– írta gróf Teleki Pál, erdélyi gyökerű neves földrajztudósunk egyik tanulmányában. Erdély meseszép tájai valóban olyan tablói a magyar léleknek, melyek láttán gyorsabban dobog a szív, Erdély városainak neve olyan hiány a magyar fülnek, mint végtagvesztettnek a fantomfájdalom, Erdély fejedelemségének múltkarcolt portréja: tündérkerti egyszervolt-meséink örök kezdete és vége.
A Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ és a Csíki Székely Múzeum között határokon átívelő közös gondolkodás eredményeként megvalósult Fejedelmek aranya - Uralkodói reprezentáció Erdélyben című utazó kiállítás azzal a céllal jött létre, hogy a pénzérméken, azaz azokon a tárgyakon keresztül, melyek által a legszélesebb társadalmi rétegekhez jutott el a fejedelem képe, megrajzolja Erdély gazdag és időben is tág szekvenciákat átfogó portréját. A fejedelmi reprezentáció fegyverekkel, viseleti darabokkal, valamint ötvöstárgyakkal egészült ki. A kiállítás témájának jelentős tárgyi anyaga a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményét kezelő Pénzmúzeumból származik, ezt egészítették ki a Nemzeti Múzeum kincsei, valamint a csíkszeredai múzeum műtárgyai, a szakmai megvalósításban a projektet támogatta az Iparművészeti Múzeum, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum. Eredetileg a válogatás időszaki kiállításnak készült Csíkszeredába, ám a nagy érdeklődésre való tekintettel utazó kiállítássá fejlesztették, hogy további helyszínekre is elvigyék, így a Székely Nemzeti Múzeumba és a Maros Megyei Múzeumba.
A nagyszabású projekt előzménye a 2016-ban rendezett Tündérkert ezüstje – Erdélyi tallérgyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeumban című kiállítás volt, ahol Törő István galériatulajdonostól a Magyar Nemzeti Bank által megvásárolt, egykor az erdélyi fejedelmek birtokában lévő 220 darab ezüst pénzérme is kiállításra került. A közönségsikernek köszönhetően a kiállítás határon belüli útra indult, immár kiegészülve a jegybank aranypénzeivel, korabeli pénzverő szerszámaival és a Magyar Nemzeti Múzeum erdélyi fejedelmi fegyvereivel.
A 2024-es Fejedelmek aranya című kiállítássorozat ennek volt egyfajta szintlépése: az ötlet az volt, hogy a határon túli látogatóknak vigyen el egy olyan tematikát, mely egy közösen megélt történelmi múltra, egy kollektív emlékezetre, egy transzgenerációs tapasztalásra reflektálva az Erdélyi Fejedelemség uralkodóit állítja középpontba. A határokon átívelő csapatmunka nem csupán a kiállítás létrehozásában játszott fontos szerepet, de minden helyszínen a szakemberek az eseményhez kapcsolódó aktivitások állandó szereplői is, így lehet mondani, hogy a projekt él, lélegzik, mozog-zizeg-buzog. A 400 éves, történelmi múltú Mikó-várban megrendezett csíkszeredai kiállítás, mint első állomás, az Erdélyi Fejedelemség igen mozgalmas XVI-XVII. századi történetét mutatta be az uralkodói reprezentáció szemszögéből, a fejedelmek által veretett érméken keresztül. Függetlenségük bizonyítékaként a trónra lépő fejedelmek új pénzt verettek, tehát ezek az érmék az első hivatalos, hiteles portréknak is tekinthetőek, így a válogatás kortörténeti, társadalomidentifikációs tekintetben is érdekes és gondolkodásra ösztönző merítés.
A csíkszeredai kiállítás első termének hat tárlójában összesen 330 darab aranydukát, ezüsttallér és ezek verőtövei álltak a középpontban. A megszokott, közismert, kör alakú érmék mellett hold, nap és csillag alakúak is helyet kaptak, akár egy hamisítatlan érmekiállításon. A veretek kapcsán bibliai idézetek, vallásos jelmondatok, köriratok szolgáltak információkkal, míg a másik két helyiségben az érmeképeken látható tárgyak jelentek meg a maguk valóságában, eredetiségükben. A vitrinekben hatalmi jelvényeket (buzogányokat, jogarokat), díszfegyvereket (szablyákat, páncélokat), viseleti tárgyakat tekinthettek meg a látogatók, és megcsodálhatták a díszes okleveleket, diplomákat is.
Az esetenként fizetőeszköz gyanánt is használt ötvösremekek pohárszékekhez hasonló elrendezésével a fejedelmek által kultivált enteriőröket idézték meg a kurátorok, míg a kiállított érmék mennyisége és sokszínűsége a 16-17. század társadalmi berendezkedésének, kordivatjának, gazdasági és politikai erejének volt hírmondója. 28 pannó segítette az eligazodást a fejedelemség születésétől egy másfél évszázados históriában, az erdélyi bányászat és pénzverés történetének, technológiájának megismerésével, és külön ínyencfogás volt mesterséges intelligencia által megszólaltatni a fejedelmi portrékat: hátborzongató volt, ahogyan valaha volt uralkodók korabeli nyelven életükről, törekvéseikről, eredményeikről meséltek.
A Magyar Nemzeti Bank jelentős műgyűjteménye, több mint 60 eezer darabos Bankjegy- és Éremgyűjteménye, melynek kezelője a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont, e kiállítás által emlékké válik, közös mementóvá, ugyanakkor arról mesél, hogy a pénz, mint forgalmi eszköz, megszólít minket, emlékezik, ha értően figyelünk rá. A kora újkori Európában az uralkodó arcképét a politikai elit a festményeken, a köznemesi réteg és a polgárság a nyomtatott metszeteken, a köznép azonban szinte kizárólag a pénzek éremportréján láthatta, így ezen képi ábrázolások közelebb vitték a korabeli emberekhez a trónra került fejedelmet, számunkra, az utókor számára pedig az uralkodók leghitelesebb ábrázolását biztosítják. De regélnek ezek fegyverekről, viseletekről, kiegészítőkről is. A korszak egyik legszínesebb, leggazdagabb anyagát elénk táró kiállítás önmagában is érdekes, emellett a korszak történetének egy szelete is. Fontos ez különösen erdélyi közösségekben, ahol a fejedelemség korának megismerésére kevés lehetőség és eszköz áll rendelkezésre, így az utazó válogatás nemzetösszetartó, közösségépítő, identifikációs erőforrásként is felfogható.
Forrás: Magyar Múzeumok
