiunknak okot ad az elégedettségre is.
MC Kemon: Hozzáteszem, még ma is történt változtatás. (nevet)
Sena: És még lesz is! (nevet) Március 15. után pedig főként hazai, részben külföldi turnéra indulunk az elkészült műsorral, hogy minél több embernek mutathassuk meg ezt a koncertbe sűrített húsz évet. Ünneplünk és ünnepeltetünk, töltjük a testi-lelki aksijainkat, gyűjtjük a következő húszévnyi alkotáshoz szükséges energiákat. Emellett idén folyamatosan sütjük és tálaljuk az új, forró dalainkat, a jubileumi évünk terméséből pedig talán egy lemezt is összerakunk jövő évben.
