 |
- A bicentenárium évében miért éppen a zeneszerző életének egyik legválságosabb időszakát választotta új operája témájául?
- Három évvel ezelőtt kért fel Zimányi Zsófia, a Tavaszi Fesztivál igazgatója, hogy e jelentős évfordulóra komponáljak operát Liszt Ferencről. Elsőre bátor, de azt is mondhatom, igen kockázatos dolognak tűnt a vállalkozás. Ez idő tájt jelent meg Lina Schmalhausen kisasszony naplója, Liszt Ferenc utolsó napjainak szomorú történetéről, amely igen rossz színben tüntette fel Cosimáékat. Érdekesnek, sőt szenzációsnak tűnt a téma, de elvetettem, mert a rendelkezésre álló források nem tűntek megbízhatónak. Úgy döntöttem, a születési évforduló alkalmából ne Liszt élete utolsó heteinek kiszolgáltatottságáról szóljon a darab, hanem legyen az ünnephez méltó tartalmú. Segítségül hívtam Papp Andrást, akivel korábban együtt dolgoztam a Katona József Színházban 2006-ban, amikor a Kazamaták című színdarabjához írtam kísérőzenét. A Kazamatákhoz hasonlóan jónak láttam, hogy az Excelsior!-ban is legyenek tények és fikciók, így választottuk Liszt életének egy olyan fordulópontját, amely köré jól fel lehetett fűzni egy drámai történetet.
- Hogyan "keverednek" a tények és a fikciók az operában?
- Az ötvenéves Liszt Ferenc rövid idő alatt komoly lelki traumákat élt át, meghalt a fia, az idősebb lánya és az édesanyja is. Ráadásul munka nélkül maradt, elbocsátották karmesteri állásából Weimarban. Ugyanakkor nősülni készült. A történet október 21-én kezdődik Rómában, egy nappal a tervezett esküvője előtt. Aznap este derül ki, hogy a pápa mégsem érvényteleníti a zeneszerzővel tizennégy éve együtt élő Carolyne előző férjével kötött házasságát, így az esküvő elmarad.
- Drámai pillanatokkal kezdődik az opera, de végül minden jóra fordul, Liszt alapvető változásokon megy át a szereplőkkel együtt; a szereplők célja az egyéni boldogság elérése, természetesen lelki beállítottságuknak megfelelő módon.
- A darab egy este játszódik, de tizenöt év eseményeit foglalja össze. Minden megtörtént, ami az operában színre került, de nem akkor, és nem Rómában. Cosima és Wagner is megjelenik az operában, bár az adott napon éppen nem voltak Rómában.
- Liszt Ferenc életéből ezek szerint egy jelentős fejezet köszön vissza az operában.
- Igen, csak kronológiailag nem azonos sorrendben.
- Milyen zenei eszközöket használ Liszt Ferenc viharos lelki életének pillanatainak kifejezésére?
- Már rögtön az elején eldöntendő kérdés volt, hogy az operában felhasználok-e Liszt motívumokat vagy nem. Természetesen az igen mellett döntöttem, mert különben nem a zeneszerző életét idézné fel az opera. A másik eldöntendő kérdés volt, legyen-e a színpadon zongora. Papp Andrással azonban elvetettük, hogy az események sodrában feltűnjön egy statiszta, vagy egy zenész és leüljön zongorázni, mintha ő lenne Liszt Ferenc. Ez képtelenség. Egyrészt, mert nem tudjuk, hogyan zongorázott Liszt, másrészt, ma bizonyosan senki nem zongorázik úgy, mint ő. A zenekarban van zongorahang, de az nem színpadi, hanem a zenekar része. Wagnertől is jelennek meg motívumok, harmóniák, harmóniafoszlányok, ám nyílt, világos, hosszú idézetek nincsenek. Aki ismeri a Liszt- és Wagner-életművet, az felismeri a mozzanatokat, de már siklik is tovább a zene, nem ragadunk benn az idézetekben. Az Excelsior! hagyományos értelemben nem avantgárd-kortárs opera. Operám Liszt dallamvilágából építkezik.
- Hogyan valósul meg a műben a drámából a harmóniába való váltás?
- Boldog esküvői képpel kezdődik az opera, majd a történetet próza indítja. Liszt Ferencet ugyanis ketten személyesítik meg, énekesként Fekete Attila, prózában pedig Fodor Tamás. A prózai rész "beleszól" a történetbe, értékeli, kommentálja az eseményeket, izgalmas helyzeteket idéz elő ezzel. A kezdő kép felemelő hangulatát a prózai rész teszi meg nem történtté, így válik a közönség számára egyértelművé, hogy amit az imént látott, az pusztán csak fikció. Ezután már a valóságba váltunk, Liszt ugyanis az 1860-as években rendkívül komoly lelki változáson ment keresztül. Az addigi világias életmódját egyre inkább felváltja az egyház felé való orientálódás, a spirituális lelkület iránti elköteleződés. Liszt felhagy a szalonok világával, a koncertéletben is csak annyira vesz rész, amennyire a megélhetését biztosíthatja. Isten felé fordul, Árpád-házi Szent Erzsébet is megjelenik, földi lányként. És amikor végül elmarad Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel az esküvő, akkor képletesen Erzsébettel "köti össze" életét. Ez jelzi az Istennel való elköteleződését, s ettől kezdve inkább a zeneszerzésnek szenteli életét. Ezért is kapta az opera az Excelsior! címet, ugyanis Liszt életének csodálatos "emelkedésének" lehetünk tanúi.
- Milyen zenei eszközökkel illusztrálja ezt a váltást?
- A darab elején a zenei szövetben még hallhatók frivolabb zenei mozzanatok, ezek később eltűnnek, a dallamvilág harmonikusabb lesz, zeneileg nemesebb, nyugodtabb anyagok kerülnek elő, a zenei világ spirituálisabbá válik.
- Fekete Attila a főszereplő.
- Liszt Ferenc szerepéhez tenor hangra volt szükségem. Attila egyénisége és hasonlatossága a fiatalkori Liszthez nagyon adta magát. Kiváló énekesnek tartom. Ideális főszereplőre találtunk benne. Az operákban amúgy is tenoristák alakítják a szerelmes férfiakat, szopránok pedig a szerelmes nőket. Ebben az operában Carolyne-t mezzó énekli, hiszen végül nem valósult meg az esküvő, Erzsébet pedig szoprán. Említettem már korábban, hogy Liszt képletesen vele kötötte össze az életét, mint "égi asszony" amikor sorsának jelentős fordulópontjához érkezett.
- Papp András, a librettista, milyen forrásból dolgozott?
- András hihetetlenül alapos munkát végzett. Amikor végül eldöntöttük, hogy Liszt Ferenc életének mely szakaszából készüljön az opera, három hónapig csak olvasott. Minden lehetséges forrást felkutatott, áttanulmányozott, és amikor a felhalmozott ismeretanyagból összeállt benne a kép, akkor kezdett, kezdtünk az érdemi munkába.
- Végül mennyi idő alatt készült el az opera?
- Az első "kapavágástól" számított három év múlva.
- Javában tartanak a próbák, és lassan itt a premier.
- Igen, és egyre nagyobb az izgalom bennem, hogy fogadja majd a közönség és a szakma. Hálás vagyok az Operaház vezetésének, hogy kiváló énekeseket biztosított operám bemutatásához. Már ezért megérte megírni a darabot. Hogy mi lesz az operám sorsa, az most szinte mindegy. Természetesen nagy drukk van bennem. Ez a próbafolyamat nekem olyan sokat ad, hogy én már most jól vagyok. A próbák hangulata jó, napról napra formálódik a darab. A szólisták sokat segítenek tanácsaikkal, ha egy-egy, számukra nehezen énekelhető frázisnál, a könnyebb énekelhetőség érdekében módosítást javasolnak. Kesselyák Gergelyt akár házi karmesternek is mondhatom, 2002-ben ő mutatta be A megmentett város című operámat. Papp András librettistáról már szóltam, Gothár Péter rendező-díszlettervezővel pedig a Katona József Színház hat előadásában dolgoztam már együtt.
- Hány előadáson láthatja-hallhatja a közönség az Excelsior!-t ebben az évadban?
- Márciusban, áprilisban és májusban két-két alkalommal, a Thália Színházban. Az operám jövője pedig a szakma és a közönség fogadtatásától függ.
