A Sunn O))) fellépései nem koncertek; nem csoda, hogy több országban színházakban, templomokban vagy katedrálisokban adják elő komoly dramaturgiájú, leginkább primitív vallási rituálékra hajazó műsorukat. S mióta az egyik, ha nem "a" leghíresebb kortárs magyar zenész, az extrém metál-műfajok alaplemezét feléneklő, világszerte ismert és foglalkoztatott Csihar Attila kvázi teljes jogú tagja lett a bandának, az amerikai Sunn O))) karakterisztikus, elborult világa még egy hatalmas lépést tett a szélsőségek felé - noha eddig sem állt távol attól a ponttól, ahol a zene véget ér, és valami más kezdődik.
Koncertjükre a szintén amerikai, és szintén Sunn O)))-alapító Stephen O'Malley kiadójánál lévő Eagle Twin melegít be. Zenéjük épp csak egy fokkal barátságosabb a főzenekarénál: egyetlen hosszú szólót játszanak egy szanaszét torzított gitáron és egy iszonyatosan hangos dobszetten. Lenyűgöző az összhang a két zenész - a gitáros és néha éneklő Gentry Densley és a dobos Tyler Smith - között: Smith úgy néz Densleyre, mintha hosszasan beszélgetnének, és mintha a másik egyértelmű utasításokat mondana neki, pedig szó egy sem hangzik el. A dobjáték rettentő technikás, és a gitár hangjában is egyértelműen hallani a profizmust - a drone-nal még csak ismerkedők számára ideális zene az övék.
Már a koncert kezdéséből egyértelmű, hogy a nevét (korántsem véletlenül) egy gitárerősítő-gyártó cégtől kölcsönző Sunn O))) (az erősítőn a Sunn szó mellett egy körből hanghullámok indulnak: ezt másolja logójában a kiejtve csak Sunn nevű zenekar) koncertjével még mélyebbre hatolunk: mikor a két állandó tag, O'Malley és Greg Anderson kihagyhatatlan csuhájában először megpendíti a gitárok húrját, a hallgathatóság határáig hangosított hang percekig mennydörög a zöld fénnyel megvilágított füstben. De ez még csak a rítus bevezetője: idővel színpadra lép Csihar Attila is, aki eleinte az általa az ilyen zenékben nélkülözhetetlennek tartott iróniától - a túl színpadias gesztusoktól, meghajlásoktól - és a monoton kántálástól végül eljut a katarzisig: beveti döbbenetesen széles hangterjedelmének minden előnyét, a hosszan kitartott sikolyoktól a gyomorból jövő hangokon át a gitárzajjal összhangot alkotó morajokig, megszaggatott ruhájából dől a füst, mintha máglyán állna, a közönségnek pedig remeg a gyomra és minden ruhadarabja a hanghatástól. A hosszú felvezetés után a rítus eléri hatását.
"Rövid" gitárzúgás után még visszatér Csihar, daróczsákban, fának öltözve, ágain kitömött hollóval, hogy az új lemez Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért című száma alapján improvizáljon - de eddigre már túl vagyunk a csúcson: a katarzis nem jön el kétszer.
