García Lorca Andalúziában született 1898-ban. Bár a történelembe mint drámaíró, költő vonult be, sokáig zenésznek készült, zongorista szeretett volna lenni. Édesapja földművelő volt, azonban rendkívül olvasott ember, aki szerette és művelte is a zenét, édesanyja tanítónőként dolgozott, így szellemileg gazdag környezetben cseperedett fel.
Tízéves volt, amikor a család Granadába költözött, később itt is kezdte meg egyetemi tanulmányait. Tehetségét már ekkor felismerték, és egyik tanára tanácsára 1919-ben átiratkozott a Madridi Egyetemre. Itt ismerkedett meg későbbi jó barátaival is, Salvador Dalíval és Louis Buñuellel. Mindhárman tagjai voltak a hallgatók kollégiumának, ahol Lorca felolvasóesteket tartott. Ezeknek az esteknek köszönhetően alig két év alatt országszerte ismertté vált nemcsak költeményeivel, de színdarabjaival is.
Az 1920-as évek végén depresszió lett úrrá rajta, amelyet tovább rontott, hogy egyre kevésbé tudta titkolni homoszexualitását barátai és családja előtt. Emilio Aladrén szobrászhoz fűződő viszonzatlan szerelme miatt New Yorkba költözött.
1922-ben részt vett a granadai népzenei fesztiválon, ennek hatására a népköltészetben és a cigány művészetben, a hagyományos műfajokban vélte megtalálni a mondandójához illő kifejezési formát. Ekkor jelentek meg rendkívül népszerű kötetei, az Andalúz dalok és a Cigányrománcok.
García Lorca és Dalí között szoros, gyengéd kapcsolat volt. Erről film is született, amelyről itt írtunk. A festőt megbabonázta Lorca, önéletrajzában, a Salvador Dalí titkos életében is sokat ír róla. A csodálat kölcsönös volt: Lorca 1926-ban írta meg egyik legszebb versét Óda Salvador Dalíhoz címmel, míg egy évvel később Dalí tervezte Lorca Mariana Pineda című drámájának barcelonai bemutatójához a díszleteket és a jelmezeket. Kapcsolatuknak Buñuel és Dalí közös filmje, Az andalúziai kutya vetett véget, amelyet a Cigányrománcok szerzője személye elleni támadásként fogott fel.
A köztársaság kikiáltása után Lorca belevetette magát a színházi életbe, egy egyetemi színtársulat, a La Barraca első embere lett. A színházban elemében volt: zenélt, szervezett, rendezett, és megírta nagy népi drámatrilógiájának darabjait, a Vérnászt, a Yermát és a Bernarda Alba házát. E műveiben a nők állnak a középpontban, elfojtott szenvedélyeik és a tradicionális, merev életszemlélet közötti küzdelem alakítja sorsukat.
A polgárháború kitörésekor Granadába ment, hogy a maga eszközeivel ellenállásra buzdítsa bajtársait. Baloldali meggyőződése és nyílt homoszexualitása miatt a francoisták feketelistájára került. Letartóztatták, és 1936. augusztus 19-én, tárgyalás és szabályos ítélet nélkül három társával együtt kivégezték. Holttestét jelöletlen sírba helyezték, és azóta sem lelik. Halála megrázta a világot, Radnóti Miklós siratóéneket írt róla. Az ezt követő időszakban hazájában betiltották műveit, haláláról pedig nem lehetett nyilvánosan beszélni. A sors iróniája, hogy tizennyolc évvel később maga Franco kiáltotta ki Lorcát a legnagyobb spanyol költőnek. Sorra kiadatta verseit, és szinte naponta játszották darabjait is.
Buñuel azt írta róla, hogy ő maga, az ember volt a remekmű.
Halála körülményeiről később más feltételezések is napvilágot láttak: új kutatások azt állítják, hogy nem csendőrök, hanem saját rokonai végeztek vele. Eszerint a gyilkosság értelmi szerzője a költő apja egyik unokatestvérének férje volt, az ok pedig családi viszálykodás.
García Lorca több mint 19 ezer darabból áll hagyatékát, amelyben rengeteg kézirat, levél, fénykép, rajz és a személyes könyvtára is található, a nevét viselő alapítvány kezeli.
Műveiből számos feldolgozás született, közülük az egyik legismertebb a Carlos Saura rendezte Vérnász című táncfilm, amelyben a világhírű flamenco-táncos, Antonio Gades játszotta a főszerepet. Drámáit magyar színpadokon is gyakran játsszák. Nemrég Ha elmúlik öt év. Az idő legendája címmel Zsámbéki Gábor vitte színre ritkán játszott darabját a budapesti Katona József Színházban (erről itt írtunk), ugyanott 2022-ben a Yermát tűzték műsorra.
Nyitókép: Federico García Lorca portréját mutatja egy pincér a spanyolországi Alfacar egyik éttermében, egy park közelében, ahol vélhetően a költő holttestét eltemették. Fotó: Jorge Guerrero / AFP
