Nemzetközi könyvajándékozási nap

Minden év február 14-én ünneplik A nemzetközi könyvajándékozási napot, amely száz százalékban önkéntes kezdeményezés, és célja, hogy annyi gyermeknek adhassunk könyvet, amennyinek csak lehet, illetve, hogy megszerettessük velük az olvasást.
A nemzetközi könyvajándékozási nap története 2012-ben kezdődött, amikor egy angol gyerekkönyves blogger, Amy Broadmoore egy nappal Valentin nap előtt kitalálta, és ismerősei körében javasolta, hogy szeretetük jeléül a szülők adjanak könyvet a gyerekeiknek, vagy a barátaik gyerekeinek erre az alkalomra. A magánkezdeményezés nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az egész világon, így Magyarországon is követőkre talált. Az évek során egyre több olyan szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez, amelyek kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekek könyvhöz juttatásával foglalkoznak.
Mára a kezdeti, családon, baráti körön belüli ajándékozás helyét átvette a közösségi adományozás. 2018-ban 40 országban már több tízezer gyerek jutott könyvekhez ezen a napon. Már nemcsak arról szól a kezdeményezés, hogy adjunk könyveket a gyermekeknek, hanem arról is, hogy ajándékozzunk bármely családtagnak vagy barátnak; hagyjuk őket olyan helyen, ahol könnyen bárki elérheti (például: váróterem). De adományozhatunk könyvtárnak, kórháznak vagy más szociális intézménynek, jótékonysági szervezetnek is. Miért van erre szükség? A fejlődő országokban a legtöbb gyermeknek nincsen saját könyve, az Egyesült Királyságban a gyermekek egyharmada nem rendelkezik könyvvel, míg az Egyesült Államokban a rossz anyagi körülmények között nevelkedő gyermekek kétharmadának nincs saját könyve.

Szent Bálint – „Valentin-nap”

Bálint. Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.
Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (január 7), akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.
A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt. Így történhetett aztán, hogy Bálint jeles februári ünnepe és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi. Így van ez hazánkban is.
Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Szent Cirill és Metód, Európa társvédőszentjei

Cirill: Tesszalonika, 827 – Róma, 869. február 14.
Metód: Tesszalonika, 815 körül – Velehrád, 885. április 6.

A fiatalabb, Konstantin (CIRILL volt a kolostori neve) Konstantinápolyban tanult, ahol a „filozófus” megtisztelő néven ismerték. Egy időre visszavonult abba a kolostorba, ahova bátyja, Metód (keresztneve valószínűleg Mihály volt) már évekkel azelőtt belépett. Később a két testvért a kazárok közé küldték a Fekete-tenger partjára. Politikai és vallási küldetés volt ez. Ekkor találta meg Konstantin Kerszonban Szent Kelemen vértanú pápa ereklyéit. Morvaországból Konstantin kincset hozott magával: a perikopákat és liturgikus szövegeket, amelyeket görögből ő fordított szláv nyelvre, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket (ez az ún. glagolita ábécé, a cirill ábécé ősi formája). A görög misszió lelke Cirill volt, korának egyik legműveltebb görögje. Rómában II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket, mert Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. Itt Konstantin megbetegedett, és rövidesen, 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt. Testét a Szent Kelemen-bazilikában helyezték nyugovóra, és mind a mai napig ott tisztelik. Fordításai mesterművek. Metódot kinevezték Pannónia és Morvaország érsekévé, s megkapta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát. Két és fél éven át fogva tartották Ellwangen kolostori börtönében. METÓD 885 virágvasárnapján halt meg, és székesegyházában temették el. A két testvér gyermekkora óta beszélte a szláv nyelvet, de születésük szerint görögök voltak. Ünnepüket 1880-ban vették föl a római naptárba, július 5-re, Szent Péter és Szent Pál oktávájába. De már 1897-ben, amikor e napon Szent Zaccharia M. Antalt ünnepelni kezdték, hetedikére, majd 1969-ben február 14-re, Cirill halála napjára helyezték át.

Az epilepszia világnapja

A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997. február 14-ére hirdette meg az epilepsziával élők első világnapját. Azért került e nap Szent Valentin napjára, mert ő nemcsak a szerelmesek mentora, de az epilepsziások védőszentje is. AZ EPILEPSZIA VILÁGNAPJA lehetőség arra, hogy tájékozódjunk a betegséggel és a gyógyítással kapcsolatban, valamint jobban odafigyeljünk az epilepsziával élőkre.

A Benyovszky Móric alapította madagaszkári Louisbuorg város építésének megkezdése – 1774

A madagaszkári expedíció: 1773. április 22-én indult el három hajóval a franciaországi Lorient kikötőből, és szeptember 21-én kötött ki a Madagaszkártól keletre levő francia szigeten. Hamarosan megtelepedett leendő főhadiszállásán, a malgasok szigetén, ahol két erődöt is emelt támaszpontul, majd 1774. február 14-i partraszállása után az Antongil-öbölben, az Antainambala-folyó torkolatánál megalapítja (a francia uralkodó tiszteletére elnevezett) Luisbourg városát. Három nagy expedíciót szervezett, a tapasztalatairól szóló beszámolók Madagaszkár megismerésének fontos részei.
Benyovszkynak idővel választania kellett: vagy él a törzsfejedelmek ajánlatával és elfogadja a királyságot (kormányzóságot), vagy összeomlik dédelgetett álma az önálló Madagaszkárról. Benyovszky végül is kilépett a francia király szolgálatából, és a madagaszkári népet választotta, írásba foglalta a sziget népeinek szánt alkotmányt, melyet a törzsfőnökök is elfogadtak.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Bagoly könyv- és kottabolt honlapja)

A Bős-Nagymarosi vízlépcső tervének Magyar Kormány általi elfogadása – 1974

A Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítási javaslata volt a vízlépcsőrendszer. Környezetvédelmi szempontból a technikai fejlődés és az ökológiai tudatosság ütközőpontjának iskolapéldája. A létesítés körüli viták vezettek a magyar zöld mozgalom megerősödéséhez, a Duna Kör létrejöttéhez.
A bős-nagymarosi vízlépcső ötlete még az 1900-as évek elején merült fel, komolyan azonban csak a szocialista tervgazdálkodás idején kezdett el vele foglalkozni az állami vezetés. A vízlépcsőrendszer terveinek első vázlatát az 1950-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor vezetésével alkották meg. Gazdasági és ökológiai, hidrobiológiai és környezetvédelmi megfontolások kezdettől fogva szerepet játszottak abban, hogy a szakmai közvélemény, és sokáig a politikai elit sem fogadta osztatlan örömmel a tervet.
Az építkezés 1977-ben kezdődött el, 1989-ben pedig már több ezren vettek részt a vízlépcső elleni demonstrációkon. Az Antal-kormány megpróbált kihátrálni a beruházásból, de Csehszlovákia hajthatatlan maradt, s ezért a magyar fél egyoldalúan felmondta a szerződést. Szlovákia pedig továbbépítette Bőst, így az ügy Hágába került.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; FigyelőNet)

Papp Simon születésnapja – 1886

A magyar kőolajbányászat megteremtője, PAPP Simon (Kapnikbánya, 1886. február 14. – Budapest, 1970. július 27.) kolozsvári egyetemi tanulmányai végeztével az ásvány-földtani tanszéken lett tanársegéd, majd 1911-től a selmecbányai főiskolán tanított ásvány-, földtan- és telepismerettant. A neves professzor, Böck Hugó munkatársaként vesz részt a nagy sikerű erdélyi földgázkutatásban majd a horvátországi kutatásokban. 1915 és 1920 között a Pénzügyminisztérium bányatanácsosa és főgeológusa.
1920-ban külföldre távozott. Először az Anglo-Persian Oil Co. Vállalat szolgálatában végzett kőolajkutatást Jugoszláviában, Albániában, Törökországban és Új-Guineában, majd egy londoni vállalat munkatársaként Kanadában, Németországban és az Egyesült Államokban kutatott. Gazdag tapasztalatok birtokában tért haza 1932-ben. Az általa kitűzött budafapusztai kutatófúrás tárta fel 1937-ben az első ipari jelentőségű magyar kőolaj és földgáz előfordulást. 1938-ban megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., a MAORT, melynek főgeológusa, majd vezérigazgatója lett. 1940-ben fedezte fel a második jelentős szénhidrogén-előfordulást Lentiben. 1944-ben ő akadályozta meg, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit.
Az olajipar államosításakor, 1948-ban koholt vádak alapján halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben amnesztiával szabadult. Később rehabilitálták.
Az egyetemi oktatás terén is jelentős tevékenységet folytatott. A soproni egyetemen 1944-ben létrehozta az olajkutatási és termelési tanszéket, melynek professzora lett. Ipartörténeti és műszaki szempontból egyaránt jelentős Amagyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban című munkája.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Mitterpacher József születésnapja – 1739

MITTERPACHER JÓZSEF, Mitterbacher (Bellye, 1739. február 14. – Pest, 1788. március 24.): matematikus, bölcseleti és teológiai doktor, egyetemi tanár. 1753-ban belépett a jezsuita rendbe s tanulmányai végeztével tanárként működött. 1768–1773-ban a bécsi Theresianum kormányzója volt. A rend feloszlatása után a nagyszombati, majd budai, ill. pesti tudományegyetem bölcsészeti karán a matematika (1773–74), majd a matematikus-, ill. mérnökképzés fejlesztése érdekében felállított felsőbb matematika tanszék tanára volt haláláig; mint ilyen az 1782-ben megszervezett Mérnöki Intézet (Institutum Geometricum) egyik legfontosabb tárgyának előadójaként tevékenykedett. Kéziratban maradt munkáját utóda, Pasquich János adta ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)